Nemcsak a sokat bírált, három év alatt hazafiasított alaptantervben, hanem a hozzá készült tankönyvekben is sok helyen tetten érhető, ahogy a kormány politikai szempontjai felülírták a szakmai elveket, sőt, néhol a tényeket. Bár a Horthy-kedvelő Takaró Mihály részvétele miatt sokan az irodalomkönyvektől tartottak, ezek „csak” zsúfoltak és unalmasak, a történelemkönyvek viszont az általunk megkérdezett tanárok szerint konkrétan is hamisítanak, csúsztatnak.

Erősen vitatják a hvg.hu által megkérdezett magyar- és történelemtanárok az oktatási államtitkár múlt heti, az új nemzeti alaptantervhez igazított tankönyvek bemutatóján elhangzott kijelentését, amelyben Maruzsa Zoltán azzal dicsérte fel a frissen elkészült tankönyveket, hogy azokra a nemzeti elkötelezettség, a gyermekközpontúság és a XXI. századi modernitás egyaránt jellemző.

A lapunknak megszólaló pedagógusok szerint az első jelző vitathatatlanul megállja a helyét, sőt, gyakorlatilag minden más is ennek rendelődik bennük alá, a modernitásnak és gyerekközpontúságnak azonban pont az ellenkezője igaz.

„Már az előző, 2012-es Nat alapján készültek is rettenetesek voltak, de ezek egyenesen gyerek-, nyelv- és 21.század ellenesek” – fogalmazott az 5. és 9. évfolyamos magyar nyelv- és irodalomkönyvekről Schiller Mariann, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja. Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnáziumában oktató pedagógus szerint mindkét évfolyam mindkét könyvtípusának (minden évfolyamon két változat készült a tankönyvekből) közös jellemzője, hogy

avítt és lapos, a hosszú és unalmas szövegek mellett pedig semmi olyan nem található bennük, ami akár egy tanárt, akár egy gyereket megmozgatna.

Készség- és kompetenciafejlesztésnek Schiller Mariann szerint nyoma sincsen, a könyvek „megúszásra játszanak”, és jól érezhetően egyetlen elvárásnak tesznek eleget: hogy megfeleljenek a hazafiasabbra szabott alaptantervnek.

Annak viszont nagyon: a szöveg tobzódik a nemzet, haza, szülőföld fogalmakban, és velük kapcsolatos idézetekben. Ez utóbbiakból eddig egy közepesen kínos kapott nagyobb nyilvánosságot: Nyáry Krisztián író hívta fel a figyelmet az önmagában is beszédes, Disney-hercegnőként ábrázolt tündérek és szivárvány alatt vonuló ősmagyarokról készült illusztrációhoz tartozó hamis Kányádi Sándor-idézetre („Legelső a nemzet, második a család, és csak harmadsorban nézd a magad javát!”), amely – mint az eredeti szövegkörnyezetből kiderült – egy lakodalmi rigmus valójában.

Az irodalmat Schiller Mariann szerint mind a négy verzióban a nemzettudat szolgálólányává silányították, és amellett, hogy a nyögvenyelős szövegektől szerinte egyetlen 10 vagy 15 éves sem fog pozitívan viszonyulni az irodalomhoz (vagy minimum kedvet kapni az olvasáshoz), még szerkesztési és módszertani hibáktól is hemzsegnek a könyvek. A 9.-es irodalomkönyvben például előbb olvashatók a művek elemzései, és csak utána maga a szöveg, az egyes leckéket pedig mindig egy-egy oldalpárba kényszerítik, amitől az egyik – hogy ne legyen üres fél oldal – túl terjengős, a másik pedig szinte túlságosan tömény, zsúfolt.

Az egyik legsajnálatosabb a szakértő szerint, hogy a könyvekben semmi nyoma annak, hogy az irodalom élő, nem pedig egy lezárt dolog, nincsenek benne, friss, mai szerzők, idézetek.

Ehhez képest szerinte és más, megkérdezett magyartanár szerint is meglepő, szinte megmagyarázhatatlan az az 5.-6. évfolyamosoknak szóló, az új Nat szellemiségét – meglepő módon – egyáltalán nem tükröző szöveggyűjtemény, amelyben több tucat népszerű, kortárs magyar író és költő műve szerepel Dragomán Györgytől Lackfi Jánoson, Grecsó Krisztiánon és Parti Nagy Lajoson át Varró Dánielig. A szomorú ugyanakkor, hogy mivel e szerzők említésszinten sincsenek benne a kerettantervben, a húszszázaléknyi szabadon felhasználható órakeretet pedig csak adott szerzőkre és művekre fordíthatja a pedagógus, a gyerekeknek igazi olvasmányélményt nyújtó szövegek mintha nem is lennének, mert a kötelező tanagyag mellett egyszerűen nincs mikor foglalkozni velük. Ráadásul – hívta fel a figyelmet egy általános iskolai magyartanár – egy idősebb pedagógus, aki 30 éve az Egri csillagokat tanítja, nem is fog tudni felkészülni a tanításukra, tanári kézikönyv ugyanis jelenleg nem érhető el hozzá.

