Inkább
úgy tűnik, nem hiába jártak matekórára – jól megtanultak
számolni.
(Forrás: HÍradó)

A
nemrég publikált adatok szerint az idén érettségizők kétharmada csak
középszintű vizsgát tenne, és ez a szám még nőhet is, hiszen a végleges
döntést február 15-ig kell meghozniuk a diákoknak. A tényt sokan máris
úgy értékelik, hogy a tanulók többsége megijedt a túl nehéznek tartott
emelt szintű tételsorok láttán, ezért választanák a könnyebbnek tűnő,
saját iskolában letehető vizsgát.

Könnyen lehet, hogy a valódi ok másutt
keresendő. A diákok legelső nekifutásra ugyan valóban elég rossz
eredményt értek el az új típusú feladatok megoldásakor, de a tavaly
december közepén napvilágot látott érdemjegyek már sokkal biztatóbbak
voltak: a próbaérettségi jobban sikerült, mint a korábbi, hagyományos
matúra.
 
A probléma lényegét a miskolci
Földes Ferenc Gimnázium igazgatója, Veres Pál a hirado.hu kérdésére
válaszolva így foglalta össze: kezdetben azt lehetett hinni, hogy az új
érettségi és felvételi rendszerben egyértelművé válik, mi kell a
felvételihez, ám, amikor a felsőfokú intézmények kijelentették, nekik
adott esetben elég a középfokú is, kiszabadult a szellem a palackból.
Igazándiból azóta van, hogy mindenki taktikázik, hogy felértékelődött a
nyelvvizsga és esetlegesen az emelt szintű érettségit nem kell véresen
komolyan venni. A magam részéről azért azt mondom, aki csak a
középszintű érettségit tudja letenni, nem biztos, hogy megállja a helyét
a felsőoktatásban.

Éppen ezért a
miskolci gimnáziumban annak a különleges osztálynak is az emelt szintű
érettségi választását javasolják a tanárok, akik, mert előkészítő
osztályba is jártak, választhatnák a régi típusú érettségit is. A
törvény szerint ugyanis csak annak kötelező a kétszintűt választani, aki
négy éve jár középiskolába.

Természetes dolog: beindult a taktikázás. Tudni kell,
hogy plusz pont jár a nyelvvizsgáért, de ugyanúgy az emelt szinten
letett érettségiért is. Mindenkinek azt kell mérlegelnie, hogy ő személy
szerint hogyan jár jobban. Ha a gyerek 50 százalékon tudja teljesíteni a
feladatokat, lehet, hogy kedvezőbb a végelszámolás, mert arra jár a 7
pont. Középszinten ugyan lehet, hogy ötöst kapna az érettségi vizsgán,
de nincs plusz pont, ami viszont a felvételi pontszámokhoz
kell.
 
Könnyebb helyzetben vannak azok, akik
alacsony ponthatáron mozgó szakra jelentkeznek, igazán okosan
taktikázni az amúgy is maximális pontszámokat váró egyetemeknél kell,
itt már csak az okozhat némi fejtörést, hogy időnként felröppen a hír:
akár 20 ponttal is megnőhet egy-egy szakon a felvételi ponthatár
idén.

Erről bizonyosat senki nem
tud, a biztos csak az, hogy függetlenül a finanszírozás formájától, a
ponthatár mindenhol minimum 72 pont lesz, vagyis legalább
hatvanszázalékos teljesítményt kell nyújtani ahhoz, hogy valaki
bekerüljön egy felsőoktatási intézménybe.

Az emeltszintű érettségi kontra taktikázás kérdésében
az Oktatási Minisztérium munkatársa, Szántó Gabriella is úgy véli: nem
kell fölöslegesen a nehezebbet választani. A legtöbb felsőoktatási
intézmény nem kéri az emelt szintű érettségit, akkor természetes, hogy a
diákok nem választják a dolog nehezebb
részét.
 
Ha valamit kevesebb energia
befektetéssel is meg tudunk oldani, akkor nyilvánvaló, hogy azt a
megoldást választjuk – így a pszichológus Tóth Imre, aki rögtön
hozzátette: ne lepődjünk meg, ha azt halljuk, általában azokban az
iskolákban választották a diákok a nehezebb megoldást, ahol amúgy is
szívesen versenyeznek a tanulók. A fővárosi gyakorlóiskolákban például
biztosan többen választják az emelt szintűt, ezeknek a gyerekeknek
ugyanis szükségük van arra, hogy folyamatosan teszteljék a tudásukat. Az
érettségi is egy olyan megmérettetés, ahol bizonyíthatnak: nagyon
tudnak valamit.

Minden más esetben a
hideg racionalitás dönt, biztosan nem arról van szó, hogy a diákok
megijedtek volna az emelt szintű érettségitől. Ha nem éri meg, minek
menjenek neki a nehezebbnek? Nem történik más, mint kiszámolják, melyik
variáció hoz többet a konyhára. Melyik hoz annyit, ami elegendő a
kiszemelt egyetem vagy főiskola áhított szakára.