Az OKNT Leszakadás, iskolai kudarcok, hátrányos helyzet című kérdőívére

Az OKNT kérdései

Leszakadás, iskolai kudarcok, hátrányos helyzet…

A közoktatási törvény szerint az Országos Köznevelési Tanács feladata, hogy évente jelentést tegyen közzé a közoktatás helyzetéről. A miniszter döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos szakértői testülete az 1999. évi évkönyv fő témájának a leszakadás, az iskolai kudarcok, a hátrányos helyzet problémakörét választotta. Az OKNT az alábbi kérdőívet küldte a szakmai szervezeteknek:

1. Szervezetük a témakör mely jelenségeit észleli, tartja a legsúlyosabbnak?
2. Hogyan látják, milyen esélyei vannak a fenti problémák közoktatási rendszeren belüli (pedagógiai) kezelésének?
3. Milyen pozitív tapasztalataik vannak a 2. kérdést illetően?
4. Mely törekvések (törekvéseik) jártak / járnak kudarccal?
5. Az iskolába lépés előtti életkorban milyen feladatok, szervezetek segítik, segíthetik a probléma megoldását?
6. Milyen szerepet szánnak a probléma megoldásában az iskola társadalmi partnereinek (pl.: közművelődés, média, civil mozgalmak, gyermekvédelem, szociális ellátás stb.)?
7. Az iskola után milyen hatékonysággal segítheti a probléma megoldását a felnőttoktatás?
8. Milyen nemzetközi (külföldi) ismereteket, tapasztalataikat ajánlják a köz figyelmébe?
9. Milyen jogi természetű intézkedéseket látnak szükségesnek?
10. Milyen finanszírozási modellt látnának hatékonyabbnak?
11. Egyéb észrevételei, javaslatai

A TTE válaszai

1. Szaktanári egyesületként tagjaink nap mint nap a bőrükön érzik az iskolai kudarcok problémáját. A hátrányos helyzet tanulási nehézségekben mutatkozik meg, és a szakórákon ez különös élességgel vetődik fel. Katasztrofálisnak érezzük a romák leszakadását. Tapasztalataink szerint az esélykülönbségek nem mérséklődtek, sőt inkább fokozódtak az elmúlt évtizedben. A hátrányok egyik fontos összetevője a motiváció hiánya, ezzel kapcsolatban sokan érzik a szülői ház és az iskola közötti értékrendbeli különbségek feszítő hatását. Másfelől demotiváló hatása van a tanárok “hátrányos helyzetének” is, hiszen a tanári szegénység üzenete: nem sok értelme van az iskolai jó teljesítménynek.

2. A probléma kezelésének eszközei közismertek, mindamellett kevés esélyt látunk arra, hogy mindezt a gyakorlatba is átültessük. Ehhez ugyanis a jelenleginél jóval nagyobb társadalmi elszántság és anyagi háttér lenne szükséges. Fontos szerepet játszhatnának egyfelől a rendszeres mérések, másfelől a csoportbontáson alapuló módszeres képességfejlesztés. Más oldalról közelítve: a társadalmi eredetű hátrányokat ösztöndíjakkal, kollégiumi ellátással lehetne csökkenteni. Kulcsfontosságú az információhoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára, és ezen a téren játszhatna fontos szerepet egyfelől az iskolák informatikai fejlesztése, másfelől az informatikai képzés kiterjesztése.

3. Az informatikai fejlesztési programot és romaügyben néhány ígéretes helyi kezdeményezést tudunk megemlíteni.

4. Ugyanakkor szinte minden kezdeményezés ezen a téren legalább részleges kudarccal végződött. Ennek vélelmezett okait a 2. pontban kifejtettük.

5. Fontosnak tartjuk az óvodák kiemelt támogatását, és azt, hogy gátat szabjunk minden olyan törekvésnek, amely iskolásítani szeretné az óvodát.

6. Az esélykülönbségek csökkentéséhez hitünk szerint hozzájárulna, ha nyitottabbakká válnának az iskolák, csökkenne a különbség az élet és iskola között. Olyan iskolára lenne szükség, amely folyamatosan együttműködik a társadalmi partnerekkel. Konkrétan a kudarcok csökkentéséről: nagy szerepet tulajdonítanánk az önismeretet, személyiséget fejlesztő, művészetekhez kapcsolódó szabadidős programoknak. Fontos lenne, hogy a tévé a gyerekek számára hozzáférhető idősávokban kultúraközvetítő műsorokat is sugározzon.

7. A felnőttoktatás sokat tehetne, ha képesek lennénk kihasználni a benne rejlő pedagógiai előnyöket. Jelenleg ez nem így van: a felnőttoktatás munkaerő-piaci kényszereknek van alávetve. Fontosnak tartanánk a távoktatás fejlesztését.

A további kérdésekre nem adunk választ, mert az egyesületnek nincs egyértelmű, vitákban kikristályosodott álláspontja ezekről a kérdésekről. A tagjainktól beérkezett válaszok esetlegesek, egyesületi véleményt ezekre nem alapozhatunk.

2000. március 20.

A TTE Bizottmánya