A történelem oktatása az egyik terület, ahol el lehet
magyarázni: a felnőtt roma népesség túlnyomó többsége dolgozott minden
olyan korszakban, amikor lehetősége volt rá. Ez az alaptétele Dupcsik
Csaba óratervének.
A romák, paradox módon,
gyakran még a történelemtudományban és -oktatásban is „történelmietlen”
módon jelennek meg: mintha a régi idők cigányai „a történelmen
kívül” éltek volna, „hagyományos életmódjuk” keretei között, egészen a
20. századig. A korábbi életük bemutatása néprajzi, népismereti formában
történik (ha történik egyáltalán): így éltek „a” cigányok „régen”.
Ritkán tudatosul, hogy a különböző roma csoportok életmódja nagyon is
különbözhetett egymástól és hogy az időben is változott, kölcsönhatásban
a többségi társadalommal és annak intézményeivel.
Az alábbiakban példát szeretnék
nyújtani arra, hogyan mutatható be a romák története vegyes források
felhasználásával. Fontosnak érzem annak hangsúlyozását, hogy ez
lehetőleg ne külön „roma-órák” keretében, hanem a magyar társadalom
történetén belül történjék. A megfelelő kronologikus korszakokban
érdemes érzékeltetni, hogy „a magyar társadalom” regionálisan,
kulturálisan, vallásilag, nemzetiségileg tagolt társadalom volt, s
ezután kitérni arra, hogy csoportjaink egyikét a cigányok (romák)
alkották. Pontosabban: néhány csoportját, akik között a nem roma
társadalom több közös vonást látott, mint maguk a
romák.