A kitűnő Rubicon folyóirat honlapján egy évfordulós írással emlékezik meg az ún. „Bethlen-Peyer paktumról”. Az írás – nyilván szándékolatlanul – számos ponton az 1990 előtti, szociáldemokrata- és Peyer-ellenes beállítást „örökölte meg”. Ez nemcsak e lap hibája, hasonló félrevezető állításokat máshol is lehetett és lehet olvasni. Nézzük ezeket a tipikus tévedéseket és hiányokat!

1. Bethlen István „tárgyalásokat kezdeményezett a párt vezetőjével, Peyer Károllyal, december 22-én pedig titkos paktumot kötött vele”. A „paktumot” valójában nem egyedül Peyerrel tárgyalta és kötötte meg a kormány; az MSZDP tárgyalódelegációja öt főből állt, és nem egyedül Peyer írta alá az emlékeztetőt, hanem rajta kívül még Farkas István,a párt főtitkára és Miákits Ferenc, a vasas szakszervezet vezetője, aki korábban a Peidl-kormányban pénzügyminiszter, a Huszár-kormányban államtitkár volt. Peyer ugyan a legtekintélyesebb volt köztük, Miákitsénál hosszabb miniszteri múlttal, de nem volt az MSZDP-nek formálisan az első embere; ekkor már és még szakszervezeti vezető sem volt.

2. „Az egyezménynek köszönhetően a szociáldemokraták visszatérhettek a nyilvános politikai életbe, korlátozott gyülekezési jogot és parlamenti képviseletet nyertek” – írja a fent idézett írás összefoglaló felvezetője. Ebből arra lehetne következtetni, hogy valamiféle alku köttetett konkrét parlamenti mandátumokról. Nem erről volt szó. A szocialisták elvben már az 1920-as választáson is indulhattak volna; ám a körülmények miatt bojkottálták azt. Az egyezmény a kevésbé megzavart kampányt biztosította.

3. „…le kellett mondaniuk … a vidéki munkásság megszervezéséről.” Ez is félrevezető: a szocdemek a vidéki városok munkásaira vonatkozó ilyen irányú kormányjavaslatot elutasították, csak a mezőgazdasági munkásokra vonatkozóan vállaltak passzivitást.

A cikk a Tényleg! oldalán folytatódik