A NEFMI Oktatási Államtitkársága a sajtó számára készített egy nyolc oldalas anyagot „Valótlanságok és tények az új köznevelési törvénnyel kapcsolatban” címmel. Az anyag igazi kommunikációs mestermű; a „Nem igaz, hogy….” mondatkezdéssel felsorolja a valótlan állításokat, majd „Az igazság:” rovatban röviden cáfolja is azokat. (Örömmel látom, hogy a katekizmusok olvasása erősen hat a NEFMI sajtómunkásainak stílusára, ami kongruens kommunikációt eredményez.) Számunkra külön megtiszteltetés, hogy a cáfolni szándékozott állítások szinte mindegyikét már tartalmazzák korábbi OktpolCafé bejegyzések is. Nézzük tehát a cáfolatokat! (Radó Péter, OktpolCafé)

„Nem igaz, hogy az oktatási intézmények fenntartói jogának átvételével a kormány célja a központosítás.” Tényleg nem igaz, mert a brutális központosítás megtörténik államosítás nélkül is. Az államosítás egyetlen célja a kapacitások drámai csökkentésével elért forráskivonás könnyű menedzselhetőségének biztosítása. Mindennek semmi köze nincs az önkormányzatok közötti egyenlőtlenségekhez, mert annak csökkentése decentralizált rendszerben is biztosítható, csak éppen eddig egyetlen kormányzat sem próbálkozott vele komolyan.

„Nem igaz, hogy az állam elveszi az önkormányzatoktól a fenntartói jogokat.” De bizony igaz. Ha nem történik meg az államosítás, akkor sem az önkormányzatok nevezik ki az igazgatót és hagyják jóvá a pedagógiai programot, elvesztik az intézményi minőségirányítási programok jóváhagyásának eszközét, elvesztik az intézmények szakmai ellenőrzésének jogát és befolyásuk az intézmények költségvetésének egy kis töredékére (lényegében a rezsiköltségre) szűkül. Mindehhez képest szinte mindegy, hogy lesz-e államosítás.

„Nem igaz, hogy az új munkaidő-számítás fokozza a pedagógusok túlterheltségét.” Ez csak akkor nem igaz, ha a több – nem tudható okból – iskolában töltött idő miatt a pedagógusok radikálisan csökkentik az órára való készülésre, dolgozatjavításra, rendezvényekre és tanterven kívüli programokra fordított időt. Ha azonban a pedagógusok nem a minőség visszafogásával reagálnak az új helyzetre, akkor nagyon is igaz. A NEFMI szerint: „Az értelmes munka sohasem teher, hanem hivatás, elköteleződés, életforma…” Akár alvás helyett is…

„Nem igaz, hogy az új munkaidő elszámolást már jövőre, a pedagógus életpályamodell elindítása nélkül bevezetik. Mint ahogyan az sem, hogy a kormány fizetésemelés nélkül többletmunkát vár a pedagógusoktól.” Az első felét nem tudjuk, tehát lehet, hogy tényleg nem igaz. (Ha viszont például sürgős lesz, hogy a tanító nénik egész napra iskolában tartásával felszabadítsák a napközis tanító nénik állását, akkor igaz lesz.) A második fele viszont erős csúsztatás. A PDSZ elemzése azt bizonyítja, hogy a tervezett bérnövekedés és a kötelező iskolában töltött idő nagyjából egyensúlyban van, a többlet ráfordítás tehát a megnövelt iskolában töltött idő fedezetét szolgálja, nem valódi jövedelemjavítást. A 40 órás munkahétre való hivatkozás azért szemérmetlen, mert erről szóló vizsgálatok szerint a pedagógusok valódi munkaterhelése többnyire már most is nagyobb, mint a 40 óra.

