Budapesten újabb tüntetést tartottak az oktatásban kialakult helyzet miatt. A Tanítanék, a Tanárok a tanárokért csoport és a Pedagógus Egység szervezésében a Klebelsberg Központ előtt tiltakoztak az elbocsátások miatt. / Az összefoglaló a TTE által indított aláírásgyűjtésről is szól.

---

Mint már beszámoltunk róla, három budapesti gimnázium nyolc pedagógusát rúgták ki a tankerületek a polgári engedetlenségre hivatkozva. Az azonnali hatállyal elbocsátott tanárok közül hatan a Karinthy Frigyes Gimnáziumban, egy-egy fő az Eötvös József Gimnáziumban és a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban tanított. A Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanárának korábbi elküldésével így már tizenháromra nőtt a számuk, Egy igazgatóhelyettest megfosztottak pozíciójától, szintén a polgári engedetlenség okán.  

A november 30-i kirúgások hírére már aznap este több száz tanár és diák vonult a Belügyminisztérum elé. Ott beszédet mondott Törley Katalin, a Tanítanék társalapítója, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból elküldött öt tanár egyike. Ebből idézünk: „Egy olyan napon történtek ezek az elbocsátások, amikor napok óta attól hangos a sajtó, hogy nincs benzin a benzinkutakon. Hogy nincs cukor a boltokban, hogy nem lehet tojást kapni. Hogy iszonyatos súlyos helyzetben van a magyar gazdaság és a mai napon az is kiderült, hogy bizony nem jön pénz az Európai Uniótól.

Az a kormány, amelyik nem volt képes 12 évig semmit kezdeni ezzel az oktatási rendszerrel, az a kormány amelyik nem volt képes az Európai Unió tagjaként egy olyan megállapodást kötni, ami mindannyiunk érdekében köttetett volna meg, az a kormány most tényleg elkezd bosszút állni a tanárokon? Elkezd bosszút állni és elkezdi a bosszúállást nyolc tanáron? És elkezdi a bosszúállást ezeknek a tanároknak a tanítványain, és kicsit kiterjesztve, körülbelül egymillió gyereken akar bosszút állni? És ott van még annak az egymillió gyereknek a másfél millió szülője. 

Tényleg? Ez a megoldás? Ez az elterelő hadművelet? Vagy most már nem kell odafigyelni az európai véleményekre és akkor lehet bosszút állni? Lehet megtaposni azokat, akik valamit tesznek azért, hogy ez egy jobb ország legyen?” 

Az is felháborító, hogy az elbocsátásoknál a Belügyminisztérium azzal érvelt: a diákok érdekeit helyezi mindenek elé. Márpedig a pedagógus jogellenes munkamegtagadása korlátozza a tanuló tankötelezettségének teljesítését és a művelődés Alaptörvényben rögzített jogának gyakorlását. Kiemelték: a diákok, életkoruktól függetlenül, tanulni járnak az iskolákba, számukra nem példamutató a jogszerűtlen magatartás. 

Csakhogy azzal, hogy érettségiző gyerekek szaktanárát, osztályfőnökét, vagy épp az iskola egyetlen szaktanárát rúgták ki – több száz tanulót megfosztva ezzel a tanulás lehetőségétől – a Belügyminisztérium veszélyezteti a diákok oktatáshoz, tanuláshoz való jogát. A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) felháborítónak nevezte, hogy a kormánynak csak a megtorlás, a megfélemlítés, a feszültség további gerjesztése, a tiltakozásukat polgári engedetlenséggel kifejező pedagógusok munkaviszonyának megszüntetése az egyetlen válasza az oktatás súlyos válságára. Érdemi párbeszéd, érdemi döntés viszont nincs.

Csütörtöktől 26 vidéki és 62 fővárosi intézményben összesen 840 pedagógus kezdett munkabeszüntetésbe, hogy szolidaritást vállaljanak az elbocsátott tanárokkal. Hétfőtől pedig újabbak fognak csatlakozni hozzájuk. Pénteken is több iskolában tiltakoztak, az Eötvös József Gimnázium előtt több száz diák tüntetett leragasztott szájjal, a Karinthy Frigyes Gimnázium tanárai és diákjai a tankerület elé vonultak, de bezárták az épületet, még mielőtt odaértek volna, majd a Vörösmarty Mihály Gimnáziumból indultak el dobolva a városban. A kőbányai Szent László Gimnáziumot pedig mécsesekkel vették körbe.

