A megszerzett ismeretek alkalmazására, interiorizálására kiváló lehetőséget teremthet, ha a különböző szaktárgyi atlaszokat egyszerre használjuk, egyes tényeket, adatokat összehasonlítunk – mindezt esetleg a kooperatív tanulás módszereire alapozva. (Baracs Nóra)
Országos és helyi kiadású napilapok, a jól szerkesztett hírműsorok is gyakran használnak tematikus térképeket illusztrációként. Ezek nemcsak topográfiai ismeretet közvetítenek, hanem adatokat is, és szimbolikus jelek segítségével igyekeznek felhívni a befogadó figyelmét bizonyos tényekre, összefüggésekre. Tematikus térképekkel gyakran találkozhatunk a hetilapokban (pl. HVG, Élet és Tudomány) vagy a tudományos folyóiratok (pl. National Geographic) esetében. Ezeket is érdemes bevinni az óráinkra.
Érdemes lenne a kiadóknak vagy a minisztériumnak megfontolni, hogy egy egységes földrajzi és történelmi atlasz kiadása nem segítené-e elő azt a folyamatot, hogy a különböző órákon megszerzett ismereteket a diák egységesen kezelje, komplexen, a körülötte levő valósághoz jobban igazodva értelmezhesse. Az integrált atlasz azért is fontos lenne, mert földrajzot az iskolák többségében csak a 9. és 10. évfolyamon tanulnak, de a történelem és a társadalomismeret tantárgyakhoz főleg a 11. és 12. évfolyam tudná használni ezeket a térképeket, ekkorra azonban a tanulók többsége a földrajzi atlaszt már a fiók mélyén őrzi. Az integrált atlasznak az lenne a fő rendeltetése, hogy sajátos összefüggéseket lehessen felfedezni a különböző tantárgyi ismeretek összekapcsolása révén.
A szinkron atlaszhasználat jól megoldható a kooperatív tanulás során alkalmazott módszerek segítségével, javasolható az ún. szakértői mozaiktechnika. A tudást az egyik csoport a történelmi, a másik a földrajzi atlasz használatával oldja meg, egy másik csoportban pl. szöveges ismeretszerzés folyik. Új csoportokat hozunk létre, ahová „szakértőként” érkezik három-három diák, és átadja egymásnak a korábban megszerzett ismereteket. Nézzünk két konkrét példát.