A magyartanárok visszatérő bírálata a könyvekkel kapcsolatban az is, hogy nincs bennük nyoma az új Nat legfőbb erényeként hangoztatott tananyagcsökkentésnek: a könyvek oldalszáma ugyan valóban csökkent, de a pedagógusok szerint a vékonyabb könyvek a valójában csak kisebb választási lehetőséget, felületességet és kevesebb képességfejlesztést jelentenek.

Nincsenek elragadtatva az új tankönyvektől a történelemtanárok sem: a hvg.hu-nak nyilatkozó pedagógusok legfontosabb érvként szintén a látszat-tananyagcsökkentést hozták fel példaként: az 5.-es és 9.-es történelemkönyvek oldalszám szerint valóban rövidebbek, de az egyes leckék emiatt annyira zsúfoltak lettek, hogy az egyrészt megtaníthatatlan, másrészt nem hagy időt sem az új Nat sokat hangoztatott „lényegére”, a kompetenciafejlesztésre, sem a történelemtanulásban alapvető forrásértelmezésre.

A Borhegyi Péter és Szabados György nevéhez köthető 9.-es történelemkönyv A verziója Repárszky Ildikó, a Történelemtanárok Egyletének (TTE) alelnöke szerint például csak 176 oldalas, ami elsőre komoly tananyagcsökkentést sugall. Csakhogy az egyes témakörökhöz átlagosan 8 oldalas, hatalmas témakört átfogó lecke tartozik, ami tematikáját és tényanyagát tekintve is megtaníthatatlan a ráfordítható 2 tanórában.

A Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola Gimnázium vezető tanára nonszensznek tartja, hogy két óra alatt kell megtanítani az egész görög vagy római politika történetét. Pláne úgy, hogy a benne szereplő fogalmak, események, nevek mennyisége még a korábbi tankönyvekhez, sőt a 2020-as kerettantervi elvárásokhoz képest is nőtt.Megszámolta: a Róma alapításától Neróig tartó időszakot felölelő lecke főszövegében 23 megtanulandó esemény és 33 fogalomszerepel, köztük olyan kifejezések, amelyek eddig nem számítottak tananyagnak.

Vajon mit ért meg ennyi rá zúdított információból egy gyerek?! Abban a pillanatban, hogy nem csak szigorúan „leadom”, hanem elkezdem magyarázni is, már nem férek bele az órakeretbe. És mikor lenne idő a forráselemzésre és -összevetésre?!

– fakadt ki Repárszky Ildikó.

Ennél is felháborítóbbnak és elfogadhatatlanabbnak tartja azonban azt, hogy elmondása szerint a könyvek számos ponton gyakorlatilag történelmet hamisítanak: sok esetben mítoszokat, legendákat használnak elsődleges, történelmileg hiteles forrásnak, vagy vitatható elméleteket használnak tényként, miközben fontos, elfogadott tényeket meg sem említenek.

A magyar őstörténet tárgyalásakor mindegyik könyv evidenciaként kezeli például az emberierőforrás-miniszternek közismerten tetsző hun–magyar eredetet (Kásler Miklós nem egy alkalommal fejtette ki, hogy tudománypolitikai döntésnek tartja, hogy százötven éve kizárólag nyelvi alapon határozták meg a magyarság identitását, miközben a magyar hagyomány legendái, krónikái szerinte „teljesen egyértelműen mutatják, hogy a szittya–hun–magyar rokonság folytonos”. Az Emmi miniszterének azonban nemcsak privát szívügye az őstörténet-kutatás: a ma már évi egymilliárdos állami támogatásból működő Magyarságkutató Intézeten túl még hun–magyar múzeumot is álmodott a Városligetbe).

