A magyar parlamenti vita színvonalának állítólagos hanyatlása visszatérő közhely. Szinte minden korszak úgy tekintett önmagára, mint amelyben a politikai kultúra már elmarad egy korábbi, eszményinek vélt állapottól. Ez a nosztalgikus szemlélet azonban inkább a politikai emlékezet működéséről árulkodik, mintsem a történeti valóságról. A magyar parlamentarizmus története ugyanis azt mutatja, hogy a személyeskedés, a durva retorika, a botránykeltés vagy akár a fizikai erőszak különböző formái szinte minden korszakban jelen voltak – csupán eltérő intenzitással és eltérő kommunikációs környezetben.

Folytatás a Tényeg cikkében