Németh
professzor szerint csacsi ember, aki azt hiszi, hogy a politológiát
valamikor a múlt században fedezték fel az angolszászok. (Forrás:
Népszabadság)

Németh György biztos
benne, hogy a történelem az élet tanítómestere. Ha nem így lenne,
feltehetően nem írja meg a 2006-os magyarországi választások előtt a
köztársasági Róma politikai választásairól szóló cikket, ismertetve
Quintus Cicerónak –a nagy Marcus Tullius öccsének – politikai
technológiai dolgozatát. Érdemes megkeresni ezt a művet. Nemcsak azért,
mert Cicero – fivére tanácsait követve – megnyerte a konzulságot, de a
mai kampányszervezők és egyéb közéleti iparosok is tanulhatnak belőle.
Szóval,mondjaNémeth profeszszor, csacsi ember, aki azt hiszi, hogy a
politológiát valamikor a múlt században fedezték fel az angolszászok.
Hiszen elég csak a szó eredetére gondolni, na meg arra, hogy
Arisztotelész, a bölcsek bölcse könyvet írt Politika címmel. Németh
professzor, aki az ELTE bölcsészkarának ókortörténeti tanszékét vezeti,
azt mondja: emlékeztetni kell arra, hogy honnan jövünk, és az
intézményeinknek milyen mélyek a gyökerei. Nemcsak a demokrácia, a
politika szó és intézmény ókori eredetű, de a manipuláció is erős és
mély antik gyökerekkel rendelkezik. És az ókorban azt is tudták – mondja
–, hogy a demokráciát miként lehet manipulálni. Értettek még a
választókerületek megfelelő átszabásához is.

Megkérdezem, miért tette e-mail címébe Kritiasz nevét? –
Évekkel ezelőtt foglalkoztam az athéni történelemnek ezzel a rejtélyes
és különleges alakjával. Tudni kell róla, hogy ő egyébként tömeggyilkos
volt, egyik tagja a harminc zsarnoknak nevezett társaságnak, akiket
Spárta ültetett a megvert Athén nyakába. Nyolcezernél több embert
végeztettek ki. – De engem érdekelt, mert Platón híres dialógusában
Kritiasz (a szerző nagybácsija volt egyébként) mondja el Atlantisz
legendáját. Költő és drámaíró volt, filozófus és esztéta, amellett, hogy
politikus és katona is. Szóval foglalkoztam vele, könyvet írtam róla,
pedig korábban azt mondta egy tanárom, hogy nem érdemes kutatni, mert
már mindent megírtak róla.

Németh
professzor úgy gondolja, hogy az antikvitás ősi világa rengeteg újat
tartogat még számunkra. Például jobban megértjük azt a világot a mai
technika segítségével. Az iskolában úgy tanítják, hogy a görög
városállamok, poliszok politikai rendszere a királyságon, az
arisztokrácia, majd a türannoszok uralmán vezetett a demokráciáig. Közel
hétszáz polisz adatait vitte fel egy adatbázisba, s ebből kiderült,
hogy tíz százaléknál kevesebben uralkodtak türannoszok, s összesen
tizenhárom demokratikus polisz volt. Ezek is nagyrészt Athén nyomására
vezették be ezt a rendszert. És mi most általában úgy gondoljuk, hogy
amit Arisztotélesz Athénről írt, az volt az általánosan érvényes
fejlődés.

Az egyik internetes
bejegyzésben óráinak egy vendéghallgatója azt írja: a kora reggeli
szemináriumok intellektuális orgazmust okoztak neki, és egész napra
feltöltötték. Németh sokat dolgozik együtt hallgatóival, közös
fordításokat is készítenek. Szobájának falán egykori tanárának, Hahn
Istvánnak az arcképe. A (majd harminc éve, korán elhunyt) ókortörténész
hatalmas műveltsége, készsége, hogy a múltat közel hozza a jelenhez,
példa számára. Anekdoták sorozatát meséli a tudósról, aki pályájának
indulásában segítette. A tanszék egyik szemináriumi termét is Hahnról
nevezték el, s Németh páros években előadásokat szervez Hahn emlékére.
Ígéretes fiatal tudósok pedig kutatásaikra költhető Hahndíjban
részesülnek a páratlan években.

