A magyar
diákoknak csak mintegy a fele képes a mindennapi élethez szükséges
közepes olvasásértésre – derül ki a kulturális minisztérium
háttéranyagából.
(Forrás: Educatio Press)

A magyar diákok olvasásértésére vonatkozó adat a PISA
2000 elnevezéssel, 31 országban, 265 ezer 15 éves tanuló körében végzett
felmérésből származik. A magyar diákok teljesítménye a
természettudományos ismeretekben átlagos, matematikában átlag alatti,
olvasásban pedig sereghajtó – olvasható ki a
kutatásból.

A kulturális tárca ismertetője szerint a magyar olvasási
szokások elmúlt évtizedbeli kedvezőtlen alakulásáról több más felmérés
„elborzasztó” adatai is tanúskodnak. 1985 és 2000 között például megnőtt
azoknak az aránya, akik semmit vagy csak napilapot olvasnak. Jelentősen
csökkent a könyvet és különböző sajtótermékeket egyaránt olvasók száma.
A felnőtteknek csupán a fele olvasott el legalább egy könyvet
1999-ben.

A könyvolvasók aránya az
1985-ös 64 százalékról 2000-ben 49 százalékra esett; az úgynevezett
rendszeres könyvolvasók köre pedig 19-ről 12 százalékra szűkült – erre
az eredményre jutott a Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet 2000-ben
készült tanulmányában. A könyvet forgató fiatalok 31 százaléka
kíváncsiságból, 28 százaléka művelődési, tanulási céllal olvas.
Szórakozni vágyik 13 százalékuk és 7 százalék azért olvas, mert
kötelező. Mindössze 0,3 százalék keres örömöt az
olvasásban.

Huszonöt szabadidős
tevékenység fontossági sorrendjében az olvasás a huszadik helyen áll. Ez
azt jelenti, hogy 33 év alatt az olvasás jelentősége az első helyről az
utolsók közé szorult – ez a Háttal a jövőnek? című jelentésből szűrhető
le, amelyet Nagy Attila olvasáskutató végzett 2001-ben. A KSH adatai
szerint 1986 és 1999 között minden rétegben és korosztályban csökkent az
olvasásra fordított idő. A legdrasztikusabb változást a 15-19 éves
fiataloknál észlelték: náluk napi 39-ről egy percre zuhant az olvasásra
fordított idő egy átlagos őszi napon.