Egyesek
szerint a náci idők egyik legértékesebbnek vélt térképét találták meg és
adták ki Németországban a közelmúltban.
(Forrás: National
Geographic)

Egyesek szerint a náci
idők egyik legértékesebbnek vélt térképét találták meg és adták ki
Németországban a közelmúltban. Göring atlaszán nemcsak a fegyverkezéshez
szükséges nyersanyagkészletek, hanem egész Európa fegyvergyárainak,
ipari kapacitásainak és erőműveinek pontos földrajzi elhelyezkedése is
megtalálható.

A 33 nagyformátumú térképet tartalmazó
gyűjteményt sokáig elveszttnek hitték, ám nemrégiben Hamburgban egy idős
hölgy apja hagyatéka között rátalált egy másolatra, és egy brandenburgi
kiadó rendelkezésére bocsátotta azt.

Történészek egybehangzó véleménye szerint a másolat
teljes mértékben megfelel az eredetinek, mivel időközben az amerikai
Kongresszusi Könyvtárban szintén felleltek egy fényképet, melyen Göring
térképei láthatóak. Ezen az országok és tengerek nevein kívül minden
földrajzi elnevezést meghagytak az eredeti nyelven, lefotózták azt, majd
gyűjtemény formátumban kinyomtatták, ám valamilyen okból kifolyólag
soha nem adták ki. A gyűjtemény így gyakorlatilag teljesen feledésbe
merült, csak a mostani másodpéldány felbukkanása irányította a figylemet
a washingtoni könyvtárban elfekvő másolatra.

1945 tavaszán a menekülni készülő Göringet, aki
közlekedési és légügyi miniszterként illetve tábornagyként az Anglia
elleni sikertelen légiháború miatt ekkorra már elvesztette Hitler
bizalmát, előbb a nácik, majd az amerikaiak fogták el. A leváltott
„fegyeverkezési diktátor” 1945. április 21-én indult volna útnak
Berlinből Berchtesgadenbe, hogy afelé a Svédország felé vegye útját,
ahova az 1922-es müncheni sörpuccs után egyszer már emigrálni
kényszerült.

Az SS, majd nemsokára
az amerikai hadsereg azonban megakadályozta a sokáig Hitler utódjának
tartott Göring menekülését. A Luftwaffe egykori vezetője még az utolsó
pillnatokban is hitt abban, hogy Hitler utódjaként Németország és Európa
korlátlan ura lehet, éppen ezért vitte magával azokat a térképeket,
melyeken Európa nyersanyagkészleteinek, ipari kapacitásának és
erőműveinek, gyárainak pontos lelőhelye volt ábrázolva. Ezek a térképek
egyrészt hatalmának szimbólumai voltak, másrészt viszont gyakorlati célt
is szolgáltak természetesen: a náci katonai és gazdasági felsővezetők
ezen térképek alapján részesültek oktatásban a háborús stratégiát
illetően.

Egyes történészek szerint
azonban nemcsak a nácik, hanem a szövetségesek számára is hasznos volt a
térkép. Werner Abelshauer, a bielefeldi egyetem történészprofesszora
szerint a térképek komoly értéket képviselnek. A gazdaságtörténészek
ezek segítségével végre átfogó képet kaphatnak a Harmadik Birodalom
gazdasági potenciájáról, és kiderülhet az is, milyen teljesítményre
lehetett volna képes Hitler Európája.

A bielefeldi gazdaságtörtrénész szerint ezen térképek
nagyban hozzájárultak ahhoz is, hogy végül az amerikaiak nem a gazdasági
jóvátétel követelése, hanem az európai gazdaságot újraindító
Marshall-terv mellett döntöttek. Az 1943-as állapotokat tükröző ábrák
ugyan minden bizonnyal nem teljes mértékben feleltek meg az 1945-ös
állapotoknak, ám ennek ellenére az amerikai hadvezetés mellett a
politikusok is könnyen beláthatták, hogy igen komoly ipari kapacitás
maradt épen a bombázások és a háború ellenére.

Ezek kihasználásához pedig inkább gazdasági
segítségnyújtásra, mintsem az amúgy is romokban heverő Németországot
egyoldalúan terhelő jóvátételi követelésekre van szükség. Európa
újjáépítése során a szövetségesek így nagymértékben támaszkodtak azokra a
Németországban épen megtalált ipari egységekre, üzemekre, melyek pontos
kapacitása és helye Göring atlaszában volt megtalálható.

A háborús gazdaság és a négyéves
tervek atyjának atlaszai azonban nem minden történészt ragadnak magával.
Abelshauer ugyanis arra is felhívta a figyelmet, hogy a térképek
valódiak ugyan, de könnyen előfordulhat, hogy sok mindenben nem felelnek
meg a valóságnak. Részben a Harmadik Birodalom máig alábecsült
gazdasági kapacitását minden bizonnyal át kell értékelni majd a pontos
kutatások után, részben viszont kritikai módon kell kezelni a Göring
által tényként kezelt adatokat.

A
Harmadik Birodalomban ugyan sokan hittek abban, hogy a „kelet felé
nyomulás” (Drang nach Osten) nemcsak életteret hoz majd a németeknek,
hanem olyan nyersanyagbázist és ipari potenciált, mely révén Németország
valóban Európa egyetlen nagyhatalma lehet. Kelet-Európában azonban
olyan mértékű nyersanyagmennyiséget sehol nem lehetett találni, mely a
német ipari kapacitás igényeit teljes mértékben ki tudta volna
szolgálni.

Ráadásul a visszavonuló
Vörös Hadsereg a még meglévő nyeranyagbázisokat és ipari egységeket
szisztematikusan tette tönkre, így a Göring térképén berajzolt
kelet-európai ipari kapacitások nem voltak többek egyszerű
Potyemkin-falvaknál: térképen léteztek, valójában azonban sohasem. A
gazdasági függetlenség, amely a nyersanyagimport minimálisra
csökkentésével valósult volna meg, így soha nem is lehetett reális célja
Göringnek – teszi hozzá Abelshauer.