Petőfi Sándor, azt követően, hogy Mészáros Lázár hadügyminiszter éles megjegyzésekkel illette honvédtiszthez nem illő ruházata miatt, 1849. február 17-én lemondott századosi rangjáról: „kapitányi egyenruhámat levetettem, miután azt nyakravaló nélkül egyátaljában nem lehet viselni”. (Németh György / MOL)
Franz Schlik cs. kir. altábornagy 1849 januárjában körözvényt adott ki, hogy a magyar szabadságharc vezető személyiségeit kézre kerítse. A nyomtatványon többek között Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Görgey Artúr és Bem József mellett ott szerepelt Petőfi Sándor neve is. A személyes adatokra nézve amúgy pontatlan körözvény egy tekintetben meglehetősen pontos adattal szolgál, a német divat szerint öltözködő költő különös ismertetőjeleként ennyit tüntet fel: „nyitott nyakkal szokott járni”.
Petőfi Sándort saját kérésére helyezték 1849 elején az erdélyi hadsereghez. Vízaknánál esett át a tűzkeresztségen, Bem törzskarába beosztva részt vett a Déváig való visszavonulásban. A győzelmes piski csata előestéjén, február 8-án Bem futártisztként a kormány akkori székhelyére, Debrecenbe küldte. Mészáros Lázár hadügyminiszter előtt szokásának megfelelően kihajtott gallérral, nyakkendő és kard nélkül jelent meg. A hadügyér szóvá tette ezt, állítólag ezekkel a szavakkal: „Őszintén sajnálnám, fiatal barátom, ha különcködése bajt idézne elő… Mi a többi tisztnek nem szabad – magamat se kivéve –, ne kívánja, hogy önnek arra kiváltságos szabadsága legyen!” Petőfi egy hónappal korábban már összeütközésbe került a hadügyminisztert helyettesítő Vetter Antallal. Mészáros Lázár az esetről értesülve feltehetően eleve fenntartásokkal fogadta a költőt, a nyakkendő hiánya inkább csak ürügy volt, hogy Petőfivel kapcsolatos nemtetszésének hangot adjon.
Petőfi – a kioktatáson felháborodva – február 17-én az itt közreadott levélben jelentette be honvédtiszti rangjáról való lemondását:
„Megfontoltam a dolgot, melyért tegnap magához hivatott Ön, s annak következtében jelentem, hogy kapitányi egyenruhámat levetettem, miután azt nyakravaló nélkül egyátaljában nem lehet viselni, s miután nyakravaló-nemhordás végett több leckéztetést vagy pláne kényszerítést nincs kedvem tűrni. Én tettem már annyi szolgálatot a hazának, hogy nekem meg lehetne azt engedni, hogy a hazát nyakravaló nélkül védhessem; ha Önöknek másképp tetszik, ám legyen meg az Önök akaratja. Egyébiránt: Önök letéphették rólam az egyenruhát, de nem téphetik ki kezemből a kardot. Teljesíteni fogom hazafiúi kötelességemet egyszerű polgári öltözetben mint közkatona. Csak arra bátorkodom Önöket figyelmeztetni, ne iparkodjanak a honvéd-egyenruhából kirázni az olyan tiszteket, kik minden erejökkel arra törekszenek, hogy a ruhának elveszített becsületét visszaszerezzék, mert az ilyen emberek úgyis nem nagy számmal vannak.”
Mészáros Lázár a költő lemondólevelét átküldte a Közlönynek, ami aztán másnap meg is jelent az újságban. Levelének közzétételére Petőfi a Nyakravaló című gúnyvers megírásával válaszolt.
Nyakravaló nélkűl akarod megvédni hazádat? Oh te szamár te, minő ostoba képzelet ez! Honszeretet, bátorság s más, mind kófic: az a fő A katonában, hogy nyakravalója legyen. Mészáros Lázár, akitől én ezt tanulám, s ő Tudja, hogy a legfő hősben a nyakravaló, Mert hisz az ő hada, mely hősleg megfutamúlt volt, Egytül-egyig mind, mind nyakravalóba’ vala. Nyakravalótalanok, takarodjatok a csatatérrül… Éljen Mészáros s éljen a nyakravaló!