A közoktatási törvénytervezetben leírt differenciált iskolarendszer, az elitiskolák kiemelt szerepe és az elkülönített felzárkóztatás is ellentmond annak, hogy sikeres legyen a magyar iskolarendszer. Pokorni Zoltán újabb bírálatával, a tudósok tényekkel okoztak „zavart” a hoffmanni jövőképben. (BI, Figyelőnet)
Adatokra, tudományos tényekre van szükség az oktatási törvények megalkotásához – jelentette ki az Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerdán. Pálinkás József úgy fogalmazott, hogy csak ezek alapján lehet kialakítani egy olyan koncepciót, amely az egyén és a közösség érdekeit is figyelembe veszi. A Mit mondanak a tények? – Az új közoktatási törvény küszöbén című szakmai műhelysorozat első konferenciáján elhangzott tények ugyanakkor ellentmondanak a közoktatási törvény vitaanyagában leírtaknak.
Csapó Benő oktatáskutató úgy fogalmazott, eddig az volt a tapasztalata, hogy az oktatáspolitika járta a maga útját, amit a kutatók „olykor megzavartak” a vizsgálati eredményeikkel. Remélhetőleg ezúttal nem így lesz. Bár az oktatási államtitkárság nem szólt hozzá a konferenciához, Gloviczki Zoltán, közoktatási helyettes-államtitkár becsületesen végighallgatta az előadásokat és hozzászólásokat.
Nem csak pénzkérdés
Csapó a PISA-vizsgálatok nemrég megjelent összegzéséből idézett néhány olyan tényt, amit egy újabb reform tervezésénél nem ártana figyelembe venni. Előrebocsátotta, hogy – bár szüksége volna az oktatásnak néhány százmilliárd forintos többletforrása – egy iskolarendszer minősége nem kizárólag pénzkérdés. A PISA-adatok szerint például a 2009-es mérésen volt néhány olyan ország, amelyik nálunk kevesebbet költött oktatásra, de jobb eredményt ért el.
Mint korábban az fn.hu-n olvashatták, a nemzetközi PISA-mérésen a magyar 15 évesek matematikából, természettudományból és olvasás-szövegértésből is a középmezőnyben vannak, igaz az utóbbiból 2009-re némi javulást tapasztalhattunk. Azt is rendre kimutatják a felmérések, hogy Magyarországon a legnagyobbak az iskolák közötti különbségek, és hogy a tanulók társadalmi háttere erősen meghatározza az iskolai teljesítményüket. Kevesebb figyelem jutott ugyanakkor arra, hogy a PISA-vizsgálaton alig néhány magyar tanuló ért el kimagasló eredményt, azaz a most megerősíteni kívánt elitgimnáziumok kevés diáknak nyújtanak ilyen tudást.
Zavaró mondatok
A 2009-es PISA-vizsgálat egyik összegző kiadványa felsorol nagyjából száz – az OECD- és más, a felmérésen részt vevő országok adatai alapján állítható – mondatot. „Ezek azok a tények, amelyekkel most zavarni fogom az oktatáspolitikát” – vezette be a felsorolást Csapó. Többek között idézte, hogy a vizsgálat szerint azok a sikeres iskolarendszerek, amelyek egyenlő esélyeket biztosítanak minden tanulónak. Rosszabb viszont egy olyan ország iskolai összteljesítménye, ahol a 15 évesek túl sokféle iskolatípusba járnak. A bukások nem emelik a teljesítményt, sőt, ahol sok tanuló ismétel évet, ott az iskolarendszer egésze alulteljesít – záporoztak a „zavaró” tények.
Az is egyértelműen kiderült több kísérletből, hogy egy sikeres oktatási rendszerhez nagyobb pedagógusfizetésekre van szükség, a kisebb osztályok kialakítása nem váltja be a minőségnövelő reményeket. Ahol többen járnak óvodába, jobbak a 15 évesek eredményei. Hozzátette, Magyarországon épp ott nincs óvoda, ahol a leginkább kellene: a hátrányos helyzetű, depresszív térségekben. Sőt, már az óvoda előtti nevelés is sokat segítene a sikeres oktatási rendszer kialakításában. Csapó kivetített egy olyan grafikont, amely kimutatta, hogy minél korábbi életkor fejlesztésébe, hátránykompenzációjába fektetünk, annál nagyobb annak megtérülése.
„A PISA-vizsgálatok azt mutatják, hogy lehet javítani (akár rövid idő alatt is) egy ország oktatási teljesítményén, ha van arra tudományosan megalapozott program. Új fejlődési pályára állíthatnánk tehát a magyar oktatást. Kérdés: miért nem tesszük?” – zárta mondandóját Csapó Benő. (Mint korábban az fn.hu-n írtuk, konkrét GDP-re lefordítható, óriási hozamot hozna az oktatásba való befektetés.)