A Kultúrpolisz interjúja a TTE elnökével – második rész

Az első rész itt olvasható

Folytatjuk Miklósi lászkóval, a Történelemtanárok Egyletének elnökével készített interjúnkat a második, befejező résszel. Mivel első részt cliffangerrel zártuk, úgyhogy most in medies res kezdünk.

Jött a nyári szünet

Csak nem fogunk a tanév végén egyesületet alakítani! Ha májusban indulunk, a nyári szünet miatt néhány héttel később lendületet vesztünk. Ennek elkerülésére az alapítás időpontját a következő tanév elejére, szeptember 30-ra tettük.

Ezt azért is érdekes kiemelni, mert májusban még a rendszerváltás lélektani fordulópontját jelentő Nagy Imre temetés előtt voltunk, szeptemberben pedig már utána. Tehát már akkor készen álltunk az indulásra, amikor még nem volt kizárható a Grósz Károly 1988 novemberi sportcsarnoki beszédében felvillantott visszarendeződés – a temetés után azonban ez szóba sem jöhetett. Nem tudtuk mi lesz ezután, de az biztos volt, hogy a múlt nem térhet vissza.

 Hányan alapítottátok az egyesületet?

Az alapításkor az egyik korabeli cikk alapján negyvenen voltunk, de sokkal több érdeklő volt, csak nem tudott mindenki eljönni. A következő hónapokban sokan léptek be.

Mekkora létszámtól lett a TTE országos szervezet?

Úgy emlékszem, hogy 1989 év végére már több százan voltunk, de az biztos, hogy több, mint százan. Bár megjegyzem, hogy a pártállam nem tette könnyűvé, hogy erről tudni lehessen. Örültünk, hogy a TV híradó tudósított az egylet alakulásáról, de az anyagból nem lehetett megtudni, melyik iskolában történt az esemény, kik az alapítók, hol lehet csatlakozni. Egy arcot se mutattak, egy nevet se mondtak. Esetenként komoly nyomozás kellett ahhoz, hogy ránk találjanak a kollégák.

Itt jegyezzük meg az olvasók kedvéért, hogy a ’80-as évek végén vagyunk. Akkoriban jóval nehezebb volt utána járni a dolgoknak, mint napjainkban.

Volt olyan kollegánk, akitől öt hónappal az alakulás után kaptunk egy levelet: „Csak hogy rátok találtam, öt hónapja azt keresem, hogy kik vagytok!”. Nagyra értékeltük a kitartását.

Volt néhány újság, amely közzétette a felhívásainkat, akár azt is, hogy hol lehet jelentkezni. Sok emberhez azonban nem jutottak el ezek az információk. A tv, a rádió, a megyei lapok ezt nem közölték.

Személyes kapcsolatok révén terjedt a híretek?

Leginkább igen. Hamarosan 400 fős lett a taglétszám, ami hosszú évtizedeken keresztül stabil volt. Ezzel országos szervezet lettünk. Az első időszakban még hallatni kellett a hangunkat, hogy vagyunk. Ekkoriban voltak a Békásmegyeri történelemtanári konferenciák, amelyre az ország különböző pontjairól érkeztek a történelemtanárok. Az egylet alakulása után néhány hónappal, persze ott is elmondtam, hogy vagyunk, létezünk.

A következő évi hasonló konferencián némi rosszallásomat fejeztem ki azért, hogy a TTE-t nem hívták meg. Az alakulásunk után négy vagy öt évvel döbbentem rá, hogy már tényező lettünk, a legfontosabb történelemelemtanári szervet. Nem egyedüliként, hiszen rajtunk kívül évtizedek óta működött a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata, igaz, erről nem tudtunk az Egylet alapításakor, mert a társszervezet akkor nem volt túl aktív.

Évtizedek óta évente megrendezi konferenciáját a TTE. Hogy jött az ötlet? Igaz, hogy az első konferenciát a köztársasági elnök nyitotta meg?

Ez gyönyörű, de nem így volt. Valójában…

Folytatás