Iskolarendszer, tantervi rendszer, a kapcsolódó rendszerek összehangolása, a megvalósítás és a tartós működőképesség feltételei… A Történelemtanárok Egylete válaszai az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium kérdéseire

1. Az elképzelt iskolarendszer  

Ebben a kérdésben különösen nagy szakmai és társadalmi vita várható.  

A Történelemtanárok Egylete azt hangsúlyozza, hogy mit tart megváltoztatandónak, illetve azt, hogy milyen módon akarja a változást. 

Mit kellene megváltoztatni? 

Elfogadhatatlannak tartjuk a jelenlegi iskolarendszer erősen szelektív működését. Az általános iskolai képzésből több, egymást követő korai szelekciós pont vezet a különböző középfokú képzési utak felé: a 4. és 6. évfolyam után a 8, illetve 6 évfolyamos gimnáziumokba, a 8. évfolyam után pedig a 4 évfolyamos gimnáziumokba, valamint a szakképzésbe. 

Ez a rendszer már viszonylag korai életkorban meghatározó oktatási pályákat jelöl ki, miközben a családok eltérő társadalmi, kulturális és anyagi erőforrásai jelentősen befolyásolják, hogy ki és mikor tud élni ezekkel a lehetőségekkel. A korai szelekció ezért nem pusztán pedagógiai, hanem esélyegyenlőségi kérdés is. Különösen problémás, hogy a nagyobb társadalmi és kulturális tőkével, illetve az oktatási rendszerben való eredményesebb eligazodáshoz szükséges erőforrásokkal rendelkező családok könnyebben tudják gyermekeiket a korai gimnáziumi szelekció irányába terelni. Eközben a hátrányosabb helyzetű, illetve érdekeiket kevésbé hatékonyan érvényesíteni képes családok gyermekei nagyobb arányban maradnak az általános iskola hagyományos képzési útján, illetve kerülnek kevésbé kedvező továbbtanulási pályákra. 

Milyen módon kívánjuk a változást? 

Először az iskola célját, feladatait és az ezekhez szükséges feltételeket kell világosan meghatározni, majd ezekből levezetni a szerkezeti megoldásokat. Ennek kapcsán tisztázni kell az óvoda és alsó tagozat közötti átmenet szakaszainak lényegi elemeit, a felső tagozat funkcióját, célját, az oktatási rendszer egészében betöltött szerepét, ebből következő feladatait, továbbá újra kell gondolni az érettséginek, mint kimeneti szabályozónak a tényleges szerepét is. 

A szakmai vitát követően a legfontosabb kérdésekben (az iskola célja, ahhoz illeszkedő iskolaszerkezet) társadalmi vitának is lennie kell. 

A szerkezeti változtatás a széleskörű támogatás birtokában, fokozatosan, kifutó rendszerben valósulhat meg. 

A kívánatos rendszerben ezért a középfokú képzésbe való átlépést úgy kell megszervezni, hogy az ne erősítse, hanem mérsékelje a társadalmi különbségeket, és a tanulók későbbi életkorban is reális lehetőséget kapjanak képzési útjuk megválasztására vagy módosítására. 

Kiemelt szempont az iskolai szegregáció mérséklése, illetve felszámolása. A diákok társadalmi és kulturális háttere nem határozhatja meg előre oktatási esélyeiket. A közoktatásnak ezért az együttnevelést, a felzárkóztatást és a tehetséggondozást egyaránt szolgálnia kell. 

Milyen irányban gondoljuk megfontolandónak az iskolaszerkezet megváltozását? 

Fontos, hogy a tankötelezettség korhatára megint 18 év legyen, és hogy az utolsó 2 vagy 3 év (érettségit adó, illetve szakmát is biztosító iskolákban) év lehetne a specializáció igazi terepe.  

2. A tantervi rendszer kívánatos modellje 

A jelenlegi részletező és túlterhelt kerettantervi kövelményrendszer nem teszi lehetővé a korszerű pedagógiai munkát. A tananyagot a stratégiai célokra építve, a tényleges óraszámhoz, a diákok terhelhetőségéhez és a korszerű pedagógiai módszerek időigényéhez kell igazítani.  

