Farkas Zoltán cikke

Az
ezredforduló küszöbén akarva-akaratlanul is olyan mélyreható, az egyes
egyén sorsát erősen befolyásoló változások zajlanak, melyek átformálják
környezetünket és alakítják mindennapjainkat. Az integráció és
globalizáció világában a politikai, gazdasági és kulturális keretek
egyre tágabbak, s az egyes egyének mozgástere is egyre kevésbé
korlátozott. Ez viszont szabadsággal jár együtt, ami állandó
válaszhelyzetek, kihívások elé állít bennünket nap mint nap. Eligazodni
nehéz volt mindig is, ám mostanság egyre nehezebb – gondoljunk csak a
fogyasztói társadalmak szükséges velejárójára, a reklámhadjáratokra -,
vagy arra, hogy az információ, a tudásmennyiség tízévenként
megkétszereződik. Most már a determinált politikai, társadalmi keretek
is eltűnőben vannak, s így ugyancsak választás révén alapozhatjuk meg
jövőnket.

Ezek a változások a
jobbára múlt felé forduló történelem számára sem közömbösek, hiszen a
jelen nélkül nem értelmezhetők a múlt történései sem, s ez fordítva is
igaz. Ezért, ha vonzódunk is a múlt idilli nyugalma felé, előbb vagy
utóbb mégis szembesülni kényszerülünk a történelemtanításon belül
végbemenő szemléletváltás igényével, sőt szükségszerűségével. Az igény
az átalakulóban levő társadalom, konkrétan a diákok részéről mutatkozik
meg a leginkább. A hagyományos történelemoktatási módok – verbális
előadások túlsúlya, esetenkénti képi, auditív szemléltetés kíséretében –
mellett új, a diákok mindennapjaiba jobban beépülő megoldásokra is
szükség van. Az egyik legsúlyosabb probléma az egyre bővülő
információmennyiség, szemben a tankönyvek viszonylag zárt világával,
életszerűségétől fosztja meg a történelmet. Az egyre újabb és újabb
történetfilozófiai koncepciók, változó-javuló (?) szemléletmódok szintén
a naprakészséget követelnék meg. Ezt csak a folyóiratok és a –
szerencsére – folyamatosan bővülő szakkönyvkiadás állandó nyomon
követésével lehetne elérni, de ez mind anyagi, mind időbeli korlátok
által erősen behatárolt. A másik nagy kérdés, hogy információdús
világunkban egy történelemtanár hogyan kerülheti el azt a veszélyt, hogy
a maga képére és hasonlatosságára „két lábon járó enciklopédiákat”
neveljen, hogyan tudja áthidalni az élet és a történelem, a gyakorlat és
az elmélet közé nyomuló sáncot. A lehetséges megoldások egyike a
számítástechnika által nyújtott adottságok felhasználása a történelem
oktatásában.

1. Mennyiben járul hozzá a
számítástechnika a
szemléletváltáshoz?

Mielőtt a konkrét lehetőségeket vennénk sorra,
hangsúlyoznunk kell, hogy a számítástechnikai eszközöknek alaposan
megfontolt koncepció híján való alkalmazása rendkívül súlyos károkat
okozhat. Nagyon nagy a veszélye annak, hogy a tanár önmaga
helyettesítésére kívánja felhasználni a számítástechnikai eszközöket. Ám
épp azt kell tudatosítanunk, hogy az utóbbi néhány évben felmerült
lehetőségek és feltételek mellett az eddiginél sokkal nagyobb felelősség
terheli az oktatókat, szerepük még nélkülözhetetlenebbé
válik.

