Gondolkodjunk
együtt!
A Magyar Rádió műsora a Nemzeti Tankönyvkiadó
privatizálásáról

A Nemzeti
Tankönyvkiadó privatizációját ellenzők szerint, ha a kiadó magánkézbe
kerül, akkor jelentősen drágulhatnak a tankönyvek, és a tankönyvek
tartalmával, szellemiségével is manipulálhatnak majd az új
tulajdonosok.  
 
Hetek óta vitatkoznak a politikusok, hogy mi
legyen a Nemzeti Tankönyvkiadóval. Az ellenzék élesen ellenzi az
eladást, miközben a kormány már korábban döntött az értékesítésről. Sőt
már pályázók is vannak.

A múlt
héten a Magyar Nemzetben egy közgazdász írt a Nemzeti Tankönyvkiadó
privatizációjával kapcsolatban, és rámutatott, hogy a Nemzeti
Tankönyvkiadót sem a Horn- sem az Orbán-kormány nem akarta eladni.
Ráadásul a mostani eladási terveket nem előzte meg sem szakmai vita, sem
piacelemzés. Zentai Péter László, a Könyvkiadók és Könyvterjesztők
Egyesülésének igazgatója szerint nagy baj, hogy a kérdés
átpolitizálódott, és nem lehet észszerű szakmai érvekkel
vitázni.

– A nagyobbik ellenzéki
párt nagyon nagy energiákat mozgósít a napokban azért, hogy az egyrészt a
most napirenden lévő privatizációs portfoliót, amelynek része a Nemzeti
Tankönyvkiadó is, vegyék le a napirendről, állítsák le. Ha szabad itt
gonoszul megfogalmaznom Antall József szép szavával, a politikusok pro
és kontra, nagyon sok csacsiságot mondtak el, és bizonyos mértékben
mentesítve is érzem magam egy szakmai szervezet képviselőjeként, hogy
eddig nemigen avatkoztam bele nyíltan politikai jellegű kérdésekbe. De
ha a politikusok sok tévedést, csúsztatást elmondtak erről, akkor úgy
gondolom, hogy szakértőként sem tehetek úgy, mintha ennek a kérdésnek
nem politikai vetülete lenne.

Zentai Péter elmondta, hogy az NTK-n kívül minden
könyvkiadó magánkézben van, magyar vagy magyar-külföldi vegyes
tulajdonban, vagy külföldi cég leányvállalataként, és ettől még nem
omlott össze a könyvkiadás, sőt, ez egy nagyon jól szervezett piac,
amelyik igen látványos fejlődésen ment keresztül, és amelyben az
államnak szándékosan kicsi a részvétele. Olyan piac, amely a kulturális
területek közül egyedüliként valóban színtiszta piaci viszonyok között
működik. A magyar könyvkiadás ugyanolyan piaci viszonyok között működik,
mint a francia, német vagy a belga.

Bálint István műsorvezető erre megjegyezte, hogy meg is
látszik, hiszen mióta magánkézben vannak a kiadók, soha nem látott
mértékben emelkedtek a könyvek árai az elmúlt tíz-tizenkét évben. Még
mindig olcsóbbak, mint Nyugaton, de nálunk a keresetek is jóval
alacsonyabbak.

Zentai Péter viszont
megjegyezte, hogy ez az aránytalanság akkor is fennáll, ha az
élelmiszereket, a benzint vagy más egyebet nézünk, minden
szolgáltatásnak világpiaci ára van. A magyar könyv az a cikk, amelyik
leginkább elmaradt a világpiaci ártól.

Zentai Péter idézte a szerdai Magyar Hírlap cikkéből
Pokorni Zoltánt, aki azt mondja, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó azon
stratégiai és monopolhelyzetben lévő vállalatok közé tartozik, amelynek a
privatizációját a kulcsfontosságú helyzete és a monopolhelyzete miatt
kifogásolja. Szerinte ez a kijelentés nem állja ki a valóság próbáját. A
Nemzeti Tankönyvkiadó a magyar piac meghatározó cége, ilyen értelemben a
legnagyobb könyvkiadó, 33-35 százalékos piaci részesedéssel, de rajta
kívül tevékenykedik még egy tucat igen komoly és legalább 80 kicsi
kiadó, akik birtokolják e piac 65 százalékát, és ilyen értelemben nem
szokás azt mondani egy 35 százalékot birtokló területre, hogy
monopolhelyzetben lenne.

