A
Kádár-korszak titkosszolgálatainak történetével foglalkozó publikációk
eddig kevés információt tártak fel a szervezet belső életéről. Tabajdi
Gábor a hírszerzők 1974 és 1983 közötti mindennapjait mutatta be a
Betekintő legújabb számában. (Forrás: Múlt-kor)

Magyarországon nem alakultak ki a múltidézés olyan
terei, ahol kézzelfoghatóvá válhatna a Kádár-korszak politikai
rendőrségének világa. Különösen igaz ez a hírszerzésre, amelynek egykori
épületeit 1990 után feltételezhetően a III. Magyar Köztársaság
titkosszolgálatai hasznosították. A Terror Háza Múzeum a rákosista
diktatúra időszakát, az ÁVH brutális világát jeleníti meg
elsősorban.

A hatvanas, hetvenes,
nyolcvanas évek politikai rendőrségéről hasonló közvetlen élményeket nem
szerezhetünk. Így míg például Berlinben a Stasi egykori főhadiszállásán
sétálva a látogatók megtekinthetik Erich Mielke parancsnoki
dolgozószobáját, tárgyalóját, sőt a titkárnői szobák melletti
főzőfülkét, addig ilyen szembesülésre nálunk nincs
lehetőség.

Visszaemlékezések, oral
history interjúk hiányában különösen kevés ismerettel rendelkezünk a
hírszerzők mindennapjairól. Pedig a mélyebb elemzések szempontjából nem
lehet érdektelen, hogy milyen körülmények között születtek azok a
dossziék, amelyek jelenleg az ÁBTL-ben kutathatók. Milyen
munkakörnyezetben dolgozhattak az egykori hírszerzők? Milyen tényezők
befolyásolták tevékenységüket, világlátásukat? Milyen infrastrukturális
lehetőségekkel rendelkeztek? A helyi MSZMP szervek hivatalos,
pártzsargonban írt iratai, illetve az egyes beosztottak véleményét
rögzítő havi információs jelentések ezekre a kérdésekre is válaszokat
adhatnak.

A hírszerzés az
állambiztonság szervezetén belül is különleges helyet foglalt el, ám a
hírszerzők világa egyfajta társadalmi zárványként is értelmezhető,
hiszen amíg a hetvenes években, a „pangás évtizedében” az ideológiai
szólamok fokozatosan kiüresedtek, a társadalom depolitizálódott, itt
ezek a normák – legalábbis a mindennapi említés szintjén –
fennmaradtak.

A különböző bel- és
külpolitikai eseményekkel kapcsolatban feljegyzett vélemények között
igen sok sematikus megfogalmazás található, ahol feltételezhető, hogy a
csupán a jelentést összeállító agit-prop titkár feladatteljesítéséről
van szó (pl. a Kék fény, Magyar Rendőr híreinek kommentálása). Néhány
esetben azonban „életszerűbb” véleményeket olvashatunk. A valutázó
„közel-keletiekről”, az Interpol tagság fogadtatásáról, a belső
tájékoztatásról, egyes belügyi akciókról (röplapozás, Charta ’77
szerveződése) megfogalmazott állítások érdekes adalékokat
szolgáltathatnak az adott állambiztonsági intézkedésekkel foglalkozó
kutatóknak.

A hírszerzés MSZMP
szerveinek iratait olvasva úgy tűnik, hogy elkülönülő, belterjes világuk
ellenére a III/I. Csoportfőnökség munkatársai számos ponton érintkeztek
a szocialista rendszer hétköznapjaival, beilleszkedtek a hetvenes évek
mindennapjaiba. Viszonylag kedvező helyzetük ellenére hasonló problémák
foglalkoztatták őket, mint a társadalom többségét. Munkahelyükön olyan a
hiánygazdaságon alapuló infrastrukturális problémák jelentkeztek,
amelyek a magyar munkavállalók többsége számára is mindennapi
tapasztalatot jelentettek. A hírszerzők napi feladataikat egy
konszolidált állam biztonságának érdekében, alaposan szabályozott módon
(a „szocialista törvényesség” jegyében) végezték.

Eközben hivatásuk révén ők rendelkezhettek a
legpontosabb ismeretekkel arról, hogy a magyar gazdaság és társadalom
állapota miként értékelhető világviszonylatban. Mentalitásukat a
hetvenes évek szocializmusának az így megélt sajátosságai határozták
meg. A rendelkezésre álló pártdokumentumok, összegzések különös
kettőségben mutatják be a belső világukat.

A részletes
cikk hangulatjelentésekkel, és korabeli életképekkel a
Betekintőben