Az internet
által nyújtott lehetőségek: Rendkívül sok információ
kering már így is az interneten, s ezek mennyisége folyamatosan bővül. A
történelem szempontjából pedig külön is megemlítendő, hogy egyre
szerkesztettebb, egyre átgondoltabb, tematikusabb anyagok kerülnek fel a
hálózatra. (Ezzel kapcsolatban ld. TTE honlapját: http://www.tte.szemtanu.hu/
(a cím azóta megváltozott – a szerk.) és Komáromy Gábor: Történelem az
interneten című könyvét (Kossuth Kiadó, 1998). Így kiküszöbölhető
(lenne) a „Nem káptalan a fejem!” probléma, hiszen az évszámok,
archontológiai adatok, a táblázatok, a grafikonok és a források már
könnyen hozzáférhetők, s így ezek magolásszerű elsajátítása nem
feltétlen válik létkérdéssé a történelemtanítás során – legalábbis az
alap- és középszintű tanulmányok során nem. Nagyobb szerep juthat
komplex egységként a vizuális és auditív szemléltetőanyagoknak, illetve a
mozgófile-oknak a tanításban, pontosabban az élmény- és életszerűbb
oktatásban. Ezek segítségével ugyanúgy, mint a manapság már megszokott,
általánosan használt, szövegszerű források révén, a mindennapok
természetes ritmusa szerint ismerhet meg és dolgozhat fel a diák egy-egy
történeti problémát, illetve „megoldást”. A történelmi források
„életszerűbb” bemutatása lehetőséget teremt arra, hogy a múltismeretre
koncentráló történelem találkozhassék a jelen-ismeretet preferáló
társadalomismerettel. Hiszen az aktuális politikai, társadalmi töltetű
szövegek, források, kép- és hanganyagok stb. vizsgálata a történeti
források vizsgálati módszerével is elemezhető és fordítva. Így számos
kapcsolódási ponton keresztül lesz képes a tanuló a múlt és jelen
világát összhangban szemlélni, s nem válik számára a múlt puszta
példázatgyűjteménnyé. Ezáltal a történelmet nem késztermékként kapja.
Tudatosíthatjuk diákjainkban annak állandóan változó, alakuló
természetét – stabil kísérőjelenségei mellett is. Mindez nemcsak a
szemléltetést szolgálja, hanem egyúttal interaktív tevékenységet tesz
lehetővé a diák és a tanár részéről egyaránt, s maga a tanár sem
„állapodhat meg” egy-egy bevált óravázlatnál több évtizeden keresztül,
hiszen kénytelen szembesülni az újabb és újabb generációk retrospektív
szemléleti jegyeivel. Így nem önmagukban (a tantárgyra vonatkoztatva,
belőle kiindulva) magyaráztatnak az események, hanem a diákok ösztönös
önfeltárulkozása is késztetheti a pedagógust a minél helyesebb
gondolatmenet kialakítására.

És
akkor még nem is beszéltünk az egyes osztályok sajátos, egymástól
időnként nagyon is eltérő arculatáról. Ez a fajta hozzáállás
megtaníthatja a diákokat a tények közti eligazodásra, a legnehezebb
történeti szituációkban is képesek lesznek felismerni a választási
helyzeteket és lehetőségeket, beláthatják a határ- és döntéshelyzetek
ambivalens, időnként paradox jellegét. Mindezek a kritikus szemléletmód
elsajátítására késztetik a tanórán résztvevőket. Talán nagyobb
önbizalmuk lehet, s erősödhet abbéli hitük, hogy a kis, egyéni döntések,
választások súlya meghatározó lehet a nagy történeti mozgások esetén
is. Meg kell tapasztalniuk a diákoknak, hogy a történelem állandó
továbbgondolást és állandó véleménycserét, kommunikációt igényel. Ezt
biztosíthatja maga a hálózat, amely nyelvi, politikai, szemléletmódbeli
korlátok nélkül teszi lehetővé az adatok, források és vélemények
áramoltatását.

2. A hálózatban rejlő konkrét
lehetőségek, alkalmazási
javaslatok

A hálózaton található anyagok felkutatása,
feldolgozása, órai munkában való felhasználása – mondhatni – már
természetesnek tűnik. Szakkönyvek is segítik ebbéli munkánkat, sőt ezen a
téren a történelemtanárok tapasztalatai is egyre gazdagabbak és
sokrétűbbek. Ezért inkább néhány veszélyhelyzetre hívnánk fel előbb a
figyelmet, majd ezt követően állnánk elő
javaslatainkkal.