„Nem igaz, hogy a kormány és az Oktatásért Felelős Államtitkárság százával iskolákat akar bezárni, és pedagógusok ezreit akarja elbocsátani. Nem igaz, hogy az életpályamodell bevezetésének költségeit a kormány pedagógus-elbocsátásokból akarja fedezni.” Az első fele igaz. A törvénytervezet titkos melléklete csakugyan tartalmazza bezárt kisiskolák újranyitását (ennek költségeit természetesen nem), viszont tartalmazza több mint hatszáz felső tagozat bezárását is. Erre persze némi cinizmussal lehetne azt mondani, hogy nem egész iskolák, csak a felső tagozatuk bezárásáról van szó, de maga az anyag is jelzi, hogy ez óhatatlanul egész iskolák elnéptelenedéséhez vezet majd. A másodi fele is igaz, a bérnövekmény fedezetének egy részét a kormány által a törvénytervezettel együtt elfogadott melléklet szerint a több mint tízezer pedagógus elbocsájtásával elért megtakarítás biztosítaná. A legviccesebb a „balliberális” kormányok által kivont pénzekre való utalás; a jövő évi költségvetés e tekintetben időarányosan jócskán felülmúlja a korábbi kormányok teljesítményét.

„Nem igaz, hogy a tankötelezettségi kor leszállítása fiatalok ezreit löki ki a rendszerből.” De igaz, mert a szelektivitás és a szegregáció erősítése óhatatlanul ehhez vezet. A tankötelezettség mértéke nem önmagában, hanem a törvény összes többi intézkedésével együtt fejti ki a hatását. (Ha semmi más nem változna, a tankötelezettség csökkentésének önmagában valószínűleg tényleg nem lenne komoly hatása.) A törvény titkos melléklete a tankötelezettség leszállítása miatt 73 milliárdos megtakarítást prognosztizál. Ezt vajon változatlan gyermeklétszám melletti csökkenő wc papír felhasználásból hozzák ki?

„Nem igaz, hogy a köznevelési törvény jó néhány intézkedése szegregációhoz vezet.” De bizony igaz. A rendszerben érvényesülő rettenetes szeparációs nyomás miatt a „pedagógiai felzárkóztató osztályok”, az SNI iskolák és a „HÍD” osztályok elsősorban roma tanulókkal lesznek feltöltve. Az általános iskolai kapacitások durva szűkítése miatt az iskolák közötti szegregáció mérséklődhet, az iskolán belüli szegregáció és a parkoló pályákra helyezés viszont rettenetes mértékben fel fog erősödni. Különösen akkor, ha már nem a „laikus” szülő lesz a végső döntéshozó.

„Nem igaz, hogy a köznevelési törvény a középosztálynak kedvez, mint ahogyan az sem, hogy növeli a hátrányos helyzetben nevelkedő gyermekek leszakadásának kockázatát.” Részben nem igaz, mert az egész oktatáspolitikai konstrukció a középosztálynak sem kedvez. (Gimnáziumi férőhelyek csökkentése, nyelvvizsgához kötött felvételi, stb.). A második fele viszont nagyon is igaz, ezt az Equity egyesület és az OktpolCafé elemzései részletesen bizonyították. A központi bérfinanszírozás növelni fogja a lemorzsolódást, az új parkoló pályák erősíteni fogják a leszakadást, a szeparációval szembeni fékek kivonása pedig növelni fogja a már most is rettenetes mértékű szelektivitást.

„Nem igaz, hogy az új törvény restaurálja a régi szakfelügyelői rendszert.” De bizony, ez igaz. Ahogy egyszer tüzérségi üteg első tisztem megfogalmazta: a dolog az ami. A szakfelügyelet a tantárgyi szakértők által egyes pedagógusok ellenőrzésére hivatott rendszer. Egy modern tanfelügyelet értékelési szakemberek által végzett külső intézményértékelés. Az anyag “a korszerű mérés-értékelés módszereinek felhasználását” ígéri, de ilyesmit csak intézményértékelést végző független tanfelügyeletek, és nem megyei kormányhivatalok által foglalkoztatott szakfelügyelők tudnak alkalmazni. A “pedagógusok szakmai munkáját segítő” ellenőrző szakfelügyelet pedig fából vaskarika: vagy a szakmai ellenőrzés, vagy a szakmai támogatás nem fog működni. (Valószínűleg egyik sem, mert kioltják egymást.)