A tantervi rendszer alapja egy rövid, világos, szakmai konszenzuson és a legfontosabb kérdésekben társadalmi egyeztetésen nyugvó Nemzeti Alaptanterv legyen.  

Igen kérdéses, hogy szükség van-e NAT-ra épülő olyan részletes kerettantervre, mint a jelenlegi, amely inkább szigorú tanmenetként szabályoz. Javaslatunk szerint az új NAT a közös műveltségi alapokat, a fejlesztési célokat és a legfontosabb kimeneti követelményeket rögzítő dokumentumként működjön. A konkrét tanítási tartalmak és módszerek meghatározásában lényegesen nagyobb mozgásteret kell adni az iskoláknak és a pedagógusoknak. 

Ösztönözni, támogatni kell, hogy az iskolák a helyi sajátosságaikhoz igazodó szakmai program alapján dolgozzanak. Ugyanakkor azoknak az iskoláknak, amelyek ezzel nem tudnak vagy nem akarnak élni, könnyen követhető mintatantervek közötti választási lehetőséget kell biztosítani. 

Vissza kell állítani – megfelelő minőségbiztosítás mellett – a fokozatosan megvalósuló, valódi szakmai tankönyvválasztás lehetőségét. A tankönyvvé minősítést kizárólag szakmai szempontok vezéreljék. 

Szükséges a közoktatás és a szakképzés egységes szabályozása. Minden lehetséges területen ugyanazok a szabályok legyenek érvényesek az érintett intézményekre, tanárokra, diákokra. 

A szakképzésben tanulók számára is biztosítani kell a korszerű általános műveltséget, az önfejlesztés lehetőségét, a továbbtanulás ugyanolyan mértékű lehetőségét a választott szakmától eltérő területeken, valamint az intézmények, tanulók, pedagógusok számára azonos, kiszámítható alapvető szabályokat.  

A technikumi képzésben legyen lehetősége a tanulóknak 12. évfolyam végén rendes érettségivel lezárni középiskolai tanulmányaikat, és a 13. évfolyam teljesítésével szerezhessék meg az érettségi bizonyítványtól külön a technikusi oklevelüket. Az érettségi bizonyítvány és a technikusi oklevél megszerzését egymástól függetlenül kell lehetővé tenni. 

A középfokú oktatás minden területén vezessék be az ösztöndíj-rendszert. Az ösztöndíjak mértékét – az egyetemi ösztöndíjakhoz hasonlóan – már a 9. évfolyamtól kezdve a féléves tanulmányi eredményhez igazítsák. A szakképzésben az ágazati alapképzés során is a tanulmányi eredménytől függően változzon az ösztöndíj mértéke. 

3. A kapcsolódó rendszerek összehangolása 

A közoktatást és a szakképzést minden lehetséges területen egységes rendszerként kell kezelni, függetlenül attól, hogy milyen fenntartó működteti az adott intézményt. 

Az érettségi kétszintűségét megtartani javasoljuk, de a két szint funkcióját tisztázni kellene a közoktatás és a felsőoktatás érintett szereplőinek együttműködésével Az emelt érettségi a továbbtanulás feltétele legyen, például tanárszakra csak az adott szak emelt érettségijével lehessen bejutni. A középszintű érettségi témaköreit szűkítenénk, s amely tantárgynál értelmezhető, az alapkompetenciák, valamint az alapismeretek valódi mérésére használnánk.  

A középiskolai felvételi rendszert felül kell vizsgálni. Aggályos, hogy a felvételi vizsga egyetlen napján nyújtott teljesítmény jelentősen befolyásolhatja a diák további tanulási útját és középiskolai lehetőségeit. A rendszernek nagyobb mértékben kell figyelembe vennie a tanulók hosszabb távú teljesítményét, fejlődését, képességeit és egyéni adottságait. 