Ügyelnünk kell
mindenekelőtt arra, hogy a bőséges kínálat se ejtsen bűvkörébe,
óvakodnunk kell attól, hogy első pillanatra látványos, de tartalmilag
felületes anyagokat használjunk fel. Ennek a veszélye rendkívül nagy,
hiszen a diákok amúgy is hajlamosak arra, hogy a tartalmilag nehezebben
emészthető anyagokkal szemben – még ha hasznosabbak is – előnyben
részesítsék a látványra épülőt. Mindenképpen el kell ismernünk, hogy a
Web, illetve a multimédia egyik leginkább kihasználható adottsága épp
az, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy a felhasználó számára az adott
problémát direkt módon világítsuk meg. Azaz nem feltétlen az elvont
szöveges magyarázatok formájában, hanem konkrétabb, érzékletesebb módon,
pl. egy jól megválasztott kép, animáció vagy egyéb megjelenítési
módokkal. De a tanár felelőssége, hogy tanít, nevel avagy „reklámoz”. A
másik probléma abból adódhat, hogy az így könnyen hozzáférhető anyagokat
késznek tekintjük, és – idő vagy kellő technikai ismeret hiányában
ezeket nem „idomítjuk” addigi óráinkhoz, a csoporthoz (osztályhoz), s
ezáltal – bár kellő mennyiségű információt leszünk képesek felkínálni –
nem illeszkednek szorosan az eddig s később tanultakhoz, s ez a diákok
bizonytalanságérzetét növelvén a kapott információk hitelességét is
ronthatja. Sokkal súlyosabb következményekkel járhat viszont az, hogy
így kevésbé lesznek képesek az órán szerzett ismereteket a hétköznapok
eseményeivel kapcsolatba hozni. Szerencsére egyre több szakmai közösség
foglalkozik tartalmilag is elfogadható adatbázisok, hálózati anyagok
készítésével, s ezek már jobban kiaknázhatók, de ezek esetében is
tudatosítanunk kell, hogy minden óra egyedi, ezért minden esetben a
kritikus feldolgozásmód javasolható. Ezzel a diákokat is meg lehet, és
meg is kell tanítani a hálózaton található anyagokkal való bánásmódra.
Egyben ösztönözni kell őket arra, hogy maguk is álljanak elő általuk
készített web-lapokkalhiszen a hálózaton történő publikálás nemcsak
egészséges, mértéktartó önmegmutatkozásra [önfeltárulkozásra] ad
lehetőséget, hanem egyúttal az állandó közvetlen szembesülés,
visszajelzés révén fejlődhetnek is. Idővel a Webet használók között
állandósult kapcsolatok alakulhatnak ki, s a hálózati anyagok egyfajta
kollektív bölcselet alapját képezhetik. Diákjainkat fokozatosan rá kell
nevelnünk az új társadalmi érintkezési formákhoz való egészséges
rákapcsolódásra. Az utóbbi évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy
az ad hoc módon a hálózatba bekapcsolódó diákok tévelyegnek a
szupersztrádán, képtelenek ellenállni a kitérőknek, s ennek
következtében a technika csodája maga alá gyűri őket, s egyfajta
függőség alakul ki. Ebben az esetben a „netezésre” fordított idő nem áll
arányban a tanulási eredménnyel, fejlődéssel. A hálózaton történő
intuitív jellegű barangolásra egyre kisebb az esély. Azaz kevéssé
bízhatjuk magunkat az ösztöneinkre – legalábbis kezdetben. Megint csak a
tanár felelőssége, hogy ezt mennyire képes beláttatni diákjaival,
mennyire képes mentesíteni őket a veszélyektől (pl. információhabzsolás
emésztés nélkül).