Az 5.-es B tankönyvben ez például így néz ki (a kiemelés nem tőlünk, hanem a könyvből származik):

Az ősi magyar mondák szerint a magyarok a hunoktól származnak, vagy legalábbis rokonságban állnak a hunokkal. Idegen írók más sztyeppei népekkel is rokonították eleinket, így például az ono-gurokkal, avarokkal, türkökkel. A nyelvészek viszont a magyar nyelvet a finnugor nyelvcsaládba sorolták, és azt állították, hogy az Urál hegység vidékén élt egy ősnép, amelyik a finnugor ősnyelvet beszélte. Ilyen ősnép azonban nem létezett ott északon, vagyis nem volt ilyen ősnyelv sem.

A szöveg később úgy próbálja feloldani a történeti hagyomány és a nyelvi megfigyelések közötti ellentétet, hogy a magyar és az Urál-vidéki nyelvek hasonlósága úgy alakulhatott ki, hogy a magyar nyelv egykoron közvetítő nyelv lehetett azoknál a népeknél, akik később az Urál-vidékére költöztek fel. Amellett pedig, hogy a miniszternek kedves, egyben a magyarságtudat szempontjából is „jobban festő” verzió van vastaggal szedve, az elméletről egyetlen kritikai megjegyzést sem ejt a szöveg, ahogy a kérdésben főként az utóbbi években nagyon intenzív szakmai-tudományos vitákról sem.

A Történelemtanárok Egylete egyébként szerdán tette közzé a véleményét az új tankönyvekről, az ötödikes tankönyvekből ebben több további csúsztatást, illetve tudományosan meghaladott tényt is példaként hoznak fel a honfoglalás témaköréből: a könyvek szerzői például egyértelműen tudatos akcióként (és nem menekülésként) írnak a Kárpát-medencébe vonulásról, említést sem téve a besenyő támadásról, de utalnak benne a kettős honfoglalás László Gyula-féle, sokszorosan cáfolt elméletére is. Utóbbira egy magyarázatot talál a TTE: a leckét jegyző Szabados György a László Gyula Intézet vezetője.

(Az ötödikes B könyvben egyébként – ahogy arra a 24.hu is felfigyelt – bújtatott kormányreklám is előkerül: az Árpád-kori szenteket bemutató fejezet illusztrációjaként a kormány szociális üdültetési programja: az Erzsébet-program logója és egy direkt erre vonatkozó kérdés tűnik fel.)

A Történelemtanárok Egyletének gyorselemzése szerint az új tankönyvek még a módosított Nat és a hozzá készült kerettanterv elvárásainak sem felelnek meg, és a fent is említett problémák, az életkori sajátosságok figyelmen kívül hagyása, valamint a rohammunkából adódópontatlanságok, leegyszerűsítések és szerkesztetlenség mellett súlyos etikai problémaként említi azt is, hogy a négy tankönyv tananyagfejlesztői, szakértői és lektorai gyakorlatilag ugyanazok: az egyik tankönyv szerzője a másik változat társszerzője (tananyagfejlesztője), aki eközben szerzői és tudományos szakértői feladatot is ellát ugyanebben.

A három évig tartó ráncfelvarráson átesett Nat idei bevezetését korábban is ellenző TTE a könyvek áttekintése után összességben úgy látja: mivel megfelelő minőségű, és előzetesen kipróbált tankönyveket már nem lehet kifejleszteni a következő tanév kezdetéig, ez már önmagában is akadálya a módosított alaptanterv bevezetésének.

Az új könyvekben egy a hvg.hu-nak nyilatkozó irodalomtanár megfogalmazása szerint

nemcsak az a dráma, hogy rosszak, hanem hogy nem is válaszható helyettük más: ezek „a” tankönyvek ma Magyarországon, amiből tanítani lehet.

Maruzsa szerint jók lesznek

A tankönyvek bemutatásakor Maruzsa Zoltán államtitkár arról beszélt, a tankönyvekre a jól használhatóság mellett a nemzeti elkötelezettség, a gyermekközpontúság és a 21. századi modernitás egyaránt jellemző. Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke arról beszélt, hogy egyes tankönyvek teljesen megújultak, mások kiegészítést kaptak, és várhatóan azok is meg fognak újulni. „Minden tankönyvíró, szerkesztő nagyon komoly feladatot látott el az elmúlt három hónapban” – tette hozzá. Az eseményen részt vettek a tankönyvek szerzői, fejlesztői is, akik szerint általános és nemzetközi trendeket követve jelenségközpontú gyakorlatorientált munkák, a mechanikus tudás mellett a gondolkodás fejlesztésére és gondolkodásra nevelő, az életkori sajátosságoknak megfelelő, az összefüggéseket is bemutató, valamint a nemzeti identitást erősítő tankönyvek készültek el.

Forrás