A pedagógusképzésben nagyobb szerepet kell kapnia a módszertani felkészítésnek. A leendő tanároknak fel kell készülniük a tanulási nehézségekkel, heterogén tanulócsoportokkal, digitális környezettel és az iskola mindennapi problémáival való munkára. Hosszabb távon indokoltnak tartjuk a szaktárgyi emelt szintű érettségi követelményét a tanárképzésbe jelentkezőknél. 

A pedagógus-továbbképzésnek nem elsősorban adminisztratív vagy minősítési funkciót kell betöltenie, hanem valódi szakmai fejlődést kell szolgálnia. Ehhez magas színvonalú, sokszínű, a felsőoktatás és a szakmai szervezetek részvételével működő továbbképzési kínálatra van szükség. Nem a továbbképzés kötelező óraszámainak előírására, hanem olyan ösztönzőrendszer kialakítására van szükség, ami motiválttá teszi a pedagógusokat a tanártovábbképzési lehetőségek kihasználására. A továbbképzések tartalmi kontrollját és financiális hátterét az államnak biztosítania kell. 

4. A megvalósítás és a tartós működőképesség feltételei 

A tantervi reformot többéves, szakmailag előkészített folyamatként kell megvalósítani. Először az oktatás és ezen belül a történelemtanítás hosszú távú stratégiájáról kell szakmai egyeztetést folytatni, és csak az ezt követően kialakuló, konszenzusosnak tekinthető alapelvekre épülhetnek a konkrét szabályozók. A stratégia kialakítását szakmai egyeztetés után szélesebb társadalmi vitának is követnie kell. 

A megvalósítás kezdetén a jelenlegi rendszert átfogóan értékeljék. A döntéseket nyilvános adatokra és hatásvizsgálatokra alapozzák. 

A reform alapfeltétele a pedagógusok és az oktatási intézmények szakmai autonómiájának további erősítése. Az autonómia nem merülhet ki a döntési jogkörök jogszabályi deklarálásában: tényleges érvényesüléséhez megfelelő finanszírozásra, hozzáférhető és magas színvonalú szakmai szolgáltatásokra, valamint a helyi szakmai együttműködések feltételeinek biztosítására is szükség van.  

5. Bármilyen más megjegyzés vagy jelzés 

Alapállás: Nem a jelenlegi oktatási rendszer egyes elemeinek alakítgatására, hanem az egész rendszer alapvető megújítására van szükség. Olyan, hosszú távon működőképes oktatási rendszert kell kialakítani, amely nem csupán a jelenlegi problémákra és kihívásokra ad választ, hanem képes alkalmazkodni a gyorsan változó globális és helyi (lokális) környezethez is. 

Az oktatásnak fel kell készítenie a tanulókat többek között a globális felmelegedés és a környezeti válság, a nagyhatalmi viszonyok és a biztonsági környezet változásai, a mesterséges intelligencia térnyerése, valamint az információk és álhírek tömegének kihívásaira. Ennek nem lehet megoldása a tananyag folyamatos bővítése: az oktatás céljait, tartalmi kereteit, működését és az iskolák szakmai autonómiáját is újra kell gondolni. 

A megújítás alapja olyan oktatási rendszer legyen, amely a biztos alapokon álló és korszerű tudás mellett nagy hangsúlyt helyez a kritikai gondolkodásra, az önálló tanulás és tájékozódás képességét, az együttműködést, a problémamegoldást és a változó körülményekhez való alkalmazkodás képességét fejleszti. 

A korszerű készségfejlesztéshez és tudásátadáshoz, valamint a differenciált fejlesztéshez elengedhetetlen az osztálylétszámok újraszabályozása, ahol szükséges, jelentős csökkentése.  

A megújítás egyik legfontosabb garanciája, ha a szakmai anyagok és a koncepció kidolgozásába a releváns szakmai civil szervezetek és azok szakértői érdemben bekapcsolódnak. Ennek feltétele, hogy már a koncepció kialakításának kezdetétől folyamatos, valódi szakmai egyeztetés folyjon az érintett szakmai szervezetekkel, és azok javaslatai ténylegesen megjelenhessenek a döntés-előkészítésben. 

2026. október 10. 

 A Történelemtanárok Egylete Bizottmánya