A nagyszerű történész, a vállalhatatlan antiszemita
2015. július 18. szombat, 8:27
Kaphat szobrot egy határozottan antiszemita, a zsidótörvények szigorítását és 1944-ben a zsidók kitelepítését kívánó, a háború utolsó pillanatáig németpárti politikus ma állami pénzből? Hóman Bálint, a két világháború közötti történész és kultuszminiszter rehabilitációja az Akadémiát is nehéz helyzet elé állítja, és egy sor érzékeny kérdést hoz elő: külön lehet-e választani a politikát a tudománytól, mi a különbség jogi és etikai felelősség között, meddig adhatnak felmentést a külső körülmények? Az összeállítás a TTE állásfoglalását is idézi.
Miután idén tavasszal a bíróság rehabilitálta az 1946-ban háborús bűnösként elítélt Hóman Bálintot, felélénkült a vita a történész-politikus megítéléséről. A Hóman tisztázásáért húsz éve küzdő volt fideszes képviselő, Varga István és a jobboldal egy része a bírósági ítéletet csak az első lépésnek tekinti: szerintük a jogi után erkölcsi és politikai rehabilitációnak kell következnie. Mások ezt elképzelhetetlennek tartják; szerintük Hóman Bálint politikusi és emberi bűnei akkorák, hogy erkölcsileg semmilyen bíróság nem moshatja tisztára.
Ez az ügy a legújabb emlékezetpolitikai csatatér. Nyirő József és Wass Albert után ismét a Horthy-kor egyik szélsőjobboldallal kompromittált figurája körül formálódnak a frontvonalak. Most éppen Székesfehérváron és az Akadémián: az MTA-ban még az a kérdés, ők is rehabilitálják-e a történészként elismert, antiszemita politikusként viszont igen kínos Hómant, Fehérváron viszont már szobrot is emelnek neki. Ez formálisan civil kezdeményezés, de az Igazságügyi Minisztérium célzottan 15 millió forintot adott rá – miközben Orbán Viktor arról beszélt, hogy a kormány zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben.
A Történelemtanárok Egylete is közleményben tiltakozott a szoborállítás ellen: „Felelősségét, a zsidótörvények és a német orientáció terén játszott kezdeményező szerepét érdemben nem befolyásolhatja, hogy egyes embereket később megmentett” – írják Hómanról, és elfogadhatatlannak tartják, „hogy egy ország csak a gyalázatos bűnökben részes hírességeire emlékezzen, a tisztességeseket pedig a feledés homályában hagyja.”
Az állami pénzből formálódó szobrot a székesfehérvári önkormányzat jobboldali többsége is támogatja, szerintük a város érdekében kifejtett tevékenysége miatt jár az emlékmű, Hóman politikai nézeteivel pedig nem foglalkoznak. Az ügy azonban komoly tiltakozási hullámot indított el. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és amerikai zsidó szervezetek után a Zsidó Világkongresszus is azt kéri az önkormányzattól, hogy álljanak el a tervtől. A Történelemtanárok Egylete is közleményben tiltakozott a szoborállítás ellen.
„Felelősségét, a zsidótörvények és a német orientáció terén játszott kezdeményező szerepét érdemben nem befolyásolhatja, hogy egyes embereket később megmentett” – írják Hómanról, és elfogadhatatlannak tartják, „hogy egy ország csak a gyalázatos bűnökben részes hírességeire emlékezzen, a tisztességeseket pedig a feledés homályában hagyja.”