A hálózati
anyagok, adatbázisok, linkek felhasználásánál talán mind pedagógiai mind
szakmai szempontból még termékenyebb, ha saját anyagokat készítünk. Az
általunk létrehozott egységek egyik legnagyobb előnye, hogy saját
tematika alapján, az általunk megkívánt egységekben és módon, a
diákjaink által követhető tempóban tudjuk feldolgozni a kijelölt
témakört, témát vagy egyedi problémát. Ezeknek a saját készítésű
anyagoknak a kivitelezése több esetben is nagyon fontos, hasznos, de
bizonyos esetekben egyenesen megkerülhetetlen. A változó, egyedi
tantervek világában nagy gondot okoz a megfelelő tankönyvek hiánya,
illetve a már meglévő tankönyvek hiányosságai. Időnként több szakkönyv
tartalmazza csak a megfelelő mennyiségű és minőségű információt, melyet a
magukra valamit is adó tanárok már eddig is feldolgoztak, s az új
kiadványokat rendszeresen figyelemmel kísérték, azaz tanításuk során fel
is használták. Csakhogy az elmúlt évek egyik nagy változása a diákoknak
a vizualitás felé való -többnyire – egyoldalú elmozdulása volt, amit
már a korábbi szóbeli előadásokon alapuló történelemoktatás nem vett
kellőképpen figyelembe. Igaz, hogy az írás- és diavetítő, illetve egyéb
technikai segédeszközök egy sor kiváló lehetőséget tudnak biztosítani a
vizuális szemléltetésre, de a multimédia lehetőségei már kezdik ezt
jelentősen felülmúlni. (Arról nem is beszélve, hogy a feldolgozást
mennyire leegyszerűsíti! A különböző szemléltetőegységeknek és módoknak
komplex, egységes megjelenítése pedig a hatékonyságot is messze
megnöveli.)

Egy multimédiás óra
elkészítésének jótékony hatása leginkább a tanulói interaktivitás
megteremtésében rejlik. A diák nemcsak nyomon követheti az óra menetét,
hanem aktívan közre is működhet annak elkészítésében – természetesen
megfelelő szakmai, tanári felügyelet mellett, hiszen ez szolgálja igazán
a tanuló érdekeit is. Ennek menete a következő. Példaként egy a
tanításban már tesztelt óra anyaga látható a következő címen: http://www.gyakg.u-szeged.hu/tanar/farkzolt/ISZLAM/Arabnyit.htm

Az adott anyagrész kijelölését
követően fel kell tárni a feldolgozást leginkább segítő forrásokat,
szemléltetőanyagokat. Célszerű az anyaggyűjtést a könyvtárban kezdeni,
hiszen magyar nyelven többnyire még itt szerezhető be a legtöbb forrás
és secunder irodalom. Ezt követően természetesen a hálózat nyújtotta
lehetőségeket is ki kell használnunk, mert újabb és újabb
tapasztalatokkal, információkkal és megoldási módozatokkal
gazdagodhatunk. Az előkészítő munkálatokat segítő diákok már ebben is,
de még inkább a megjelenítés, a technikai feldolgozás és a szerkesztés
terén tudnak nélkülözhetetlen segítséget nyújtani. Ez a néhány tanuló
máris harmonikus viszonyt alakíthat ki a feldolgozott problematikával,
leginkább azáltal, hogy immáron a saját problémájaként kezeli, s
beleélve magát igyekszik megoldást találni. Ez már néhány alkalommal a
gyakorlatban be is igazolódott. Kérdéseikkel, javaslataikkal,
szerkesztési és hálózati jártasságukkal számtalan ötlettel tudnak
hatékony segítséget nyújtani. A linkek, kapcsolódási pontok együttes
kialakítása és megvitatása során pedig testközelből élhetik meg azt az
élményt, miszerint a történelem nem egymást lineárisan követő események
szabályos folyamata. A történelmet csak a párhuzamosan zajló események
komplex egységében szabad láttatnunk, vizsgálnunk.

