Kedves Barátaim!
A diákok hívtak, nekünk, tanároknak itt a helyünk. Két drámai, tűrhetetlen intézkedésről fogok szólni. Találjátok ki, mi az első!
–    „felülről”, az állam oldaláról kikényszerített forma,
–    kényszertagság jellemzi,
–    Feladatkörén belül képviseleti monopóliuma van,
–    állami előírások szólnak a vezető testület megválasztásáról, a követelések és érdekek artikulálásáról.

Mi ez? (Nemzeti Pedagógus Kar)       
Kapufa! Nem találtátok el, de majdnem.
Ez a korporatív rendszerek jellemzője.
Először Mussolini Olaszországában jött létre.
Valóban, ez jellemző a Karra is.

Elfogadható egy fasiszta jellegű szervezet létrehozása negyedszázaddal a rendszerváltás után?
Kis magyar abszurd: egy nem létező, meg sem alakult szervezet tagságára kötelez a köznevelési törvény. Arról, hogy szeptember 1-jétől a tagja lettél, egy fizetési átsorolás végén tájékoztattak, apró betűvel.
Hányan kaptuk meg ezt az értesítést?
Én nem a Kar kényszer-ölelésére vágyom.
És ti?
Ne add a neved ehhez!
Bojkottáld a KAR-ban való részvételt!

A második kérdés sem csekélyebb jelentőségű.
Szeretnétek, ha minden gyereknek az állam által elrendelve

–    ugyanolyan nadrágja lenne?
–    s ha ugyanolyan tankönyve lenne?

Ugyanolyan tankönyv lesz.
Egy tankönyv nem tankönyv.
Én azt mondom: két tankönyv sem tankönyv.
Lehet, hogy ebből a tankönyvből jövőre nem taníthatok. (Felmutatni)
Elfogadható ez?

A tankönyvfejlesztés és –ellátás minőségén egy új testület őrködik majd, a Nemzeti Tankönyvtanács.
Kik lesznek ennek a tagjai?
–    A tankönyvesek szervezete? (Az nem lehet, azt már megszüntették.)
–    A pedagógusok szakmai szervezetei, annak delegáltjai?
–    A szülők és a diákok képviselői?
–    Az ismét felállítandó, csökkentett létszámú Országos Köznevelési Tanács képviselője?
Egyik sem.
A minisztériumok képviselői és az MTA, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Rektori Konferencia és az Országos Nemzetiségi Tanács mellett a Nemzeti Pedagógus Kar delegáltja.

Képviselhet minket a Kar?
Elfogadható ez?
Miért hajítják szemétre a jól alkalmazható tankönyveket?
Mi végre a szellemi értékek elpocsékolása?
Ennek egyik oka a kötelező ideológia végigvitele.
A köznevelési törvény, az új NAT után a kerettanterv megalkotása következett. Ez elvileg 10%-os szabad mozgást lehetővé tesz, gyakorlatilag többnyire még ennyit sem.

A korábbi tervezethez képest óriási „engedmény:” egy évfolyamon nem csupán egy, hanem még kettő tankönyv is lehet. Ne legyen kétségünk: mindkettő ugyanazt a szemléletet fogja előírni. Immár az értékrend leképezését is előírja az állam. Amikor majd tiszteletét teszi nálunk a szakfelügyelő, ne csodálkozzunk, ha nem a kerettantervet, hanem az állami tankönyv szavait fogja elvárni, számon kérni.
Mindez negyedszázaddal a rendszerváltás után.
A tankönyvek szabadsága alig több mint két évtized után kiszenvedett.
Elfogadhatatlan a jól használható tankönyvek kvázi betiltása!
Elfogadhatatlan a kötelező értékrend!

Nem hallgathatunk a diákok, a szülők érdekeinek, a pedagógusok véleményének semmibe vételéről!
De nem adhatjuk fel! Továbbra is maradt azonban a legfontosabb esély: a felkészült, pedagógus.
Ezzel együtt minden eddiginél fontosabbak a hiteles, működő pedagógus szakmai szervezetek.
Lépj be egy valódi civilszervezetbe!