Hosszú idő óta foglalkoztat a játék tanításban-tanulásban hasznosítható szerepe. Biztos vagyok benne, hogy pedagógiailag érdemes kihasználni azt, hogy játszani minden gyerek szeret. A jó játék arra való, hogy a gyerek – azon túl, hogy remekül szórakozik – használja meglévő tudását, miközben képességeit is fejleszti. (Hegyeshalminé Varga Judit)

„Játszani is engedd…” – Játékos és kooperatív módszerek együttes alkalmazása történelemórán (a teljes cikk letöltése pdf-ben)

Részletek a cikkből:

Hosszú idő óta foglalkoztat a játék tanításban-tanulásban hasznosítható szerepe. Biztos vagyok benne, hogy pedagógiailag érdemes kihasználni azt, hogy játszani minden gyerek szeret. A jó játék arra való, hogy a gyerek – azon túl, hogy remekül szórakozik – használja meglévő tudását, miközben képességeit is fejleszti. A gondolkodtató játék alkalmas információelemzésre, vizualizációra, kategorizálásra, összehasonlításra, asszociációra, kérdésfeltevésre, következtetésre, ítéletalkotásra stb. – mellesleg szabálykövetésre is nevel. A sokat emlegetett kulcskompetenciák fejlesztése úgy történik, hogy a gyerek számára ünnep az óra, hiszen „csak” játszunk.

Kooperatív módszereket négy éve alkalmazok az óráimon. Bár sok előkészítést igényel, a gyerekek kedvelik ezt a munkaformát. Igaz, hogy kevesebb anyag végezhető egy-egy ilyen órán, a gyerekek motiváltsága és aktivitása azonban lényegesen nagyobb. A módszer hasznáról Spencer Kagan könyvében részletesen olvashatunk, jelen írásnak nem célja ennek ismertetése. Inkább néhány tapasztalatomat osztom meg ezzel kapcsolatban.

Mivel a terem át- és visszarendezése időt igényel, témánként két-három alkalommal tartunk 45 perces kooperatív órát. Részösszefoglaláskor, összefoglaláskor, illetve akkor, ha egy-egy olvasmány szövegével egyedül is képesek boldogulni. (Gyakran előfordul azonban, hogy a hagyományos óra egy bizonyos részében kerül sor kooperációt igénylő feladatra.)

A 45 perces időkeret általában szűknek bizonyul. Szinte röpül az idő, a gyerekek általában meglepődnek, hogy már vége is az órának.
A csoportokat az előző dolgozat eredménye alapján hozzuk létre. Az az ideális, ha vegyes csoportok jönnek létre; ezt nem bízhatjuk a véletlenre, hiszen sorsolással, számolással csak jókból vagy csak gyengékből álló csoportok is alakulhatnak.

[…]

Miről beszélek? Az A, B, C, D betűjelű diákok egy-egy országot képviselnek. A = Mezopotámia, B = Egyiptom, C = India, D = Kína. A tanári megállapítások egy-egy országra vonatkoznak. Az a tanuló, aki úgy gondolja, hogy az általa képviselt országra igaz a megállapítás, feláll és bejelenti: ez India. Vagy: ez Egyiptom. Minden csoportból fel kell állni valakinek (esetleg valakiknek), de a csoporttagok segíthetnek egymásnak. A mondatok a következők:
1.    Ebben az országban csak egy folyó van.
2.    A történelem során itt alkalmaztak először ekét.
3.    Papiruszra írtak.
4.    Ismerték az iránytűt.
5.    Ebben az országban rizst termesztettek.
6.    Lakói földműveléssel foglalkozta.
7.    Az uralkodót császárnak nevezték.
8.    Ebben az országban kasztrendszer alakult ki.
9.    Ékírással írtak.
10.    Itt találták a legrégibb törvénygyűjteményt.
(A gondolkodásfejlesztés módszere: összehasonlítás, konkretizálás, értékelés.)