Nem válhat a hatalmi önkény eszközévé az alkotmány – erre figyelmeztetett az Alkotmánybíróság korábbi és jelenlegi elnöke, Sólyom László és Paczolay Péter egy szakmai konferencián. (Nyusztay Máté, NOL)

Az alkotmány nem válhat az állami önkény eszközévé, mögötte pedig az elvek szilárd rendszerének kell állnia – többek között erről beszélt Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke a Történelemtanárok Egyletének szombati konferenciáján, a Kossuth Klubban.

Paczolay: Majd az Ab megmondja

Az Alkotmány és történelem című fórum megnyitóján Paczolay arra is kitért, a joghézagok kitöltése a bírói értelmezés feladata, és ebben a tekintetben a bírói jogfejlődés hazánkban jó úton jár.

A január elsejével életbe lépő új alaptörvény értelmezésére az AB elnöke nem tért ki, de mint mondta, az, hogy az alaptörvény a gyakorlatban hogyan fog működni, az elsősorban az Alkotmánybíróság értelmezésén múlik majd. Az alaptörvény preambulumában hivatkozott történeti alkotmányról egyebek közt azt mondta, azt „nem lehet visszahozni”, a jogfolytonosságot mindössze olyan szimbólumok őrzik, mint a címer és a himnusz.

Tölgyessy: a preambulum, mint lázmérő

A rendszerváltáskori alkotmányozási folyamatot és annak előzményeit idézte fel előadásában Tölgyessy Péter alkotmányjogász. A rendszerváltás egyik legnagyobb vívmányának mondta, hogy létrejött az új magyar alkotmányosság, ami biztosította a parlamenti váltógazdálkodást – hiszen azelőtt zömmel csak erőszakkal lehetett leváltani a hatalmat.

Tölgyessy kitért arra is, hogy a rendszerváltás nem járt együtt az életszínvonal várt növekedésével, így határtalanul csalódott az emberek többsége. Egy társadalmi berendezkedést márpedig két dolog igazolhat: hogy „a miénk”, a sajátunknak érezzük, harcoltunk, meghaltunk érte, illetve az, hogy bevált, azaz sikert, növekedést, polgárosodást, működőképes demokráciát hozott. Hazánkban egyik feltétel sem teljesült, így aztán előtörtek a régi sérelmek, erre adott válasz volt a 2010-es fordulat. A Fidesz „új kezdet” ígérete jól rezonált a reményekre, vágyakra, olyannyira, hogy megdöbentő módon a Fidesz 2010-es támogatottságának összetétele megegyezett a társadalom összetételével – tudomása szerint még az egykori MSZMP tagok fele is a Fideszre szavazott.

Ebből  a helyzetből a Fidesz „rásodródott” az új alkotmányra: ha nem csinálja meg, azzal a vágyakat árulta volna el, ha pedig konszenzusos módon próbálja megalkotni, akkor nem lenne új alkotmányunk, mert az ellenzék megvétózta volna. A Fidesz tehát megcsinálta a saját alkotmányát, amivel két alapvető probléma van Tölgyessy Péter szerint: az egyik, hogy hallatlan mértékben megosztja a társadalmat, a másik pedig az, hogy az alkotmányos szerkezetet nem módosítja. Ami új, az a preambulum, amiről pedig úgy vélekedett, egy egészséges, jó öntudattal rendelkező országban nincs, vagy csak nagyon rövid a preambulum – és minél betegebb egy ország, annál hosszabb.

Sólyom: Még azt hiszik, kötelező

Van egy alkotmány, ami ilyen – nem kell megijedni tőle, a helyére kell tenni a tanításban – ezt ajánlotta a történelemtanároknak Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke. Dilettantizmusnak nevezte, hogy a diákoknak kiosztják az alaptörvény preambulumát, hiszen azt hihetik, hogy kötelező, hogy ez az alkotmány. Holott az alkotmány szövege sem mond önmagában semmit, az értelmezése a lényeg. Ezzel együtt, a szöveg értelmezés tekintetében szinte ugyanaz lesz, mint a korábbi alkotmányé. Az igaz kérdés szerinte az: milyen lesz az „alkotmányos valóság”, hiszen az alkotmány szövegével szinte teljesen ellentétes rendszert is létre lehet hozni, ahogy az 1949-es „sztálini” alkotmány esetében is történt.

Azt viszont őrületnek mondta, hogy a jobboldal arra fogja az ország sikertelenségét, hogy sztálini alkotmányunk van. Húsz év alatt nem lehetett elmagyarázni, hogy ez csak populista szöveg, és hogy 1989-ben alapvetően megváltoztatták a 49-es alkotmányt – mondta az exállamfő.

„1989-ben még volt mi ellen alkotmányozni, most viszont szinte mesterségesen kellett ellenséget teremteni, akit az elmúlt húsz év kudarcaiért felelőssé lehet tenni, így bűnös módon rávezették az elégedetlenséget az alkotmányra” – folytatta Sólyom László, hozzátéve: kiállok az 1989-es alkotmány becsülete mellett!

A 2010-es alkotmányozási folyamat Sólyom László szerint sajátos volt, hiszen – 1989-el ellentétben – titokban készítették elő, a nemzeti konzultáción tökéletesen irreleváns kérdéseket tettek fel, a nagy alkotmányozó nemzetgyűlés élményéhez képest pedig az új alaptörvényt érdeketelenség mellett, az ellenzék távollétében tárgyalták.

Születési hibák keletkeztek a rendszerben is, az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítását például gyógyíthatatlan sebnek nevezte. Így ugyanis – a jogkörök megnyirbálásával – szerinte „nem alkotmányos a rendszer”, van olyan része – a költégvetés és csatolt részei -, ahol bármi megtehető. És ezeket a születési hibákat nem lehet semmiféle szertartással kompenzálni, mondta az alaptörvény kifüggesztésére utalva a volt államfő.

Maga az alaptörvény szövege szerinte nagyjából rendben van, egy normális parlamentáris rendszer tovább építétésére alkalmas, feltéve, hogy ebben a szellemben akarják működtetni. Az alkotmányszöveg számos hibája pedig gyógyítható az alkotmánybírósági értelmezésekkel. „Az alkotmány nem új, illetve nem az alkotmány új, hanem az alktományos hozzáállás. Az elmúlt húsz évben kialakult kultúrábann az alkotmány szent. Úgy néz ki, már nem szent, hanem csak egy eszköz, ami hihetetlen visszaesés” – fogalmazott Sólyom László. Figyelmeztetett arra, hogy óriási szerepe lehet az államfőnek, az Alkotmánybíróságnak, hiszen a struktúrák területén hatalmas rombolást visz végre az Orbán-kormány hozzáállása, miszerint „nem áll az utunkban semmi, még maga az alkotmány sem”.

Végül arra a kérdésre, hogy mit tanítsanak az új alkotmányról a történelemtanárok, Sólyom László azt felelte: egy alkotmányos ideát kell tanítani – azt, hogy nincs önkénye a hatalomnak.