Ha azt
gondolnánk, hogy a náci orvosok csakis kegyetlenkedéseikről,
emberkísérleteikről voltak híresek a harmincas években, akkor nagyon is
tévedünk
(Forrás: National Geographic)

Ha azt gondolnánk, hogy a náci orvosok csakis
kegyetlenkedéseikről, emberkísérleteikről voltak híresek a harmincas
években, akkor nagyon is tévedünk. A német orvosok nemcsak a
röntgensugarak és az azbeszt káros hatásait ismerték fel a
huszas-harmincas években, rákellenes kampányukban felvették a harcot a
dohánytermékek ellen is, valamint nem tartották valódi „germán”
jellemvonásnak az alkoholizmust sem.

Kétségkívül igaz, hogy a náci orvosok
hallatán manapság mindenkinek azok a kísérletek jutnak eszébe, amelyeket
a harmincas évek Németországában hajtottak végre zsidókon,
kommunistákon és különféle etnikai származású alanyon. Az alsóbbrendű
fajok sorsa mindenféleképpen a pusztulás volt a náci felfogás szerint,
így semmi kivetnivalót nem találtak abban, ha az emberi tűrőképesség és
ellenállóképesség határait az értéktelennek ítélt embereken mérik le.
Legtöbbször a kísérleti alanyok belehaltak a kegyetlen kísérletekbe. Ha
véletlenül mégis túlélték, akkor egész biztosan maradandó károsodást
szenvedtek, s mint sérült emberek a nácik szemében gyakorlatilag
egyenlőek voltak a halottakkal.

Az
Amerikai Egészségügyi Szövetség (American Medical Association) amerikai
orvostudományi egyetemek, főiskolák számára szervezett előadássorozata a
náci emberkísérletek kapcsán nemcsak az orvosi hivatás gyakorlása során
felmerülő etikai kérdéseket feszegeti, hanem elismerőleg is szól a náci
orvosokról – persze csak bizonyos szempontból. Alan Wells, az
Egészségügyi Szövetség szakértője és az előadássorozat egyik
főszervezője részben pozitívan nyilatkozik a huszas és harmincas évek
német orvosainak felkészültségéről: „A harmincas évek német
orvostudományának közegyészségügyre vonatkozó innovatív vonásai, illetve
a német egsészségügyi kutatások világszerte komoly elismertségnek
örvendettek. Éppen ezért roppant zavarbaejtő az a kérdés, hogy ilyen
szellemi teljesítményre képes orvosi réteg hogyan tudta kiszolgálni
embertelen módszerek alkalmazásával a nácikat?” – teszi fel a kérdést
Wells a brit Guardian-nek nyilatkozva.

Német orvosok fedezték fel a röntgensugarak
és az azbeszt egészségre káros hatását, ők fejlesztettek ki először
nagyteljesítményű elektronmikroszkópot, de igen komoly felvilágosító
kampányt is szervezetek az alkohol és a dohányzás hatásairól is. Szintén
a nácik hívták fel a figyelmet a rendszeres önellenőrzés fontosságára,
amivel a különböző mellkasi tumorok már kialakulásuk fázisában
észlelhetőek. Más kérdés, hogy mindezen progresszív elemeknek volt egy
olyan felhangjuk is, amely a mai orvostudomány számára természetesen
elfogadhatatlan.

A dohányzással
ugyanis nemcsak az volt a baj, hogy rákot okozhat, hanem az is, hogy az
nem volt a germán fajhoz méltó dolog. A zsidók, akik maguk is egy
legyőzendő betegségnek számítottak a nácik szemében, a cigarettázás
propagálása révén akarják gyengíteni az árja fajt – szólt a dohányzás
ellenes érv. A közegészségügyi és antialkoholista kampányok érvei sem
álltak távol ettől a fajta indoklástól, így alapvetően azt lehet
mondani, hogy egy nemes cél mögé hamis indokokat sorakoztattak fel.
Minden egészségügyi kampánnyal azt vélték bizonyítani, hogy az árja faj
nem tehet olyat, amit az alsóbbrendűek dicsőítenek.

Hitler, aki egyébként vegetáriánus volt, a német nép
orvosának tekintette magát, aki megszabadítja a beteg részektől az árja
fajt, Himmler pedig a Waffen-SS elit alakulatainak a vitaminok és
ásványi anyagok elengedhetetlen fontosságáról tartott előadást.
Mindazonáltal az Amerikai Egészségügyi Szövetség és a Holocaust Múzeum
által közösen szervezett előadássorozaton olyan kérdésekre keresik a
választ, melyek a náci orvosok gyakorlata révén kerültek először az
orvosi etika érdeklődésének középpontjába.

A génkísérletek, az őssejtkutatás vagy a hadifoglyok
mentális befolyásolása máig az orvosi etika alapkérdéseinek számítanak.
Az előadássorozat célja az, hogy felhívja a figyelmet azon határvonalra,
ahol is a gyógyításra felszentelt emberek már nem gyógyítanak, hanem
gyilkolnak, ahol az orvostudományi kutatások kínzásokká alakulnak át.
„Az orvosi etikának ma is alapkérdése az, hogy ha minden ember azonos
elbánásban kell, hogy részesüljön, akkor mit tudunk kezdeni az egyes
etnikai vagy faji csoportok egészségügyi állapota között kimutatható
különbségekkel. Azt reméljük, hogy az orvosi tudás és az erkölcs
harmóniába hozható, előadássorozatunk pedig éppen ezt segítheti elő” –
mondta Alan Wells a Guardian brit napilapnak.