Csak
egyszer játszották le, mégis a legnagyobb port kavaró kampányfilmnek
számít az emberiség kipusztulásával fenyegető Daisy, amelynek
megjelenése után két hónappal Lydon B. Johnson megsemmisítő erejű
győzelmet aratott republikánus kihívója, Barry Goldwater felett.
(Forrás: Múlt-kor)

A kubai
rakétakrízis és a berlini válság közelsége miatt sok amerikai számára
aktuális és reális fenyegetést jelentett a botrányos kampányfilm
tartalma, amellyel Johnson mindent egy lapra tett fel: a videóval vagy
óriásit bukhatott, vagy óriásit nyerhetett, s ez utóbbi jött be. A
hivatalban levő demokrata elnöknek azért volt szüksége az esetleges
földcsuszamlásszerű győzelemre, hogy megmutassa a választópolgároknak,
Kennedy meggyilkolásával nem csupán az ölébe hullt a végrehajtó hatalom
bársonyszéke. Elnöki kampányának megszervezését két kipróbált káderre,
Bill Moyersre és Lloyd Wrightra bízta, akik a DDB Worldwide
reklámügynökségben találták meg a győzelem kulcsát: a cég társalapítója,
William Bernbach negyven szövegírót, művészeti igazgatót és tévés
producert választott ki a kampány lebonyolítására.

A kampányfilmet 1964. szeptember 7-én az NBC Monday
Movie műsora alatt sugározták, s döntő faktornak számított Johnsonnak a
Goldwater felett aratott győzelmében. A videó főszereplője egy Brigitte
Olsen nevű kislány, aki egy madárcsiripeléstől hangos mezőn éppen egy
margaréta szirmait szedi le, s közben hangosan számol – olykor rosszul,
egyes számokat megismételve. Amikor a kilenchez ér, hirtelen egy
férfihang hallatszik, amint az baljóslatúan egy rakétakilövés idejét
számolja visszafelé. A kamera ekkor a kislány szemére fókuszál, amely az
egész képernyőt betölti, majd amikor a férfi a nullához ér, a
sötétséget az atomtámadás okozta fényáradat és gombafelhő váltja fel.
Ezt követően Johnson szólal meg: „Ez forog kockán. Egy olyan világot
csinálunk, ahol Isten összes gyermeke békében élhet, vagy minden
elsötétül. Szeretjük egymást, vagy mindnyájan meghalunk.” Majd Chris
Schenken hallatszik, amint a legendás sportkommentátor a demokrata elnök
mellett teszi le a voksát: „Szavazzon Johnson elnökre november 3-án.
Túl nagy a tét ahhoz, hogy otthon
maradjon.”

Az ellenkampány célja egyértelműen a nukleáris fegyver
vietnámi háborúban való bevetésére vonatkozó kijelentés meglovagolása
volt, amelyet Goldwater lépten-nyomon hangoztatott. A videó megjelenése
után azonban maga Johnson is a kritikák célkeresztjébe került, mondván,
az elnök a nukleáris háború lehetőségét használta fel kampánya során. A
Fehér Házban egyöntetű volt a vélekedés, hogy a videó újbóli levetítése
nem érné el a kívánt célt, különben is számos ilyen témájú kampányfilm
van még a repertoárban, s Johnson sajtófőnöke, Moyers is – ellentétben
az elnökkel – a film ismétlése ellen hozott fel érveket. A Daisy rögvest
lekerült a televíziók kínálatából, de a különböző beszélgető műsorok és
esti adások nagy terjedelemben foglalkoztak vele.

Johnson és Moyers a kampányból hátra levő két hónapban
továbbra is Goldwater hibáira fókuszált, s az egész baloldal a
republikánus jelölt politikai radikalizmusát kezdte ki. Megemlítették a
jobboldal megosztottságát Goldwater kandidálásával kapcsolatban,
valamint egy Ku-Klux-Klan-taggal történt esetet, amikor a csuklyás
fiatalember egy kereszt felgyújtása közben kijelenti: „Szeretem Barry
Goldwatert. Szüksége van ránk.”. Egy az elnökjelölt feleségével
készített interjúra hivatkozva (amikor Hattie Josephin megemlítette,
hogy Goldwater idegei a harmincas évek során a családi vállalkozás miatt
kétszer is felmondták a szolgálatot) Ralph Ginzburg saját politikai
lapjában minden idők leginkább áltudományos „kutatását” tette közzé,
amikor több ezer pszichiátert kérdezett meg arról, vajon a republikánus
honatya mentálisan készen áll-e az Egyesült Államok vezetésére. 1189-n
nemmel válaszoltak, míg 657 szakember azt felelte: nincs elegendő
információja a kérdés eldöntésére. Johnson megválasztását a politikai
kampányt forradalmasító DDB-n kívül többek között egy titkos Fehér Házi
informális csoport is segítette („Piszkos Trükkök Minisztériuma”,
„Ötórai Klub”), akik naponta kétszer üléseztek, s árgus szemekkel
követték Goldwater minden apró rezdülését, majd azt jelentették az
elnöknek, továbbá a republikánus elnökjelöltet támadó újságírókat
kérdésötletekkel látták el. Október végére a republikánusok táborából
soha nem látott mértékben kezdtek átszivárogni a szavazók Johnson
oldalára. Novemberben a demokrata elnök az Egyesült Államok történetének
ötödik legnagyobb arányú győzelemével, a szavazatok 61 százalékát
megkaparintva maradhatott hivatalban.