2009
nyarán és őszén az Aquincumi Múzeum régészeti feltárásokat végzett az
egykori Óbudai Gázgyár területén, ahol a Graphisoft Egyetem előkészítő
munkái során régi közműveket váltottak ki. (Forrás:
Múlt-kor)

Bár a területen a Gázgyár
építésekor, az 1910-es években nagyon sok régészeti emlék megsemmisült, a
mostani ásatások így is nagyon fontos információval szolgáltak római
város történetével kapcsolatban. 2009-ben összesen 31 római kori
temetkezést, egy út részletét és számos más objektumot sikerült
feltárnunk. Az egyik, tudományos szempontból legfontosabb lelet, egy
íves hátú, agancsból készült  fésű egy modern gázcső által
szinte teljesen elpusztított csontvázas sír lábánál került
elő.

A három darabból összeállított, apró
vasszögekkel összefogott, geometrikus díszítéssel ellátott fésű
jelentőségét az adja, hogy az ilyen tárgyak elsősorban a Dunától keletre
élő népek körében voltak elterjedtek, és ezek csak és római uralom
utolsó évtizedeiben jelentek meg, barbár hatásra a pannoniai
divatban.

Pannoniát és a dunai határvonalat az i.sz.
4. század végén súlyos támadások érték, amelyre a római kormányzat,
többek között barbár szövetségesek a birodalmon belüli letelepítésével
igyekezett választ adni. A betelepített szövetségesek katonai
szolgálattal tartoztak a császárnak. Ezek a lépések azonban csak
időszakosan oldották meg a biztonsági problémákat. A fokozódó katonai
nyomás miatt végül 430 körül Nyugat-Római kormányzat, szerződés
keretében kiürítette és átadta a hunoknak az egykori Pannonia keleti
felén található Valeria tartományt, fővárosával Aquincummal
együtt.

Aquincum utolsó évtizedeinek története ma még
nagyon homályos. Legtovább a mai Árpád-híd lábánál fekvő késő római
erőd működhetett, azonban az innen északra fekvő polgárváros legkésőbbi
időszakáról ma még alig tudunk valamit. Ennek oka többek között az, hogy
a város legkésőbbi rétegei voltak legjobban kitéve az idő
pusztításának, valamint az, hogy a legkésőbbi temetkezések keresztény
hatásra legtöbbször melléklet nélküliek, így nehezen keltezhetőek.


Ezért is igen jelentős a most előkerült agancsfésű,
amely biztosan jelzi, hogy az i.sz. 4. század végén – az 5. század
elején még laktak Aquincum polgárvárosban.

Még több kép a
BTM oldalán