A budapesti Lánchidat tízévi építkezés után Julius Jacob von Haynau és Karl von Geringer adta át 1849. november 20-án délben. Előbbi a szabadságharc leverője, a magyarországi császári hadsereg parancsnoka volt, utóbbi a magyarországi polgári ügyekért felelős császári biztos (akit a köznyelv Geringsternek, vagyis legcsekélyebbnek, Széchenyi István Silányinak gúnyolt). „Fényes generalitás”, vagyis sok tábornok „kíséretében” jelentek meg.

Mint arról a 22 éves volt 48-as huszár, Waltherr Imre naplójában szomorú iróniával beszámolt, Pesten „Haynaut az összesereglett tömeg némán, hidegen fogadta, Buda város jó érzelmű polgárai azonban nagyszerű ovációkkal tanusíták hálaérzelmeiket”. Hálaérzelmeiket, éspedig éppen a hadsereg képviselői iránt, amelynek vezetése a híd felépítését minden áron meg akarta akadályozni. És a bécsi udvar képviselői iránt, amely szintén gáncsolta a projektet.

A cikk a Tényleg! oldalán folytatódik.