2013 áprilisában kezdte meg működését a Történelemtanárok Egylete által indított honlap, a Tényleg!?, amely azt a feladatot vállalta magára, hogy felveszi a küzdelmet a történelmi tévhitekkel – Bárány Balázs írása.

Az oldal szerkesztője Lőrinc László, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium történelemtanára, elismert tankönyvszerző, akit az utóbbi időben a közösségi oldalak világát idéző ismeretterjesztő könyvei kapcsán is ismerhetnek az olvasók.

Az oldal indulásakor nagy visszhangot keltettek Dolák-Saly Róbert videói, melyek kifejezetten a Tényleg!? számára készültek. Ezek humoros formában igyekeztek felhívni a figyelmet az olyan (egyébként a mai napig népszerű) elméletekre, mint a sumer-magyar nyelvrokonság, vagy a pilisi Ősbuda legendája. Hasonló témakörökben készültek még az oldal számára színvonalas rövidfilmek, melyekben Pálfi Zoltán asszirológus és Tanos Bálin nyelvész világít rá a különféle délibábos nyelvi és származási elméletek tévedéseire. 2019-ben ezt újabb szellemes videósorozat egészítette ki, ezeket azonban már diákok készítették.

Az oldal Aktuális rovatában értelemszerűen az éppen napirenden lévő történelmi kérdésekről olvashatunk. Olyan örökzöld témák ezek, mint a történelem tanterv, a pozsonyi csata,  de helyet kapnak a különféle háttérhatalmi összeesküvések is. E rovat terméséből nekem személyes kedvencem azonban a március tizenötödikére és május elsejére készült fiktív Facebook-üzenetek gyűjteménye.

A Cikkek rovatban rendszerint hosszabb lélegzetvételű írások szerepelnek az adott téma szakavatott kutatóitól. Ezek közül roppant fontosnak éreztem Tomka Béla alapvetően új megközelítésű írását a trianoni béke gazdasági hatásairól, és megszívlelendőek voltak Salamon Konrád Károlyi Mihály személyével kapcsolatos gondolatai is.

Történelemtanárok számára minden bizonnyal a leghasznosabb rovat a Cáfolós. Itt időrendben állnak egy-egy csokorba gyűjtve a magyar történelem leggyakrabban emlegetett tévedései, mítoszai. Nagy figyelmet szenteltek a már említett őstörténeti témaköröknek, de hangsúlyos itt a Trianon körüli időszak és a második világháború.

Mint azt fentebb említettem, Lőrinc László írásai mellett több tekintélyes vendégszerzővel is találkozhatunk az oldalon, akiknek világnézete, politikai beállítottsága roppant eltérő lehet. Ez számomra garanciát jelent az oldal szakmaisága mellett: nem az számít, hogy ki honnan jött, hanem az, hogy mennyire tartja be a tudomány játékszabályait, módszereit.

Az oldal nyitott a szakmai párbeszédre, melyre jó példákkal szolgál a Vita rovat. Itt eddig a huszadik századi magyar történelem egyes kérdéseiről (mint amilyen Nagy Imre vagy a Horthy-korszak megítélése) olvashattunk.

De mielőtt még valaki a hazafiatlanság és önostorozás vádját hozná fel az oldallal szemben, hogy csak a nemzeti múlt büszkeségeivel kapcsolatban hoz cáfolatokat, annak figyelmébe ajánlom a kiegyensúlyozott szerkesztést: a Cáfolós rovatban ugyanis nemcsak a jobboldal legendáiról lehet olvasni, hanem a különféle baloldali mítoszokról vagy túlzott önostorozásokról is (amilyen például az „utolsó csatlós” legendája). Tájékozódhatunk más nemzetek emlékezetpolitikai ficamairól a Mások háza tája című rovatban, ahol olyan témák kerültek terítékre, mint a francia és a német múltfeldolgozás anomáliái, az örmény népirtás tagadása Törökországban, de nem ússzák meg a szomszéd országok délibábos eredetmagyarázatai sem.

Ha egy közösség bálványai leomlanak, az is a közösségen múlik, hogy miket emel a helyükre. A Melldöngetős rovatban olyan kevésbé ismert személyek, találmányok és események kerültek bemutatásra, melyekre méltán lehetne büszke minden magyar. Annak azonban, aki dicső csatákat, hódító hadjáratokat vár, csalódni kell: de szerintem minden győztes csata dicsőségénél többet ér ha tudjuk, hogy Erdélyben már akkor megjelent a vallási türelem, amikor Európa többi részén még vallásháborúk tomboltak; hogy a huszadik századi Magyarországon is voltak demokraták, akik a szabadságjogok utolsó bástyáit védelmezték; vagy az, hogy egyes, kevéssé emlegetett technikai újdonságok (mint pl. a telefonhírmondó) innen indultak hódító útjukra.

Olyan világban élünk, ahol az álhírek (fake news), a jobb- és baloldali emlékezetpolitikai torzítások villámgyorsan terjednek. A közösségi média felületein történő, kritika nélküli információmegosztás minden bizonnyal csak ront a helyzeten. Nincs ma könnyű helyzetben az a történelemtanár, aki ezekkel kívánja felvenni a versenyt. Az elmúlt években számos olyan kiadvány jelent meg, amely igyekezett rövid, világos és ésszerű magyarázatokkal a gyorsan terjedő tévhitek cáfolatát nyújtani. Ide sorolhatjuk Hahner Péter és David Aaronovich könyveit, vagy a Rubicon magazin tematikus számát. Diákjaink ma már azonban előbb keresnek rá egy információra az interneten, mint hogy ezeket böngésszék. Ezért fontos, hogy ma már több olyan weboldal létezik, ahol ellenőrizhetjük a rendelkezésre álló tényeket (fact check). Ilyen a Politifact, az Urbanlegends, vagy Tiboru összeesküvés-elméletekkel foglalkozó oldala. Ezek sorát bővíti a Tényleg!?.

Az oldal tavaly elnyerte a bécsi SozialMarie alapítvány díját, ami lehetővé tette, hogy nyolc év után új külsőt kapjon a honlap. A nyitóoldal mostantól folyamatos ajánlásokat ad az említett rovatok cikkeiből, felhívja a figyelmet a legfrissebb anyagokra, az új menürendszer pedig megkönnyíti a cikkek közötti eligazodást. A honlap az optimalizált felületnek köszönhetően mobiltelefonról is jól olvasható.

Az online oktatás is bebizonyította, hogy a diákokhoz leginkább azok az információk jutnak el, melyeket izgalmas képi világgal készültek, megtekintésük pedig nem igényel hosszú időt. A Tényleg!? erre a kihívásra igyekezett válaszolni szakszerű anyagaival.

Forrás