„Nem igaz, hogy a Nemzeti alaptanterv, kiszorítja a kompetencia alapú oktatást.” Önmagában természetesen nem, de még nem tudjuk, hogy az új alaptantervben mekkora lesz a lexikális ismeretek túlsúlya, minek a fejlesztésére mennyi időt hagy, stb. Egy biztos, a kompetenciák fejlesztéséhez nélkülözhetetlen egyénre és tanulási igényekre szabott rugalmas tananyagválasztást és időbeosztást fel fogja számolni, én tehát továbbra is gyanakszom…

„Nem igaz, hogy a Nat-hoz kidolgozott kötelező kerettantervek megszüntetik a pedagógusok szakmai önállóságát, hogy csökken a pedagógusok szakmai önállósága.” De bizony igaz. A pedagógusok önállósága két dolgot jelent, az egyik nem létezik a másik nélkül. Közvetlen módon az egyes pedagógusok módszertani szabadságát jelenti, e tekintetben tényleg nem várható nagy változás. Van a szakmai autonómiának egy az előzővel egyenrangú része, ez az, amit a pedagógusok együtt gyakorolnak: a helyi tanterv, az ehhez kapcsolódó tankönyvválasztás, az iskolafejlesztési célokat rögzítő minőségirányítási program, stb. Az intézményi szintű szakmai autonómia teljesen (még egyszer: teljesen) megszűnik.

„Nem igaz, hogy az Oktatásért Felelős Államtitkárság nem egyeztetett a szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel.” Erről talán kérdezzük meg a pedagógus szakszervezeteket. Erős a gyanúm, hogy az államtitkárság a kérdőíves felméréseket és az egyoldalú tájékoztatást összekeveri az egyeztetéssel. Egyhangúlag kizárólag a kisebbségi önkormányzatok szavazták meg a törvénytervezetet, fogalmam sincs, hogy miért…

„Nem igaz, hogy a pedagógusok többsége elutasítja az új törvényben megfogalmazott változásokat.” Ezt természetesen nem tudjuk, már csak azért sem, mert az államtitkárság országjáró haknisorozata tájékoztató eseményekből állt, ahol csak az előre feltett és gondosan szelektált kérdésekre kaptak a pedagógusok választ, véleményük kifejtésére nem volt mód. Azt azonban tudjuk, hogy különböző formában igen sok pedagógus hangot adott egyet nem értésének. De ha tényleg nem igaz, mert a tiltakozó mozgalmak tényleg csak a pedagógusok autonóm módon véleményt nyilvánítani hajlandó kisebbségét reprezentálják, nem elég, ha majdnem mindenki más elutasítja?

„Nem igaz, hogy az új köznevelési törvénytervezet sérti világnézeti szabadságot.” Már a jelenlegi közoktatási törvény is sérti, mert egy okszerű módosítás után lehetővé teszi, hogy ott is egyházi tulajdonba kerüljön az iskola, ahol csak egy van. A jövőről pedig csak egy példa: ha 40 százalékkal csökkentik az állami (ma még önkormányzati) gimnáziumi férőhelyek számát, akkor az egyházi tulajdonban lévő gimnáziumok aránya jócskán 50 százalék fölé megy majd. Egyébként is nevetséges az anyag érvelése, amely elválasztja a „világnézeti szabadságot” és az „értéksemlegességet”, ez egyszerű, elég primitív szómágia.

Mint egy korábbi bejegyzésemben már jeleztem az államtitkárság munkatársainak: csúnya dolog szándékosan valótlanságokat állítani.