A[1] fogalmak és kulcsfogalmak használata a hagyományos, Bloom-taxonómia szerinti valamint az újabb, kompetencia-alapú követelményekben is szintezetten, életkoronként, témakörönként más-más szinten várható el. Tehát – akárcsak idegen nyelvek tanításakor – a diákoknak nem szükséges azonnal helyesen használni, fejből pontosan felidézni minden, a tanórán sorra kerülő fogalmat, kulcsfogalmat, ismeretelemet. A fogalmakat – ismeretelemként – felismerni kell tudniuk a diákoknak, a szövegkörnyezet alapján képesnek kell lenniük azonosítani. Csak később kell képesnek lenniük, a tartalmat értelmezni, definiálni, helyesen használni. Ez a folyamat hosszú és időigényes. Ennek során minden fogalomnak több tucatszor, előbb hasonló, majd eltérő kontextusban kell előkerülnie, a diáknak alkalmat kell kapnia, hogy szóban, írásban használja, közben – esetenként hibázva – visszajelzést kapjon, vagy maga korrigálja a félreértésből, meg nem értésből, pontatlanságból származó helytelen használatot. A mesterfokú elsajátítás[2] egyik alaptulajdonsága, hogy a diákok – különböző tempóban, a saját útjukat járva – a pedagógustól akár személyre is szabott tanulási ösvényeken jutnak el a követelmények teljesítéséhez. Így a hagyományos haranggörbe alakú végeredmény-megoszlás helyett egy jobb irányba eltolódott, elnyújtott haranggörbe formájú eredményeloszlást érnek el[3], vagyis a diákok nagyobb hányada lesz képes a tanulási folyamat végkimeneténél jó eredményt elérni, és senki vagy csak nagyon kevesen lesznek, akik elégtelen eredményt érnek el. Látható, hogy ehhez az eredményhez személyre szabott, változatos módszertan szükséges, ami legtöbb esetben tanári többletmunkával is járhat, és ez az a folyamat, amely a pedagógusok többsége számára a jelenlegi munkakörülmények között nehezen teljesíthető. Segítséget jelenthet a meglévő taneszközök hatékonyabb, céljainkra szabott felhasználása (online tananyagok, tankönyvek, munkafüzetek), a diákok nagyobb mértékű bevonása („aktivizálása” ahogy én nagyon régen az egyetemen tanultam, ma a nemzetközi szakirodalomban már a bevonódás – involvement), a motiváció növelése[4], amely lehetővé teszi, hogy a diákok is mozgósítsák tanulási képességeiket, nőjön önbizalmuk, megtalálják, hogy milyen módon tudnak kapcsolódni a tananyaghoz. A bevonódás mélyebb szintje jobb tanulási eredményekhez vezethet – akár lassabban haladó, kisebb tanulási kapacitású diákok esetén is.

Itt olvassa el a teljes cikket!

Óravázlat (A teljes cikk melléklete)

Tevékenység (A teljes cikk melléklete)

[1] Leírás és további témák, (a 2012-es tantervek alapján kidolgozott) vázlatok: Leírás itt.

[2] mastery learning

[3] Mesterfokú elsajátítás görbéje

[4] David Stuart Jr. blogja a tanulói motiváció összetevőiről és ezzel kapcsolatos módszerekről

Kapcsolódó cikk:

TTE pályázat – eredményhirdetés