… avagy: Hol készültek a közoktatás átformálásának meghatározó javaslatai? A közoktatási törvény tervezetében a közelmúltban több javaslat is „kiverte a biztosítékot”. Párját ritkító élmény: két, egyes elemeiben merőben különböző koncepció vitája zajlik e napokban. (Miklósi László)

Sokunk számára az első meglepetés az volt, hogy el akarják törölni a kötelező érettségit történelemből és a matematikából a szakközépiskolákban. Ezt a szándékot a szakminisztérium nem közölte, hanem a második nyilvános változatból szövegelemzéssel, a sorok közül lehetett kiolvasni. (A Kádár-korban ebben kellő rutint szereztünk.) Elsőként a Történelemtanárok Egylete tiltakozott ez ellen, s – az előző változat alapján ismerni vélve a minisztérium szándékát – elírásnak tartotta a javaslatot. A Közoktatás-politikai Tanács ülésén azonban kiderült: nincs szó tévedésről, komolyan kell venni az új vagy titkolt tervet. A történelem (és a matematika) érettségi eltörlésének magyarázataként a szakképzési vizsgák fontosságát említették, de a nemzeti elkötelezettségű minisztérium képviselője semmilyen szakmai érvvel, indokkal nem tudta alátámasztani a történelem érettségi vizsga részleges eltörlését.

Az előző kormányzatok alatt többször is botrányba fulladt a kötelező történelem érettségi vizsga eltörlésének szándéka. A szakma (s a TTE) minden alkalommal visszaverte ezeket a törekvéseket. Ez alkalommal a Tárca tovább ellenállt, mint a korábbi ciklusok hasonló próbálkozásaikor, de most is sikeres volt (TTE-állásfoglalás) az ellenállás (Facebook), így a kormányzatnak el kellett állnia az igencsak aggályos terv megvalósításától.

Európában is párját ritkító a másik felvetés: a tankötelezettség idejének leszállítása 18-ról 15 évre. Ebben az esetben érzékelhető volt a nadrágszíj-összehúzó szándék, a gazdasági szempontú megközelítés. Más kérdés, hogy valóban költségmegtakarítást jelenthet-e 15 éves gyerekeket elküldeni az iskolából, potenciális munkanélküliek tömegét termelve ezzel. Valóban olcsóbb-e néhány évnyi taníttatásnál életük végéig segélyezni, rosszabb esetben a társadalom peremére szorítani őket, netán újabb börtönöket építeni, fenntartani a számukra? (A tankötelezettség idejének leszállítása – a cáfolatok ellenére is – esetleg egyes jelenlegi szociális támogatások időtartamának rövidítését szolgálná?) Ugyanakkor a gazdasági megközelítésen kívül számos további meghatározó szempontot is figyelembe kell venni. Ez a terv szembefordul a több évtizedes oktatáspolitikai (és egyéb) evidenciákkal, s az iskola, a munkaerőpiac, a szociális szféra számára is döntő fordulatot jelent. Szembemegy az európai trenddel, gazdasági versenytársainkkal is. (Ne feledjük: az Európai Unió egyik oktatási alapelve az életen át való tanulás!) Bejelentése puccsszerű, ismereteim szerint a gazdasági kamarán kívül semmilyen érintett szervezettel előzetesen nem egyeztettek erről. Úgy tűnik, megvalósulása esetén ez mindannyiunknak igen sokba fog kerülni. Amint várható volt, igen magasra csaptak a szakmai (és politikai) tiltakozás hullámai. E sorok írásakor a tankötelezettségnek már „csak” az európai átlagnak megfelelő 16 évre történő csökkentése várható.

Hol készültek a közoktatás átformálásának ezek a meghatározó javaslatai? Hol máshol, gondolhatnánk, mint a szaktárcánál, vagyis a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban. Úgy tűnik, ez tévedés. Azt tapasztaljuk, hogy ezekben a különösen fontos kérdésekben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara javaslatai érvényesültek. Vitathatatlan az Iparkamara fontossága, ugyanakkor sokunk számára érthetetlen, miként lehetséges, hogy a gazdasági érdekképviseletnek meghatározó szava van ezekben az egész társadalomra komplex módon és mélyen ható oktatási kérdésekben. Feltűnő, hogy a fenti tervek egyike sem jelent meg a NEFMI által előterjesztett korábbi törvénytervezetben.

Hamarosan érthetővé vált az addig magyarázhatatlan. A Kamara javaslatai nem légüres térben keletkeztek: a Nemzetgazdasági Minisztérium a szaktárca jogszabálytervezetétől döntően különböző, esetenként azzal ellentétes másik közoktatási koncepciót készített. Ez a tervezet a gazdasági megtakarítás (forráskivonás, megszorítás stb.) érdekében s a Széll Kálmán Terv keretében készült. Titokban, az érintettekkel való bármiféle szakmai egyeztetés nélkül. Ennek részeként (a NEFMI tervezetében olvasható csökkenéssel szemben) 22-ről 28 órára emelnék a pedagógusok kötelező óraszámát, s egyebek mellett megszüntetnék az alapítványi iskolák állami normatíváját is. A tankötelezettségi korhatárnál már látott módszer megismétlődése várható: a riasztó heti 28 órához képest „kedvezőbb”, jól kommunikálható lehet egy „kissé” megemelt óraszám.

Párját ritkító élmény: két, egyes elemeiben merőben különböző koncepció vitája zajlik e napokban. Erre is áll: egy (érdemben előkészített, megfelelő számításokkal, hatástanulmányokkal alátámasztott, szakmailag és társadalmilag valóban egyeztetett jogszabálytervezet) több lenne, mint ez a kettő.

Fontos lenne tudni: ki a gazdája Magyarországon az oktatásügynek? Szakmai, stratégiai kérdés, hogy mi lesz az oktatásüggyel – vagy netán teljes egészében a gazdasági szempontoknak rendelik alá? Ki mondja meg a „tutit”? Hamarosan megtudjuk.