Magyarországon jelenleg 88 kiadó foglalkozik
tankönyvkiadással, a van három, körülbelül egyforma nagy (köztük az
NTK), ez a három osztozik a piac 88-90 százalékán, az első tízzel együtt
pedig a piac 95 százalékán.de ez nem jelenti azt, hogy a kis
példányszámú, különleges könyveket kiadókra ne lenne szükség. Példaként a
Pécsi házaspár zenei könyveit említik, amelyek nagyon kis példányban
jelennek meg, de pótolhatatlanok.

A
tankönyvek árát Magyarországon nem a kereslet-kínálat szabja meg, hanem a
magyar állam, többek között a mindenkori oktatási miniszter. Tehát
bárki legyen a tulajdonosa, a NTK-nak, jelen esetben ma az állam, de
lehet ez magánszemély is, hogy milyen áron adhatja a tankönyvet, annak a
minisztérium, a miniszter szab árkorlátot. Zentai Péter úgy látja, hogy
éppen ez az árkorlát veszélyezteti leginkább a magyar tankönyvpiac
fejlődését hosszú távon. Az sem igaz, hogy a privatizációval
elkótyavetyélnék a magyar szellemi értékeket, hiszen a három pályázó
közül kettő magyar. És ha netán külföldi venné meg, akkor sem lenne
érdeke külföldi szerzők műveit lefordíttatni, hiszen a könyvek egy adott
iskolarendszerre és pedagógiai programra készülnek. Példának a Műszaki
Kiadót hozza, amely holland tulajdonban van, de ugyanúgy magyar
szerzőktől jelentet meg könyveket, mint régen. Pedig ez a második
legnagyobb tankönyvkiadó. Másképpen nem is tudna versenyképes maradni a
magyar piacon. Mindezek ellenére úgy véli, hiba volt a Nemzeti
Tankönyvkiadót egy privatizációs csomagba tenni, mivel ez egy nyereséges
állami vállalat, amely 400-450 millió forintot fizet be minden évben az
államkasszába.

Koller Lászlóné, a
Tankönyves Vállalkozók Szövetségének szakembere sem érti, miért kerül
sor a privatizációra. Azt mondja, hiába vannak állami korlátok, a
tankönyvek árát a verseny tartja alacsonyan. Ha megszűnik a verseny,
mert minden egy kézbe kerül, akkor nőni fognak az árak. De mivel itt nem
jön létre ilyen monopólium, ettől sem kell tartani. Úgy gondolja, az
oktatásirányításnak azt is végig kellene gondolnia, hogy amikor
valamilyen döntést hoz a tankönyvügyben, akkor gondolja végig annak a
gazdasági következményeit. A másik rész, hogy ehhez olyan vezetés kell,
ami nem teszi tönkre a tankönyvpiacot.

A műsorvezető, Bálint István arra kérdezett rá, hogy az
állam beavatkozására szükség van-e mindenképpen, hogy ne szökjenek a
tankönyvek árai az egekbe. A szakértő szerint erre nincs szükség, a
műsorvezető szerint pedig félő, hogy akkor ellenőrizhetetlenné válnak az
árak.

– Akkor nem fogjuk tudni
megfizetni a tankönyveket. Verseny van, a probléma, ami miatt a Nemzeti
Tankönyvkiadó nagyon jó lenne, ha megmaradna, mert vannak időnként
bizonyos területek, ahol nem gazdaságos semmilyen szinten az előállítása
valamilyen könyvnek, és ez egy lehetősége az államnak, hogy ilyen
dolgokat is létrehozzon.

Zentai
Péter László viszont úgy véli, kényszer és rossz kényszerképzet, hogy az
állami tulajdonnál a mesterségesen alacsonyan tartott árakat máshol meg
kell fizetni, az ottani kieső költséget a köz pénzéből veszik
el.