„Óriási
megtiszteltetést jelent ez a kitüntetés, különösen azért, mert ebben a
szakmában általában nálam jóval idősebb kollégák részesülnek ilyen
elismerésben, olyanok, akik nálam sokkal nagyobb életművet tudhatnak a
magukénak. Ez egy kicsit zavarba is ejt” – fogadta a gratulációkat a
Széchenyi-díjjal kitüntetett Rainer M. János történész. (Forrás:
Múlt-kor)

A Magyar Forradalom
Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány (1956-os
Intézet) főigazgatója az 1956-os kutatások kiemelkedő és nemzetközileg
is elismert műveléséért, a forradalom emlékének tudományosan is
megalapozott ápolásáért vehette át március 15-én a
Széchenyi-díjat.

Rainer M. János
ismertetése szerint jelenleg egy kutatási projektet vezet az 1956-os
Intézetben, amelynek Kádárizmus a címe. „Ez egy hosszabb távú, több évre
szóló projekt, amelyet 2008-ban kezdtünk el. Egyfajta közös
gondolkodás, amelynek keretében ki-ki egyéni témákon dolgozik. A cím
arra utal, hogy a kutatás természetesen felöleli a Kádár-korszakot, de
nem a Kádár-korszak nagy történetét akarja megírni a hagyományos
lineáris rendben, hanem inkább ‘mélyfúrásokat’ végzünk,
esettanulmányokat, helyenként mikrotörténeti tanulmányokat készítünk
egyfajta közös gondolkodás mentén.

Ennek az a lényege, hogy a Kádár-korszak politikai,
társadalmi, gazdasági berendezkedése nem sok mindenben különbözött a
többi hasonló sorsú országétól. A sztálinizmus egy magyar változatáról
volt szó. Ami különbözött, az a politika, ahogy ezt a szerkezetet
üzemeltették, és ezt neveztük kádárizmusnak. Ennek kapcsán magam is
dolgozom egy könyvön, amely a kádárizmussal kapcsolatban részben
korábban megjelent írásaimat, részben újabb tanulmányaimat tartalmazza
majd, valamint a rendszerváltás fogalmával is foglalkozik a 20.
évforduló kapcsán” – magyarázta Rainer M. János, hozzátéve, hogy
tanulmányokat, esszéket tartalmazó gyűjtemény összeállításáról van
szó.

A történész kitért az 1956-os
Intézet tervére, hogy A mi 20. századunk címmel új portált indítanak. „A
mi történetünkről, a magyar társadalom történetéről van szó” – emelte
ki Rainer M. János. Mint kifejtette, egy oral history (elbeszélt
történelmi) projektről van szó, amelynek keretében szóbeli emlékezettel,
esetleg „mozgóképes” emlékezettel, valamint multimédiás eszközökkel és
mindenféle segédanyaggal szeretnék megidézni a 20.
századot.

„Van egy oral history
archívumunk, amelyben ezer életútinterjú található, de az a nem titkolt
vágyunk, hogy a hatalmas magyar dokumentumfilmes anyagot is
felhasználjuk. Óriási interjúanyag készült dokumentumfilmek kapcsán
magyar neves 20. századi alkotóktól, valahogy ezt is megmozgatnánk.
Egyrészt azért, hogy élményszerűbb legyen ez A mi 20. századunk, tehát
emberek, arcok, tekintetek maguk meséljék el, ne csak a holt betű.
Másrészt fel szeretnénk hívni figyelmet arra, hogy micsoda fontos
alkotások készültek itt az 1980-as évek elejétől napjainkig. Ez egy
nagyon nagy korszak volt, a történelmi dokumentumfilmek nagy korszaka” –
fogalmazott Rainer M. János.