Az
ötvennégy éves professzor nemcsak értelmezi az ókori szövegeket, de
fordítja is magyarra. Megjelent két verseskötete, és több versfordítása,
miközben magyarra fordította Xenophón több művét. A költői, kutatói és
az ismeretterjesztői vonal jól megfér egymással a fiatalos egyetemi
tanárban. Történelemkönyvet írt az általános iskola ötödik
osztályosainak. – Egy teljes évig válogattam a képeket – mondja, s
megmutatja, hogy illusztrációként belekerült kislánya cuclija, egy ókori
előkép mellé. Egyébként fiataloknak írta a Karthágó és a só című
könyvét is a régi megrögzött, de feltehetően megalapozatlan
hiedelmekről. A punok afrikai fővárosát például lerombolták a rómaiak,
de a hely sóval való behintéséről sehol nincsen szó. Ez később, a
Bibliából keveredett a történetbe. Ahogy Julius Caesar sem mondta a
Rubicont átlé pve, a gyakran latinul idézett mondást, miszerint a kocka
el van vetve. Emlékirataiból ez hiányzik is, egy későbbi szerző
tulajdonította neki, hogy egy ilyen értelmű mondatot idézett görögül
Menandrosz athéni komédiaírótól. És van még egy sor ilyen
helyreigazítása, amelyek a köztudatban nagyon is rögzült téveszmékre,
téves ismeretekre vonatkoznak. Elfogadott, bevett dolog volt-e a
homoszexualitás az antik görögök között? Ezt sokan az antik társadalom
romlottságának bizonyítékául mondogatják, de van olyan elképzelés is,
amely szerint ez a mai meleg életformát igazolhatja. Németh szerint az
antik kor görögjei engedték az idősebb férfiak és az ifjak közötti
kapcsolatot, de elítélték a felnőttek között az ilyen intimitást. Sőt,
elveszíthette polgári jogait, aki nem alapított családot, s vonakodott
gyerekeket nemzeni az állam javára. És a női egyenjogúság? Hiszen az
asszonyokat kitiltották az olimpiákról! De arról nincs adat, hogy a
lányoknak is tilos lett volna – válaszolja a professzor, s hozzáteszi:
miért is nézegették volna férjes asszonyok a pucéran versengő atlétákat.
Egyébként voltak sportversenyek a lányoknak, ahonnan a férfiak voltak
kitiltva. Spártában viszont megnézhették egymást a versengő fi
úk és leányok, s ez egyfajta házasság előtti ismerkedésül szolgált.
Németh professzor szerint az antik és a modern világ társadalmai között
legnagyobb különbség a nők helyzetében van. Ez pedig – mondja –„többek
között azért is van így, mert a nők a korai házasságok és a sok
gyerekszülés miatt rövidebb életet éltek, s kevesen tudtak közülük magas
műveltséget szerezni. Kevés volt a matróna. Persze léteztek kiváló
nőköltők

– Szapphó jó néhány versét
fordítottam magyarra –, és ismerünk két filozófusnőt
is.”

Most újabb kutatási terület
foglalkoztatja Németh Györgyöt, az ókori mágia. Magyarország területén
is találtak latin és görög nyelven írt ólomtáblácskákat, amelyekre
átkokat írtak az antik rosszakarók. Időnként arra kérték a túlvilági
erőket, hogy lóversenyfogadásaikat támogassák meg. De gyakoriak voltak a
szerelmi ügyek elintézésére szánt átkok is. Némethet egészen
felvillanyozza a lehetőség, hogy nagy nemzetközi tudóstársaság vizsgálja
ezeket a mágikus emlékeket az egész egykori Római Birodalom
területén.

Visszatérünk a másik
ógörög szóhoz, a politikához. Németh szerint érdemes tanulmányozni a
klasszikus kor egyik polisztársulását, a boiót szövetséget, amelynek
Théba volt a központja. Ott például a lakosok egyszerre voltak a
szövetség egyes tagállamainak és az államszövetségnek a polgárai. Úgy
látja, hogy ez az alakulat szinte leképezte az Európai Unió
struktúráját. A professzornak szinte minden mai jelenségre van antik
példája. A világ fejlődését azonban nem látja statikusnak. Sőt, szerinte
a világ és az erkölcsök vészes romlásáról szóló sirámok kifejezetten
tévesek. Az, aki a mai politikai diskurzus végzetes lezülléséről beszél,
nem ismeri a klasszikus Athén közéleti vitáinak nyelvét, személyes
támadásait. A mindennapok erkölcsei sem voltak különösebben szelídek a
múltban, legfeljebb, ha a viktoriánus kor felszínével vetjük
össze.

– Aki történelmi példákkal
akarná ezt a hanyatlást bizonyítani – műveletlen! – szögezi
le.

Igaz lenne ezek szerint a
szintén ókori maxima, miszerint nincs új a nap alatt? Dehogy nincs, most
például van mobiltelefon, vágja rá az ókortörténész.