Gratulálunk!

Bihari Péter, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Iskola tanára, 1914. A Nagy Háború száz éve. Személyes történetek című pályamunkájával nyerte el az elismerést.

A kötet abból indult ki, amit Márai Sándor 1914 végzetes nyaráról írt: „Princip jól célzott. Pontosan az életünk közepébe.‟ A Nagy Háború több mint ötven hónapja a 20. század »őskatasztrófája« lett, amely gyökeresen átalakította Európát és az európaiak életét. Ez a könyv a résztvevők szemével, személyes sorsok sokaságán keresztül mutatja be a háború teljes történetét. Felsorakoznak benne névtelen frontharcosok és ismeretlen háziasszonyok, a kor katonai és politikai vezetői, sőt olyan későbbi hírességek is, mint de Gaulle és Hitler, Rommel és Zsukov, Montgomery és Truman. Nem kevésbé fontos, hogy megismerjük, miként látta e sorsfordító négy évet Keynes és Karinthy, Ady és Babits, Max Weber és Thomas Mann, Schnitzler és Hašek, Otto Dix és Ferenczi Sándor. A könyv alapvetően tematikus felépítése lehetővé teszi, hogy a Magyarországon történtek beágyazódjanak a háború egyetemes történetébe, és hogy a frontok eseményei mellett a megszokottnál jóval nagyobb teret kapjanak a hátország gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális folyamatai. Mindehhez járulnak a mellékelt képek, táblázatok, térképek, továbbá a bibliográfia és névmutató – mondta Bihari Péter.

A történelemtanítás megújításáért Bihari Péter 2015-ben megkapta a Történelemtanárok Egyletének Szebenyi Péter-díját.

Lőrinc László, a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanára. Blattner. Egy bábos életútja című pályamunkájáért díjazták.

Blattner Géza (1893-1967) a magyar, a francia és az egyetemes bábművészet kimagasló alakja volt. A külföldi szakirodalomban is azok közé sorolják, akik hatással voltak a modern európai bábjáték kialakulására – mutatta be a kutatása középpontjában álló egykori művészt a díjazott. Mint mondta, Blattner Géza 1919 és 1925 között itthon működött; a radikálisan új szemléletű, felnőtteknek játszó, Bárdos Artúr modern pesti teátrumában bemutatkozó bábszínháza számára Kosztolányi Dezső és Balázs Béla is készített irodalmi anyagot, Faust-előadását pedig Németh Antallal (a Nemzeti Színház később igazgatójával) együtt alkotta meg és adta elő. Később Párizsban alapított színházat, főleg magyar munkatársakkal. A jeles művészeti kritikusok montparnasse-i működése (1929-1940) alatt végig szinte egyhangú lelkesedéssel követték előadásaikat. Az 1937-es világkiállításon bemutatta Az ember tragédiája rövidített változatát is– ez volt a mű első franciaországi előadása. Blattner eredetileg festő volt, a képzőművészet és vizualitás felől közelítve kereste egyfajta modern összművészet lehetőségét. Munkatársi köréhez tartozott a fotós André Kertész, aki Amerikába való távozásáig szép képeket készített az előadásokról, de számos más híressé vált kinti magyar képzőművész, így Kiss Vilma, Raik István, Csáky József, Beöthy István, Fried Tivadar vagy a zeneszerző Harsányi Tibor is, akinek Blattner megrendelésére írt színpadi zenéjét ma is gyakran játsszák szerte a világon. Néhány munkatársa később maga is bábos lett, így az O’Brady néven hírnevet szerző Ábel Frigyes vagy a modern francia bábművészet emblematikus alakja, Yves Joly. Blattner Géza művészete Franciaországban bábreneszánszot indított el. A játékosok több generációjára tett hatása mind a mai napig érezhető” – írta róla Wolfgang Till német bábtörténész 1986-ban. Lőrinc László szerint érthető, hogy a hazai bábosok díját is róla nevezték el. Ennek ellenére mind ez idáig sem magyar, sem francia monográfia nem készült róla, részben azért, mert az előadásokról filmfelvétel vagy részletes rendezőpéldány, forgatókönyv nem maradt fenn, továbbá a képanyag, sajtóanyag, levelezés és egyéb források eloszlása is egyenetlen. A pályamunka ezt a hiányt és ilyen forráskörülmények közepette próbálja pótolni, hazai, párizsi és müncheni kutatásra építve. Végigkíséri Blattner szakmai pályáját, figyelemmel a kulturális kontextusra: a képzőművészeti, irodalmi, színházi hatásokra, pályatársakra is. A dolgozat az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) kiadásában a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával meg is jelent.

A történelemtanítás megújításáért Lőrinc László 2004-ben megkapta a Történelemtanárok Egylete Szebenyi Péter-díját. 2012 óta az egyesület alelnöke, 2013 februárjától kezdeményezésére és koncepciója alapján indult, és azóta szerkesztésével működik a történelmi legendákat cáfoló Tényleg!/? Hogy volt, hogy nem volt (www.tenyleg.com) című honlap és a hozzá tartozó Facebook-oldal, amely a hazai történelmi ismeretterjesztés ismert fórumává vált.

Történelemből a harmadik díjazott Kovács Örs, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanára, Az 1968-as májusi diákmozgalom és de Gaulle bukásának külpolitikai összefüggései című pályamunkájáért.