Azután, hogy az órai tematika technikailag elkészült, a
tanár attól függően, hogy frontális osztálymunka keretében vagy egyéni
feladatok szerkesztett egységeként kívánja feldolgozni az előre
meghatározott témakört, dönt a kérdések, feladatok minősége, egyszóval a
teendők felől. Ha projectorsegítségével frontális osztálymunka révén
sajátítják el a látottakat és a hallottakat, akkor a számítógép, ill. a
projector puszta szemléltetőeszköz lesz ebben az utolsó, ám
leglényegesebb fázisban, de mondhatni: „testre szabott”
szemléltetőeszköz. Ám abban az esetben, amikor lehetőség nyílik arra,
hogy minden diák PC elé üljön, akkor sokkal hatékonyabb az, ha a tanár
már óra előtt néhány nappal összeállítja a személyre szóló
kérdéssorokat, s ezeket a tanulók az adott óra előtti napokban,
délutánokon már megismerhetik, és saját szintjükön fel is dolgozhatják.
Mivel személyre szabott, egyéni kérdésekről van szó, ezek –
természetszerűleg tanári támogatás mellett is – a tanulókat önálló
tevékenységre késztetik, s ezzel nemcsak a kreativitásuk aktivizálódhat,
hanem a későbbiekben is bátrabban nyúlnak önállóan egy-egy kérdéshez.
Miután a csoport tagjai az óra kezdetére a saját kérdéseikkel „tisztába
jöhettek”, az órán a tanár által alaposan átgondolt menetrend szerint
közösen beszélik meg, rakják össze a tananyagot, s ezáltal nemcsak
fokról fokra jutnak közelebb a végkifejlethez, a lehetséges megoldáshoz,
hanem új összefüggések, egyedi hipotézisek, továbbgondolásra rendkívül
alkalmas kérdések is felbukkannak, fejlesztve egymás gondolkodás- és
látásmódját. Ezek során sokszor szembesülnek a már letűnt, illetve még
aktuális történetfilozófiai kérdésekkel, s végül ráébrednek éntudatuk
tisztázásának megkerülhetetlenségéhez. A „Mire jó a történelem?”, „Mi a
szerepem a történelemben?”, „Halad-e a történelem vagy csak önmagunk
hitegetése?” stb. kérdések gyakran „rázzák meg” a bontakozó lelkeket.
Ezen heurisztikus folyamatra épülő tanulás fokozza a tanulók
tisztánlátását, növeli aktivitásukat, s a linkek, asszociációk révén –
melyeket önmaguk is alakíthatnak, szaporíthatnak – nagyobb lehetőségük
lesz az egymástól távolabb eső tudományterületek összekapcsolására is.
Egy-egy ilyen óra a tanár számára is jelentős előnyökkel jár. Egyrészt
szembesül a számára már evidensnek látszó kérdések új, diákok általi
megközelítési módozataival, másrészt a diákjaiban kifejlesztett kritikai
képességek révén önmaga is állandó „megújulásra” kényszerül, azaz az
egyes témákon belüli elmélyedés állandó élményszerű „kényszerré” válik.
(Másképp fogalmazva: a „diákok nélküli”, önmagáért a tanítandó anyagért
való óra lehetősége így teljesen kizárt.)

A pozitív hatások mellett ajánlatos
számba vennünk a hátráltató tényezőket
is.

A tanárok egy
részére riasztólag hat, hogy kezdetben rendkívül sok időt vesznek
igénybe az előkészületek. (Egy-egy óra elkészítése akár 15-20 órát is
igényelhet.) Amikor egy óra összeállt, akkor a következő években ezt már
csak korrigálni, kiegészíteni kell, s ekkor a korábban befektetett
munka is megtérül.

*Gondot
okozhat még az is, hogy a multimédiás órákon általában kevesebb anyagot
lehet átvenni, mint a „normál”
órákon,       
viszont mélyebb nyomokat hagy a tanulókban. A későbbi tananyagoknál az
összefüggések feltárásakor térül meg e látszólag elvesztegetett
idő.
*A diákok aktivitása a PC közelébe jutva a hagyományos
órákhoz viszonyítva ugrásszerűen megnő, ezért nagyobb koncentrációt vesz
igénybe a lekötésük. Az óra szerkesztettsége, kérdés-feleletekre
épített lendülete ezt a problémát is képes negligálni.
*A
kötött, tanmenetbe ágyazódó órai munkálatok idővel mérsékelhetik a
multimédiás órák varázsát is. Ezért célszerű könnyedebb, játékos órán
kívüli feladatokkal színesíteni a tanulmányokat. Ilyen próbálkozás pl. a
SzemTanú (http://www.szemtanu.hu/szt/szemtanu.htm)
vagy a http://www.gyakg.u-szeged.hu/netbasic/kerfel.bas
.

