A TTE Bizottmányának állásfoglalása

1.    A Történelemtanárok Egylete aggodalommal tapasztalta, hogy a magyar kormányzat egyes esetekben nem mutatott érdeklődést a nemzeti múlt valós értékei és ténylegesen megismerhető történései iránt (pl. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal felszámolása, a régészeti feltárások nehezítése, az állambiztonsági akták nyilvánosságra hozatalának további akadályozása, egyetemi, akadémiai és egyéb kutatóhelyek anyagi ellehetetlenítése stb.).

2.    Más esetekben úgy tűnik, a történeti források helyett a vágyakhoz igazított torzított, esetenként hamis mítoszokra épülő történelmi kép felépítésén fáradozik. A Nemzeti Hitvallásban ismét hivatalos történelemszemléletet hirdetett. Ennek nyomán 2013-ban a már nevében is tudományidegen, közvetlenül a kormány alá rendelt Veritas (Igazság) Intézet, illetve a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet felállítása következett. Utóbbinak vezetőivé az események aktív részeseit tették, akik így önmagukat fogják elfogulatlanul kutatni. Mindezek olyan múltátépítési hevületről tanúskodnak, amilyen hazánkban utoljára 1948 körül volt tapasztalható.

3.    Elfogadhatatlan, hogy közpénzen fenntartott televízióban durván hamisító történelmi műsorokat sugároznak (pl. Hagyaték, Duna TV), illetve az iskolai történelmi kerettantervek a múlt hasonló irányú elmozdítására ösztönöznek.

4.    Különösen aggályos, hogy a német megszállás 70. évfordulójára a budapesti Szabadság térre haladéktalanul, társadalmi vita nélkül olyan kiemelt jelentőségű emlékművet terveznek felállítani, amelyről előre tudható volt, hogy a polgárok jelentős részében visszatetszést kelt. Az emlékmű ugyanis Magyarországot ártatlan, áldozati szerepben mutatja, elhallgatva az ország felelősségét az 1944. év eseményeiben, a zsidónak nyilvánítottak százezrei ellen elkövetett népirtásban is. Nem kétséges, hogy ezzel sokunknak hízeleg, ám egy emlékmű célja nem a lelki komfortérzet fokozása lenne, hanem az emlékeztetés és figyelmeztetés. Üdvözöljük, hogy voltak kormányférfiak, akik a magyar felelősséget elismerték, és bízunk benne, a kormányzat ennek jegyében eláll ennek az emlékműnek a felállításától. Reméljük azt is, hogy a megemlékezők szakítanak majd azzal a szóhasználati gyakorlattal, hogy 1944 kapcsán (mégoly jó szándékkal is) az üldöztetésekben nem érintett „magyarokról” és tőlük független társadalmat alkotó „zsidókról”, mint nem magyar kisebbségről beszélnek. Mikor ugyanis a munkaszolgálat keretein belül magyar katonák gyilkolták meg a magyar Radnóti Miklóst, a magyar Szerb Antalt, vagy neves olimpiai bajnokainkat, és velük névtelen magyarok ezreit, akkor az nem a németek és – a magyarokon kívül helyezett – „zsidók” ügye, hanem testvérpusztítás egy nemzeten belül. Hasonlóképpen nem csak a németek és „a zsidók” ügye az a kifosztási, kínvallatási és deportálási folyamat, amelyet Endre László tervei szerint a magyar közigazgatásban résztvevők százezrei hajtottak végre, és amely után százezrek hordhatták szét az elhurcoltak ingó és ingatlan vagyonát. Szintén elfedi az emlékmű a sok ezer roma halála miatt viselt magyar felelősséget, akik közül többet végeztek ki vagy kínoztattak halálra a helyi hazai hatalmasságok, mint amennyit deportáltak. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy fontosnak tartjuk az évforduló kapcsán az embermentőkről, az ellenállókról, a magyar kormány és törvényhozás elhurcolt tagjairól való méltó megemlékezést is.

5.    A TTE a rendszerváltáskor alakult. Abban az időben egy átideologizált történelemkép ellen kellett fellépnünk. Akkor is úgy gondoltuk, ma is azt valljuk, hogy a múlt diktatúráiban elkövetett bűnökért mi, ma élők nem vagyunk felelősek, azért bűntudatot nem kell éreznünk. Ezzel szemben mi, utódok is vétkessé válhatunk, ha ezeket a bűnöket elhallgatjuk vagy kisebbítjük, és ezzel megakadályozzuk a tanulságok levonását, legyen szó bármely diktatúra bármely rémtettéről, bármely származású vagy világnézetű áldozatról.

6.    Ugyanezt a megközelítést tartjuk helyesnek más esetekben is. Például két év múlva, amikor a németnek nyilvánítottak kifosztásának és kitelepítésének 70 éves évfordulójáról fogunk megemlékezni, mely szintén nem volt független az aktuális magyar kormány és a kortárs magyar társadalom tevékenységétől. Ezeket az évfordulókat nem a múlt megszépítésére, hanem annak többoldalú bemutatására, a róla szóló ismeretek terjesztésére kellene felhasználni. Biztosak vagyunk benne, hogy ez szolgálja ténylegesen a nemzeti együttműködést és a 20. századiakhoz hasonló szégyenektől mentes, boldogabb jövőt.

2014. február 4.

A TTE Bizottmánya