Sorra jelennek meg a tiltakozások, állásfoglalások. Egyet mutatunk be közülük. A Történelemtanárok Egylete érdemi tárgyalást, az elbocsátott kollégák visszahelyezését követeli. Mint írták: „Döbbenettel értesültünk arról, hogy újabb nyolc tanárt bocsátanak el, mert legjobb lelkiismeretük alapján, polgári engedetlenséget gyakorolva fejezték ki tiltakozásukat. Szolidárisak vagyunk valamennyi elbocsátott kollégával, követeljük visszavételüket. Ideje lenne tanulni a történelemből. A rendpárti fenyegetés nem megoldás, tárgyalásokkal és megállapodással kell rendezni a vitás kérdéseket.” Az állásfoglalást aláírta a Történelemtanárok Egylete Bizottmánya, a Civil Közoktatási Platform, a Magyartanárok Egyesülete, a Levegő Munkacsoport, a Szülői Hang, a Szülői Összefogás Közösség.

Mindezek után, szombaton több mint ötezren gyűltek össze a Klebelsberg Központ előtt. A tüntetésen tanárok, diákok, pedagógusok és szakszervezetek, illetve szülők is részt vettek. Mellettük felszólalt többek között az ADOM Diákmozgalom, Pankotai Lili, Molnár Áron – noÁr, az Egységes Diákfront, több kirúgott, korábban a Kölcseyben dolgozó tanár, a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is. Többször felhangzott a „becsüljétek meg a tanárainkat!”, ahogy az is: „nem félünk, nem hagyjuk, folytatjuk.” Ám minden további részletes beszámoló helyett, álljon itt két tanár elkötelezettségét mutató írás. Mindkettő olvasható volt a Facebookon.

Egyikük Nemes Mária, akit a Karinthy Ferenc Gimnáziumból küldtek el. Ő azt írta: „Ma, az ötödik óra utáni szünetben Berta Beát hívta a Telex és megkérdezték, hogy kirúgták-e. Azt sem tudta, hogy miről van szó. Akkor derült ki számunkra, hogy megjelent egy belügyminisztériumi közlemény, amiben az állt, hogy három fővárosi gimnáziumból nyolc tanárt kirúgnak. Nem tudtuk még a gimik nevét és természetesen a tanárokét sem. Így mentem be a hatodik órát megtartani. Nem voltam ezzel egyedül, sokunknak így kellett megtartanunk a következő óránkat. Az óra után már sok üzenet várt, hívtak is, éppen az egyik szülővel beszéltem, amikor jött Bea és szólt, hogy én vagyok az egyik kirúgott. 

Az osztályomnak volt hetedik órája, vártam egy ideig, de elkezdtek kiszivárogni a neveink online, ezért úgy döntöttem, hogy jobb, ha én mondom meg nekik. Bementem hozzájuk.

Nekik a Karinthy volt az álomsuli, évek óta ide készültek és a karanténos online tanulás nehézségeit leküzdve, sikerült a felvételijük. Szeretnek bejárni, szeretnek itt tanulni. És szeretnek. Tudom. És én is szeretem őket.

Senkinek nem kívánom azt az érzést. Bemenni az osztályodhoz és megmondani nekik, hogy gyerekek, nagyon sajnálom, de kirúgtak. Nem bírtam ki sírás nélkül, és ezt nagyon sajnálom. Nem a könnyeimet, hanem azt, hogy így kellett látniuk az osztályfőnöküket. De még jobban sajnálom azt, hogy ők sírtak. Az én könnyeim lenyelhetőek, de a diákjaim könnyei sebhelyként maradnak meg.

Gyalázat. 

Vádolom…! Ide annyi nevet írhatnék. Ha ezt olvasod és nem teszel semmit, akkor a te neved is ott van. Nem miattam, nem a kirúgottak miatt. A jövőnket rúgják ki éppen alólunk.”

