A Net
Nemzedék digitális iskolája
(Forrás: Népszabadság)

Régóta tart a vita a többszörösen hátrányos helyzetű roma
származású gyerekek felzárkóztatásáról és a kisegítő iskolákról. Az
egyik tábor az integráció jelszavát tűzte zászlajára, a másik fél
szerint a gyakorlatban ezeket a problémás gyerekeket csak kis
csoportban, speciális tanrenddel lehet tanítani. Ennek a problémának
megoldása lehet a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 2003 októberében indult
Roma Oktatási Informatikai Projekt (ROIP): informatikai eszközök
használatával minden eddiginél nagyobb sikereket értek el a szociális
hátrányokkal küzdő, kevésbé motivált, szorongó fiatalok mentális
képességeinek fejlesztésében. Az informatikai eszközökkel segített
tanulási esélyteremtés lehetősége először egy 2002-es OECD- (Gazdasági
Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) tanácskozáson fogalmazódott
meg. A magyar Oktatási Minisztérium iskolai kísérletek és nemzetközi
szeminárium szervezését egyaránt vállalta, és 2003 januárjában megbízta
az ELTE Természettudományi Karának Multimédiapedagógiai és
Oktatástechnológiai Központjában működő UNESCO-kutatócsoportot a Roma
Oktatási Informatikai Projekt lebonyolításával.

Ezt a nemzetközi tapasztalatok áttekintése, a tanárok
felkészítése, az infrastruktúra kiépítése és a kiválasztott diákok
általános tudásszintjének felmérése követte. A felmérés az értő
olvasást, az általánosító gondolkodást és a kombinatív képességet
vizsgálta. Az eredmények messze az országos átlag alatt maradtak. Maga
az oktatási kísérlet 2003 őszén kezdődött tíz Borsod-Abaúj-Zemplén
megyei általános iskola 7. osztályában, amelyekben a tanulók 65-90
százaléka roma származású volt.Azóta eltelt egy év, az új szintfelmérés
hihetetlen fejlődést mutatott mind a rosszabb, mind a szerencsésebb
helyzetű diákok körében.

Kárpáti
Andrea, az ELTE TTK egyetemi tanára, Multimédiapedagógiai és
Oktatástechnológiai Központjának vezetője, a ROIP-kutatás irányítója
szerint az internet és a számítógép világa a gyerekeknek rendkívül
motiváló és izgalmas környezet. – Ez az ő kultúrájuk – mondja Kárpáti
Andrea -, ők a Net Nemzedék, az a generáció, amelyik együtt nőtt fel az
informatikai kultúrával. A tanár az óráját színesítheti képekkel,
filmrészletekkel, ábrákkal. A feladatok is valószerűbbek, előfordul,
hogy egy ténylegesen létező iskolai rendezvényre kell meghívót írniuk,
mondjuk a saját mamájuknak. A diákoknak folyamatosane-mailezniük kell
különféle témákban, és mivel kíváncsiak, mit írt a másik, kénytelenek
megtanulni jobban olvasni. – Ráadásul a fegyelmezési gondok is
megszűnnek, annyira lekötik a gyerekek figyelmét a személyre szabott,
újszerű feladatok, hogy nincs idejük rosszalkodni – sorolja az előnyöket
a professzor asszony.

Arra a
kérdésre, hogy a ROIP-ot speciálisan romák számára fejlesztették-e ki,
az eltérő kulturális háttér miatt egyedi felzárkóztató programra volt-e
szükség, és hogy ebben az értelemben ez a projekt is elkülöníti a
problémás gyerekeket a többiektől, Kárpáti Andrea azt válaszolta: – A
roma kulturális háttér nem hátrány. A roma tanulók oktatásánál érdemes
az erős vizuális orientációjukra építeni. A programban természetesen
részt vesznek az iskolai osztályokba járó magyar diákok is, a
kezdeményezés elnevezése csak arra utal, hogy a romák között több a
halmozottan hátrányos helyzetű tanuló. Felvetődik a kérdés, hogyan lehet
megfizetni azt, hogy mindenki számítógép előtt üljön az általános
iskolában? – Nem szükséges, hogy egy gép előtt egy ember üljön, sőt, ha
ügyesen válogatjuk meg a párokat, még hatékonyabb is a csapatmunka, mint
az egyéni – mondja Kárpáti Andrea. Így egy átlagos 12 gépes, a
Sulinet-program keretében létrehozott gépteremben, amely az iskolák
kétharmadában megtalálható, már leültethető egy 25 fős osztály.
Ugyanakkor nem minden digitális óra folyik a számítógépes laborban. A
hagyományos órákon egy tanári demonstrációs eszköz – mondjuk a mozgó
vetítőberendezés, a „digitális zsúrkocsi”, amely az Oktatási és
Informatikai és Hírközlési Minisztérium közös pályázatain nyerhető –
elég.

A professzor szerint az igazi
akadályt az jeleni, hogy az informatikai módszerek használata a
tanároktól rengeteg többletmunkát követel meg, és nagyon sokan anyagi
ösztönzés nélkül vonakodnak a jelentős többletterheléstől. Az
informatikai eszközök használata az oktatásban tehát nagyban segíti az
esélyegyenlőség megteremtését, és a tanulásban korlátozott roma
származású fiatalok integrációját. De mi történik a program végén? A
kísérlet lezárul, a kutatók hazamennek, a tanulmányaikat megírják.
Mindenki boldog? A diák hiába akar továbbtanulni, ha nincs pénz
kollégiumi szobára. Nekik jelenthet megoldást a Miskolci Digitális
Középiskola. A tanulók régi iskolájuk, illetve a teleházak, (a közösségi
számítógép- és internethozzáférési pontok) és egy mentor segítségével
e-mailben végezhetik tanulmányaikat. Hogy sikerül-e majd a hátrányos
szociális helyzetű gyerekeknek megállni a helyüket a program végeztével
az életben, jövőre kiderül. Egy biztos a legfontosabbat: tanulni,
gondolkodni ROIP-ban megtanulhatnak. Bizakodásra a PISA nemzetközi
felmérése adhat okot, amelyben a legjobb eredményeket azok az országok
érték el, ahol az informatikai módszereket fokozottan használják az
oktatásban.