A jobboldal részéről
most folyó népszavazási offenzíva méltó folytatása annak a stílusnak,
amely a 2002-es választások nyomán uralkodott el a döntéshozatalt
megelőző kampányban. Fazekas Csaba írása
Az idei EU-voksoláson a tendencia folytatódása a magyar
politikai kultúra egyre nagyobb süllyedését jelezte, s mindez a mostani
népszavazás alkalmával még nagyobb sebességre kapcsolt. Félek, már olyan
lendülettel robog lefelé, hogy 2006-ig az abban érdekeltek, ha akarnák,
sem állíthatnák meg. (Persze nem akarják.)
A tényeket és érveket már nemcsak elegánsan mellőző,
hanem azokat, mint nyűgöket ingerülten elutasító magatartást finoman
„érzelmi alapú” politizálásnak nevezik, én maradok inkább ezúttal az
„olcsó demagógia” megjelölésnél. A népszavazáson követendő magatartás
útmutatásában ugyanis a jobboldalnak sikerült ezt ismét olyan
tökéletesre fejlesztenie, hogy az már nevetséges és szánalmas. (És –
ismétlem – tarthatnánk ezt a mélypontnak, de emlékeztetnék, hogy mondtuk
már ezt korábban is.) A népszavazást kezdeményező Magyarok
Világszövetségének plakátokká, hirdetmények szalagcímeivé átlényegített
jelmondatairól van szó, amelyet a jobboldali pártok, továbbá orgánumaik
és híveik is rendre átvettek, „érvelnek” is vele
úton-útfélen.
Vegyük például az
egyik – sok jobboldali művész és sportoló aláírásával is nyomatékosított
– dokumentum címét: „Nyújts feléje védőkart!” A szövegben meg is
magyarázzák, hogy ez a sor Kölcsey Ferenc: Himnusz című verséből
származik. Egyszerűen hihetetlen, hogy még az aláírók közül sem tűnt fel
senkinek: a költő kérését egykor nem valamely honfitársának címezte
(valamely politikai állásfoglalásra buzdítva őt), hanem a mindenható
Istennek. Továbbá a kinyújtott védőkarral megvédendőt nem a magyarság
egy csoportjában jelölte meg, hanem annak egészében. Erre aztán lehet
mondani, hogy mecsoda különbség. (Abba már bele sem gondolok, hogy mit
érthetnek a jelszókészítők a költemény folytatásában szereplő
„ellenség”-en.) Az önmaga hazafiasságára sokat hivatkozó jobboldal
nemzeti imádságunk, a Himnusz sorait is képes eredeti jelentéséből
kifacsarni, ha az eredmény egy könnyen kommunikálható, így nagyobb
mozgósító erővel bíró jelszó. Igaz, így nagyon is alkalmas a hazafias
külső elrejteni a politikai haszonszerzésben rejlő lényeget. Utóbbi
képviselői számára a nemzeti múlt nem közösségteremtő élmény, hanem
ellenségképző identitás, felfogásuk nem egy nemzetre, hanem egy
nagyvállalatra emlékeztet, amely számára a konkurens cég
visszaszorításának célja minden eszközt szentesít.
A másik szintén a népszavazást kezdeményező szervezet
plakátsorozata, amelyen nemzeti kultúránk, történelmünk olyan nagy
alakjait jelenítették meg, akiknek egykori születési helye a trianoni
határokon kívül esik. Bocskai Istvántól, Pázmány Pétertől Arany Jánoson
át Munkácsy Mihályig, Márai Sándorig több tucat híresség képe látható az
utcákon, illetve villog jobboldali honlapokon egységes felirattal: „Ma
nem lenne magyar állampolgár…” Ha még így sem értené valaki, készek
részletezni is, hogy például az említett Kölcseynek hány eurót kellene
felmutatnia a határon, hogy magyar nyelven intézhesse ügyeit stb. A
dolognak van egy nagyon otromba sugalmazása – miszerint a kettős
állampolgárság ellenzői bizonyára a plakátokon szereplőket nem is
tekintik a magyar történelem és kultúra részeinek – de ez akkora
ostobaság, hogy cáfolatába nem is érdemes belefogni. Inkább arról van
szó, hogy e sekélyes logikájú plakátkészítők bele sem gondoltak:
primitív kampányuk milyen szörnyű lenne, ha a politikai ellenvéleményen
lévők is ugyanígy gondolkoznának. (Szerencsére eszük ágában sincs.) A
magyar múltnak ugyanis nemcsak pozitív szereplői születtek határainkon
túl, és legalább ilyen szörnyű lenne mondjuk a délvidéki Adán született
Rákosi Mátyás képével kiplakátolni az Internetet, az illető folyamatos
itt-tartózkodására utaló szlogen kíséretében. (Tényleg csak
felvillantjuk, nem mintha jelentene valamit: a múlt század szélsőséges
ideológiáinak hívei közt szép számmal voltak, akik a trianoni határokon
kívül láttak napvilágot, a kommunisták közül utalhatunk Kun Bélára, Gerő
Ernőre, Kádár Jánosra; a szélsőjobb és nyilas mozgalomból Rajniss
Ferencre, Beregfy Károlyra, Vajna Gáborra, Jaross Andorra vagy épp a
Kassán született Szálasi Ferencre.) Ugyanilyen gyomorforgató volna a
„whiskys rabló” vagy a bolti sorozatgyilkos nyomán bármiféle
általánosságot sugallni. Épp ezért a jobboldali kampány is nagyon
eltévesztette a mértéket. Kölcsey, Mátyás király, Mikszáth vagy Kőrösi
Csoma Sándor nem „határon túli magyarként”, hanem „magyar
állampolgárként” is született, már ha születésük korára egyáltalán
lehetne durva anakronizmus nélkül használni ezt a fogalmat. Persze nem
lehet, és éppen ez mutat rá e kampányelem értelmetlenségére. (Még a
„legnagyobb magyar” „állampolgárságának” kérdése sem vetődött fel jó két
évszázaddal ezelőtt, pedig Bécs nem Trianon miatt található másik
országban. Stb.)
Sem a rég-, sem a
közelmúlt magyar történelmét vagy kultúráját nem lehet, nem szabad
aszerint értékesebbnek, fontosabbnak sugallni, hogy képviselőjük
szülőhelyét milyen történelmi folyamatok csatolták más
államalakulatokhoz. A magyar kultúra egyetemes, történelmünk pedig –
nekünk, magyaroknak – közös. Lehet persze józan, aktuálpolitikai vagy
érzelmi indíttatású érveket felhozni a kettős állampolgárság megadása
mellett. Tegyék, akiknek ez politikailag fontos, vitatkozzanak az
ellenkező véleményt hangoztatókkal. De történelmi személyiségeinket üres
frázisok puffogtatásával kampányadalékká silányítani több, mint vétek.
Az eddig sem ritkán „pusztító” kampányokból, mint sajátos politikai
tűzvészekből eddig sikerült a történelmet többé-kevésbé épen kimenteni.
Itt-ott megpörkölődött, néha érezzük rajta a füstszagot, de a múltat
eddig sem végképp eltörölni, sem teljesen átpolitizálni nem sikerült
senkinek. Félek, e megállapítás tarthatatlanságát egykor
magamnak kell beismernem.
Fazekas
Csaba
A fenti írás a szerző véleményét
tükrözi, és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek
is van véleménye, vagy valami megjegyzése az olvasottakhoz, azt
e-mailben az info@tte.hu
címen, vagy a honlapon fórum indításával
jelezheti.