A másik Varga-Urbán Zoltán, a Gödöllői Török Ignác Gimnázium magyartanára Ő az elkötelezettségét bizonyította: „A mai napon (2022. dec. 1.) polgári engedetlenségbe kezdek, a mai óráimat (3-7. óra) nem tartom meg. A következményekkel tisztában vagyok, viszont nem maradt más eszköz számomra. Polgári engedetlenségemmel kívánom kifejezni azt, amiért évek óta küzdünk, és amit évek óta nem vesz figyelembe az oktatásirányítás: a diákok túlterheltségét; a XXI. század kihívásaira nem reagáló, elavult Nemzeti Alaptantervet; a rossz minőségű, hibás tankönyveket; a lassan tarthatatlanná váló pedagógushiányt; az önálló oktatási minisztérium hiányát; az oktatás szabadságának elvételét; a párbeszéd hiányát; a sztrájkjog kiüresítését; az oktatási környezet lepusztultságát; az oktatásban dolgozók túlterheltségét és megalázóan kevés bérét. Ezek mind, külön-külön is súlyos problémát jelentenek, együtt pedig lehetetlenné teszik a minőség oktatást, nevelést, sokszor csak gyermekmegőrzést tesznek lehetővé.

Figyelemfelhívásommal kiállok továbbá az utóbbi időben a véleményük felvállalása, tiltakozásuk miatt elbocsátott pedagógusok (szeptember 30-án öt, november 30-án nyolc kolléga) mellett, a diákjaik mellett, akiknek hosszú távon hátráltatja ez a döntés a tanulmányait, korlátozza, súlyosan sérti a tanuláshoz való jogukat.

A tiltakozásomat nem tantestületként vagy azt képviselve, hanem egymagam, jogtudatos állampolgárként teszem, erről magam döntöttem, és ennek rám nézve hátrányos következményeit vállalom.

Akcióm sem a diákjaim, sem a kollégáim, sem az iskola vezetősége, sem az iskolát felügyelő tankerület ellen nem irányul, sőt, az ő érdekeiket szem előtt tartva cselekszem, az ő és a magam jövőjéért aggódva és kiállva teszem mindezt.

Pedagógus nélkül nincs jövő!”

S végül álljon itt az a kolenc pont, amit a szülők, diákok, pedagógusok szeretnének, ám tárgyalás helyett a hatalom inkább kézi vezérelt terrorral dob a sutba.

„Szülőként a pedagógusokkal és diákokkal közösen az alábbiakat követeljük: 

1. Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!
2. Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!
3. Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!
4. Felelős, hozzáértő oktatásirányítást! Önálló oktatási minisztériumot!
5. Kisebb terhelést a diákoknak és a pedagógusoknak!
6. Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!
7. Versenyképes és értékálló bérezést az oktatásban dolgozóknak!
8. Minőségi, 21. századi környezetet a tanuláshoz és a tanításhoz, neveléshez!
9. Szakmai szabadságot és támogatást az oktatásban! Korszerű nemzeti alaptantervet! Szabad tankönyvválasztást!”

És ezzel nincs vége. December 8-án országos pedagógussztrájk és diák ülősztrájk lesz, 9-én tüntetés az MTVA székház előtt. Január 2-án pedig elindul a tudáséhség-menete, hogy a Miskolci Herman Ottó Gimnáziumtól hat napon átgyalogoljon a Kölcsey Ferenc Gimnáziumig, és ahol megállnak, elbeszélgessenek a helyi pedagógusokkal.

Amikor ezeket a sorokat írom, József Attilára gondolok. Éppen a szombati tüntetés napján volt halálának évfordulója. Mégis örökké élni fog, amíg magyar szó lesz a Földön. Mert mérföldkövek azok, és világító fáklyák. Talán azoknak a pedagógusoknak, diákoknak, szülőknek is, akik 85 évvel később ezen a decemberi napon az utcán küzdenek hivatásuk tisztességéért, a tudásért, egy emberhez méltó jövőért. Mert összegyűlt a hatalomijesztő harag, és mert a hatalom csak egy választ ismer: a megtorlást.Ahogy azt Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke József Attilát idézve mondta: „az idő érik, zajtalanul és félelmesen”. S ahogy József Attila írta: „rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Forrás