Az első nőkommandók egyikét Lüszisztraté vezette az ókori
Görögországban, akinek a rábeszélésére az asszonyok szexuális embargóval
próbálták rábírni a férfiakat, hogy hagyják abba a háborúzást.
Folytatódik a sor a Francia Forradalom idején, majd a méltóságukért
menetelő szüfrazsettekkel, az amerikai melltartóégetőkkel egészen az
idén ötödjére Írországtól Trinidadig globális sztrájkot hirdető
háborúellenes mozgalomig. (…)
Az
elsô nemzeti nônapot az Egyesült Államokban 1909. február 28-án
tartották az Amerikai Szocialista Párt nyilatkozata alapján.
Nemzetközivé a Szocialista Internacionálé avatta 1910-ben Koppenhágában,
ahol mindezzel együtt a nôk általános választójogának a bevezetését is
támogatták. 1911. március 29-én Ausztriában, Dániában, Németországban és
Svájcban már a nemzetközi nônap keretében ünnepelték a nôket, több
millió résztvevôvel.
Ugyanez év
március 25-én egy New York-i üzem tûzkatasztrófájában több
mint 140 nô lelte halálát, legtöbben olasz és zsidó emigránsok. Az eset
jelentôsen befolyásolta az amerikai munka törvénykönyvet. Az orosz nôk
már az elsô világháborút megelôzôen részt vettek a
békemozgalmakban, és 1913 februárjának utolsó vasárnapján
ünnepelték meg elôször a nemzetközi nônapot. A következô évben március
8-a körüli dátumokkal gyûltek össze a nôk Európa minden
országában, hogy felhívják a figyelmet a háború veszélyére.
(…)