Az új Nemzeti Alaptanterv a tanácsadó vélekedése szerint azért jó, mert biztosítja az egységet, az iskolai átjárhatóságot és a megfelelő műveltségtartalmat. Vajon mi volt a többi résztvevő álláspontja?

A Méltányosság Politikaelemző Központ és a Történelemtanárok Egylete ,,Közoktatás és/vagy köznevelés” címen konferenciát szervezett. A kedd esti előadás Csizmadia Ervin, az MPK igazgatójának nyitóbeszédével indult, majd a kormány álláspontját Thaisz Miklós tanácsadó vezette elő, s a későbbiekben a meghívott elemzők erre adott reakcióknak lehettünk szem és fültanúi. Az előadó politológusok, szakértők: Miklósi László (Történelemtanárok Egylete), Böcskei Balázs (Intézet a Demokratikus Alternatíváért), Fodor Csaba (Nézőpont Intézet), Keil András (Republikon Intézet), Paár Ádám (Méltányosság Politikaelemző Központ). A beszélgetést Betlen János moderálta.

Csizmadia Ervin megnyitójában először köszönetet mondott azoknak, akik eljöttek majd kifejtette, hogy a konferencia egy kérdés köré szerveződött: Lehet-e demokráciát építeni a demokrácia iránt el nem kötelezett emberekkel? Ezt követően Thaisz Miklós ismertette a kormány álláspontját. Leszögezte, hogy demokráciára nevelni csak demokráciában lehet. Kifejtette, azt érzi, hogy az országban bármi rossz történik az az oktatáspolitikai államtitkárság felelőssége lesz. Több különböző rézre bontotta szét az új közoktatási rendszert s így, pontonként mutatta be azokat. Az intézmények állami fenntartásba vételével kapcsolatban azt mondta, hogy 2013 januárjától a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ kezében lesznek az eddig önkormányzatok által fenntartott intézmények. Ez az állami képviseletet látja majd el. Hozzátette, hogy főszabály szerint 3000 fős lakosság felett az önkormányzat működteti majd ezeket az intézményeket – ha azt jónak látja. Az államosításra három fő okot nevezett meg, ezek: az állami garancia, az esélyegyenlőség biztosítása, illetve a nevelő-oktató munka színvonalának emelése. Az elmúlt nyolc évet is megemlítette az előadó s elmondta, hogy ebben az időszakban nem biztosították az esélyegyenlőséget.

Az új tartalmi szabályozás kapcsán a Nemzeti Alaptantervet, az érettségi reformokat, a pedagógiai-szakmai ellenőrzést, és az egyes iskolatípusok elé követelmények állítását emelte ki. Az új Nemzeti Alaptanterv a tanácsadó vélekedése szerint azért jó, mert biztosítja az egységet, az iskolai átjárhatóságot és a megfelelő műveltségtartalmat. Az előadás során hangsúlyozta, hogy 1985 óta nincs szakmai ellenőrzés, ezért a tanfelügyelet bevezetése kiemelten hasznos, hiszen így megteremtődik egy átfogó pedagógiai-szakmai ellenőrzés. A tanfelügyelet ismertetéseként elmondta, hogy ez egy ötévente ismétlődő, értékeléssel záruló vizsgálat, az ellenőrzés kiterjed minden köznevelési intézményre. Ennek alapvető célja a rendszer fejlesztése. A pedagógus életpályamodell kapcsán kifejtette, hogy célja a köznevelési rendszer színvonalának emelése, a pedagógusok méltatlan helyzetének rendezése, a pálya vonzóvá tétele és a pedagógusok megtartása. A modell előnyei közé sorolta, hogy emelkedhet a pedagógus képzésekre jelentkezők száma, a tanárokat jó teljesítményre motiválja és az egyéni érdemeket honorálja. A három éves kortól kötelező óvodába járásról azt mondta, hogy ez elősegíti az esélyegyenlőség megvalósulását. Az esélyegyenlőség biztosítását segíti még az is, hogy bevezetik a három éves kortól kötelező óvodába járást, amely alól ugyan lehet felmentést kérni, de ez segíthet azoknak a hátrányos helyzetű szülőknek, akik egész nap dolgoznak és nem tudják hová ,,tenni” gyermekeiket. A tankötelezettség korhatárának megváltoztatása mellett úgy érvelt, hogy Európában is átlagosan 16 éves korukig tankötelezettek a gyerekek. Kifejtette, hogy ez nem a jogviszony automatikus megszűnését jelenti, hiszen ha a gyerek akar, akkor továbbra is járhat iskolába.

A második blokkban a szakértők, politológusok reagáltak a kormány képviselője által bemutatott álláspontra. Elsőként Paár Ádám szólalt fel, aki szerint ennek a témának több megközelítési oldala van. Három fő problémára hívta fel a figyelmet: az egyik az, hogy a kormány szakmunkás pálya presztízst akar kiépíteni, de nem veszi figyelembe a szociokulturális szempontokat, s a Híd programnál is ugyanez a probléma. A másik vitatható kérdés a tankötelezettség korhatára, mivel a 16 év több szempontból – például gazdasági okokból – is aggályos, hiszen a munkaerőpiac nem tud felszívni ennyi embert. Emellett megemlítette azt is, hogy az EU-ban mindenhol olyan tendencia mutatkozik meg, hogy emelik a tankötelezettség korhatárát. Ezt követően Miklósi László ragadta magához a szót, aki a Történelemtanárok Egyletének képviseletében szólalt fel. Ő úgy vélte, hogy ha csökken a közismeretekre nevelés, az senkinek nem érdeke, hiszen így Magyarország könnyen a ,,gyengén képzett emberek hazájává válhat”.

Ezt követően Keil András, a Republikon Intézet munkatársa a rendszer fontos jellemzőjének nevezte a bizonytalanságot és az átláthatatlanságot. Úgy vélte, hogy az érintettek sincsenek tisztában a változásokkal és a bizonytalanság faktor kapcsán megemlítette, hogy például nem lehet folyamatosan ígérgetni a pedagógusok fizetésének emelését. Kiemelte: a német oktatási rendszer arra épül, hogy mindent megvitatnak és a német példából többek között ezt kellene itthon is átvenni. Az erkölcstan bevezetéséről azt mondta, hogy ezt nem kellene így intézményesíteni, hiszen például egy pedagógus már a magatartásával is képviselheti az erkölcsi értékeket. A következő felszólaló elemző Fodor Csaba volt, aki szerint, ha a kormányzatnak a szakképzésben bevezetett változásokkal az a célja, hogy emelkedjen a fizikai munkát végzők száma, akkor ,,ne törjünk felette pálcát”. Az előadó úgy vélte, hogy 3-4 év az a távlat, ami után meg lehet állapítani, hogy eredményesek voltak-e a változtatások. ,,A közismeretek csökkentett mértékű oktatása is használható tudásanyagot ad majd.” – szögezte le. Az utolsó felszólaló Böcskei Balázs volt, aki elmondta, hogy a köznevelés kérdéséről általában azért nem vitáznak az emberek, mert nem tudnak ideológiai félrevezetés nélkül erről beszélni. A rendszerbe újonnan beépülő közösségi szolgálat kapcsán elmondta, hogy ez tulajdonképp önkéntesség, ami által szociális normákat építenek be a rendszerbe. Kiemelte, hogy Németországban példamutató, hogy ezt a jövőben díjazni akarják, fizetést akarnak érte adni.