3. A
CD-Romok órai
felhasználásáról

A CD-Romok tanórán való felhasználása számos előnnyel
jár. A jelenleg forgalomban lévő CD-k jelentős része ugyanis az adott
témára vonatkozóan rendkívül bőséges információt tartalmaz, többnyire
esztétikus tálalás kíséretében. Már vannak olyan CD-k, melyeket
kifejezetten oktatási célokra terveztek, sőt olyanok is, melyeket
középiskolások készítettek. Órai alkalmazásukkal kapcsolatban viszont
néhány problémára fel kell hívnunk a figyelmet. Mivel az iskolák nagy
része nem rendelkezik projectorral, ezért a CD-ket csak mint
„érdekességet” tudja a tanár bemutatni. Jobb esetben, ha lehetőség van a
vágólap segítségével „saját órai” anyagot szerkesztenie, akkor ezt a
hálózat révén közkinccsé teheti diákjai számára. Ez persze felveti a
törvényesség kérdését is. A CD-k ára is önkorlátozásra „serkenti” a
tanárokat. Szakmai szempontból inkább az okoz gondot, hogy a CD-k nem
igazodnak az iskolai történelemtanításhoz, hanem inkább ismeretterjesztő
jelleggel készülnek – piaci értékesítés céljából. Viszont többnyire
gazdag képanyagot és illusztrációt tartalmaznak, a szemléltetést
megkönnyítő mozgó- és hangfile-ok szintén ezen eszközök erényeként
könyvelhetők el. A leginkább a forrásokban gazdag CD-k felhasználása
javallott, illetve a kifejezetten oktatási célokra készültek, amelyeket a
tanításban is alaposan teszteltek már. A történelmi témájú CD-k egy
jelentős részének átfogó bemutatása, elemzése olvasható a Computer
Panoráma 1998/májusi számában.

Talán
célszerűbb lenne egy olyan kompromisszumos megoldás, mely az általános,
illetve a középiskolai tanmenetek vonalán haladva dolgozná fel a CD-k
esetében megszokott élvezetes és esztétikus formában a történelem egyes
korszakait, s a linkek s különböző szerkesztési lehetőségek révén
lehetővé válhatna a tanár és diák számára egyaránt az egyes korok alkotó
jellegű feltárása. Mindez természetesen elérhető kellene, hogy legyen
minden egyes iskola s annak minden egyes dákja számára – amint ez az
internet lényege is.

Ehhez
természetesen az iskolák hálózaton keresztüli együttműködésére lenne
szükség, azaz az oktatók és diákok „láthatatlan” együttműködésére. Csak
üdvözölni tudjuk a Történelemtanárok Egyletének azon kezdeményezését,
amely a hálózaton eddig már fellelhető történelmi tárgyú Web-helyek
összegyűjtését s aktív használatát szorgalmazza. Remélhetőleg a
kapcsolatok a (közel)jövőben kiépülnek, a tanárok közti együttműködés
természetessé válik, s a történelem észrevétlenül lopakodhat át az órák
zárt keretei közül a mindennapok természetes közegébe
is.

Farkas
Zoltán

Internet-szótár

Néhány alapvető, a fenti cikkben is használt
számítástechnikai szakkifejezés magyarázata

Adatbázis: Olyan
információgyűjtemény, amit számítógéppel olvasható formában tárolnak.
File-ok gyűjteménye.

CD-ROM: Compact Disc Read
Only Memory. Számítógép által értelmezhető kompaktlemez, mely kb. 640
megabyte-nyi, azaz mintegy 200 ezer oldalnyi szöveget képes tárolni. A
szöveges állományokon kívül azonban tartalmazhat képeket, zenét,
beszédet, videofilmeket is.

E-mail: electronic mail
(elektronikus levél). Számítógépről számítógépre küldött írásos üzenet.
De tartalmazhat a levél képi, videó- és hanganyagot is. Ezek az
interneten keresztül jutnak el a címzetthez.

File:állomány. Tárolási
egység, mely tartalmazhat adatokat vagy szövegeket, illetve a programok
is file-okból állnak.

Hiperlink: A képernyőn
színnel vagy aláhúzással kiemelt szöveg vagy annak valamely részlete,
esetleg grafikai elem, melyre rákattintva közvetlenül juthatunk el más
dokumentumokhoz.

