Egy
londoni ásatáson nemrég előkerült római-kori arckrém alapanyagainak
vizsgálata szerint a római nők körében a hófehér arc számított
divatosnak.
(Forrás: Múlt-kor)

Egy Londonban 2003-ban napvilágra került római kori templom
ásatásai során olyan i.sz. második századból származó bádogdobozt
találtak, mely a mai csúcskozmetikumok vetélytársaként is szerepelhetne
fehér színű krémjének hatóanyagával. A Bristoli Egyetem kémikusa,
Richard Evershed egy a Reutersnek adott interjúan „bonyolult kis
keverék”-nek nevezte a kozmetikumot, melyet egy hat centiméter átmérőjű,
öt centiméter magas jó állapotú római tárolóedényben találtak. A Nature
magazin beszámolója szerint miután a kutatók újraalkották a krém
szintetikus változatát s magukon is kipróbálták hatóanyagát, úgy
gondolják, hogy eredetileg elegáns római nők használhatták a bőrfehérítő
hatású krémet. Véleményük szerint a római időkben a mai trenddel
szemben a világos arcszín volt divatos. A krém beható vizsgálatáig csak
azt tudták, hogy a világos hatás elérésére a római-korban a nők ólom
tartalmú púdert használtak, ám ez a szépítőszer rendszeres használatával
őrületet okozott.
 
„Úgy gondoljuk, hogy
ez valamiféle alapozó krém lehetett” – tette hozzá Evershed.  A
krém körülbelül 40 százaléka bárányból vagy marhából származó
zsiradékból áll, ezen felül 40 százaléka keményítő és a maradéka pedig
ón-oxid (azaz ónkő) . Az összetevők közül az állati zsír teszi az
anyagot krémessé, a keményítő a zsíros érzetet csökkentette, míg az
ón-oxid felelős az opálfehér színért. „Annyit tudunk, hogy az ón-oxidból
(ónkőből) nem került bele sok, így nem okozott bőrpanaszokat”. A Museum
of London képviselője, Francis Grew szerint mind a bádogedény, mind
pedig a krém különösen jó minőségű. Evershed továbbmegy, szerinte a
krém  „nem is igazán különbözik a napjainkban a kozmetikumokban
használt hatóanyagok minőségétől.”