Páratlan
lelőhelyre bukkantak az Avason
(Forrás: Népszabadság)

Az elmúlt napokban páratlan régészeti leletekre bukkantak a
szakemberek Miskolc környékén. A terv az, hogy interaktív módszerekkel
ismerhetnék meg az érdeklõdõk az
õskõkori ember életmódját. Egyedülálló őskőkori,
azaz paleolit kori régészeti leletekre bukkantak Miskolcon, az Avas-hegy
Tűzköves néven ismert részén. A nemrégiben országos védettséget kapott
területen található lelőhelycsoportból már a próbafeltárás során olyan
leletek kerültek elő, amelyek értéke kezd a világszenzáció szintjére
emelkedni – mondta Paszternák István, a Kulturális Örökségvédelmi
Hivatal miskolci regionális irodájának vezetője. Mint megjegyezte: egy
szerencsés országban ebből érdeklődők, turisták sokaságát odavonzó,
afféle – jó értelemben vett – régészeti Disneyland
épülhet.

A szakemberek nem csupán a
laikusnak talán keveset mondó szilánkokat, szerszámokat szeretnék
bemutatni a nagyközönségnek. Ha kizárólag rajtuk múlna, akkor –
kihasználva, hogy egy jól megközelíthető nagyváros több helyén és
közvetlen környékén, a Bükkben van ez a rendkívül gazdag lelőhelycsoport
– egy régészeti parkot alakítanának ki. Ezen a – divatos kifejezéssel
interaktív – kiállítóhelyen a vendégek kis időre kipróbálhatnák, több
tízezer évvel ezelőtt miként éltek elődeink, és őskőkori módszerekkel,
pattintással akár maguk is készíthetnének kőfaragásra alkalmas
szerszámot, szakócát.

Az Avasi
lakótelepet a hegy csúcsán lévő kilátóval összekötő új út építését
megelőző feltárás nagy lehetőséget jelent a szakembereknek. A nyíltszíni
kutatás ugyanis ezúttal nem a szokásos kisebb szelvényekben zajlik,
hanem egy négyszázszor tizennégy méteres hatalmas területen. Télre
visszatemetik a kutatóárkokat, tavasztól azonban – az eddigi eredmények
alapján pontosan meghatározott szakaszokon – elkezdődik a részletes
feltárás.

Azt eddig is tudhattuk,
hogy az Avas az őskőkori ember fontos bányája, kovalelőhelye volt. (A
kova tűzgyújtásra szolgált, és abból pattintották szerszámaikat is.) A
mostani, harmincezer-ötvenezer éves leletek azonban arra utalnak, hogy
eleink állandó lakhelye nem a Herman Ottó munkássága révén ismertté vált
bükki üregekben (például a Szeleta-barlangban) volt. Ott valószínűleg
télen és vadászat idején húzták meg magukat, esetleg kultuszhelyként
használták a barlangot. A jelek ugyanis azt mutatják, hogy az Avas hegye
nemcsak kőbányaként szolgált, hanem ott volt az őskőkori, a
Szeleta-kultúra korában élt ember állandó lakhelye is – magyarázta a
helyszínen a Népszabadság tudósítójának a kutatást irányító Ringer
Árpád, a Miskolci Egyetem ős- és ókortudományi tanszékének
vezetője.

A másik leletcsoportból a
tanszékvezető szerint még fontosabb következtetések vonhatók le. Az,
hogy a neandervölgyinek nevezett faj – amellyel nem állunk genetikai
rokonságban – és a valódi ősember a középső és a felső őskőkor közötti
átmenet időszakában egymás közelében is élt. Tehát a két kultúra
kapcsolatban állt egymással az Avas térségében, miközben valószínűleg
váltakozva használták a bányát.

Az
előkerült leletek egyébként többek között azt is megmutatják, hogy abban
a korszakban zajlott le egy forradalmi, mai szóval technológiai
változás a nyersanyag-feldolgozásban – hívta fel a figyelmet Ringer
Árpád. – Ennek révén már nagyméretű, szabályos, párhuzamos élű
kovapengéket tudtak előállítani elődeink.