HTML: Hypertext Markup
Language. A dokumentumok megjelenését és a dokumentumon belüli vagy más
dokumentumokkal való kapcsolódásait leíró nyelv.

Információs szupersztráda:
A jelenlegi USA-alelnök, Al Gore által létrehozott fogalom. Egy 1978-as
tervezetében az amerikai munkahelyek, irodák, könyvtárak és otthonok
összekapcsolásáról értekezett. Úgy vélte, hogy egy elektronikus
kapcsolatrendszer révén, azaz a szuperországúton mindenki eljuthatna a
számára szükséges információhoz, szórakozási vagy munkalehetőséghez stb.
Az álom részben megvalósulni látszik, s már az USA-n kívüli államok is
részeseivé váltak.

Interaktivitás: Két- vagy
többoldalú kapcsolatot biztosító program, illetve alkalmazás jellemzője.
Az információközlők és kapók közötti kapcsolat alakítja az eseményeket.
Vagyis a kapcsolatban résztvevők kommunikációja határozza meg az
eredményt s nem egyoldalúan az információt közlő
személy.

Internet: Elektronikus
levelezésre, illetve kommunikációra világszerte használt számítógépes
hálózat. Számítógépeknek, számítógépes hálózatoknak és adatbázisoknak az
összekapcsolása révén jött létre. Az E-mailen, azaz a levelezésen kívül
lehetőséget biztosít a képi és hanganyagok közlésére (ld. Web), illetve
file-ok továbbítására (FTP). A hálózatot használók szinte minden
információhoz hozzájuthatnak, sőt még vásárolhatnak is. A Web nem azonos
az internettel, hanem csak része annak.

Link: Egy adott szövegen
belüli grafikusan jelzett kapcsolat egy másik, az adott Web-lapon, vagy
azon kívül elhelyezett dokumentummal.

Multimédia: hipermédia. A
hagyományos szöveges adathordozók, mint például a könyvek statikus
információtárolást tettek lehetővé, azaz „csak” elolvashatók. A
hipermédia segítségével a különböző források anyagait
összekapcsolhatjuk, sőt grafikai, hang- és filmanyagokat is
illeszthetünk hozzájuk, s ezzel interaktívvá tehetjük a korábban
statikus elemeket is.<BR>

PC:  Personal
Computer. A személyi számítógép angol nevének
rövidítése.

Projector: kivetítő. Olyan
berendezés, amely alkalmas arra, hogy videó, illetve számítógép által
megjelenített képeket, állományokat nagy méretben
kivetítsen.

Web: World
Wide Web (világháló) : Az internet egyik, de
leglátványosabb alkalmazása, melyet 1990-ben fejlesztettek ki Svájcban, s
pár év alatt hihetetlen gyorsasággal vált általánossá. Sikerét annak
köszönhette, hogy a szöveges információn kívül kép- és hangfile-ok is
továbbíthatók a Weben keresztül.

Webezés vagy netezés: A
Weben, illetve az interneten való keresgélés. Ez lehet tudatos, azaz
előre meghatározott feltételek melletti, amikor egy adott dologra
kérdezünk / keresünk rá. De lehet spontán jellegű is, amikor a linkek
révén ugrunk egyik helyről a másikra. Mivel a Web rendkívül sok
információt és szolgáltatást foglal magába – mely hihetetlen
gyorsasággal gyarapszik napról napra -, ezért a hálózatot használók
számára standard tevékenységgé vált. Ezt a tevékenységet szörfölésnek is
nevezik (net
surfing).
  
Web-lap:
Használt kifejezések még: Webhely, Web-site

Egy magánszemély vagy egy cég vagy egy szolgáltató
által a Weben kialakított hely, ahol közli az általa terjeszteni kívánt
információkat. Az ezeket az oldalakat felkereső látogatók, olvasók pedig
értesülhetnek ezekről, illetve interaktív módon reagálhatnak is
ezekre.

Összeállította: Farkas
Zoltán

TTE Hírmondó, 1998. 21. szám, 1999. 22.
szám