Tízéves
digitalizálási programot tervez a kormány.
(Forrás:
Népszabadság)

Aki próbált valaha
„könyvtárazni” az interneten, az pontosan tudja: bár mára elképesztő
mennyiségű tudás halmozódott fel a világhálón,
klasszikus bibliotékaként ma még lehetetlen használni a magyar nyelvű
honlapokat. Az anyaggyűjtés során rendre eljön az a pillanat, amikor a
munkát egy hagyományos könyvtárban érdemes folytatni. A Google
keresőprogram tulajdonosai ezt felismerve hirdették meg nemrégiben, hogy
tíz év alatt digitalizálják, és a világhálón hozzáférhetővé teszik négy
nagy egyetemi könyvtár – közte a Harvard és Oxford – állományát,
valamint a New York-i városi könyvtár teljes anyagát. Erre a gesztusra
adott válasznak is tekinthető, hogy április végén hat európai állam
kormányfője – a francia, a lengyel, a német, az olasz, a spanyol és a
magyar miniszterelnök – megállapodást írt alá az európai digitális
könyvtár mielőbbi megteremtéséről.

Magyarországon 2006-ban indulhat meg az a program,
amely a tervek szerint tíz év alatt elvezethet egy valódi digitális
könyvtár létrejöttéhez – tudtuk meg Skaliczki Judittól, a kulturális
minisztérium könyvtári főosztályának vezetőjétől. A munka nagyságrendjét
jól érzékelteti, hogy a több mint kétszáz éves Országos Széchényi
Könyvtár katalógusának elektronikus formába öntése is három évig tart –
annak ellenére, hogy az utóbbi mintegy harminc év anyaga eleve
számítógépen készült. Megbecsülni sem köny-nyű, mennyi időbe telne a
teljes könyvállomány digitalizálása; az mindenesetre biztos, hogy mai
áron körülbelül 10 milliárd forintba kerülne.

Nem véletlen, hogy a szakemberek az első perctől kezdve
fordítva gondolkodnak. 1997-ben, a kulturális törvény megszületésekor
mondatott ki először, hogy a világháló korszerű tartalommal való
feltöltése fontos kormányzati cél. Bár az erre szánt pénz gyorsan
fogyott – az első évben 800, majd 500 millió forint, majd mind kisebb
összeg jutott a digitalizálásra -, az impulzus elég nagy volt ahhoz,
hogy a megyei és országos intézményekben is beindítsa a munkát. Ennek a
lökésnek köszönhető például az OSZK Corvina-programja, a megyei
könyvtárak helyismereti anyagának digitalizálása és a Neumann Kht.
Digitális Irodalmi Akadémia kezdeményezése. Ezzel párhuzamosan,
magánerőből indult meg a Magyar Elektronikus Könyvtár szervezése – az
intézmény ma már az OSZK kebelében működik -, és az informatikai
kormánybiztosság, majd tárca is rendszeresen írt ki pályázatokat
tartalomszolgáltatóknak.

A rengeteg
jó kezdeményezés azonban a legutóbbi időkig nem alkotott rendszert –
mondja Skaliczki Judit. A minisztérium tavaly kérte föl a Könyvtári
Intézetet, az OSZK-t és a Neumann Kht.-t, hogy készítsenek átfogó
digitalizálási tervet. Idén márciusra készült el az az anyag, amelynek
további szakmai vitái után szeptember végére összeállhat a szükséges
stratégia és a cselekvési terv. Ennek döntő jelentősége van:
kulcsfontosságú kérdés, hogy mit és milyen sorrendben kell elektronikus
formába átültetni, hogyan lehet ezt a munkát összehangolni, és hogyan
lehet biztosítani, hogy a dokumentumok mindenki számára hozzáférhetők
legyenek. (Egy jellemző melléfogás: egy megyei könyvtár nemrégiben
digitalizálta fontos különgyűjteményét, de olyan formában, hogy azt már a
nemzeti könyvtár szoftverei sem tudták olvasni.)

Annyi már most biztos, hogy a digitalizálás
folyamatában az állományvédelem szempontja erősebb lesz, mint a
szolgáltatásé – mondja Skaliczki Judit. Ez a kényszer a jelen helyzetből
fakad: számos, annak idején rossz minőségű papírra nyomtatott folyóirat
és napilap túlélését biztosíthatja az információ átmentése elektronikus
formába. De nagy súlylyal esik majd a latba az is, mit keresnek
leggyakrabban az olvasók. Manapság számos hiánycikknek számító
dokumentumhoz is csak a kissé nehézkes könyvtárközi kölcsönzés útján
lehet hozzájutni; mennyivel egyszerűbb lenne egy-egy cikket vagy
tanulmányt online megkapni. Fontos szempont ugyanakkor az
esélyegyenlőség biztosítása is: a helyhez kötött gyűjteményekhez ma oda
kell utazni, míg a digitalizált anyaghoz az interneten keresztül is
hozzá lehetne férni.

A könyvtári
főosztályvezető úgy véli, jövőre egymilliárd forinttal már megkezdhetik
azt a munkát, amelynek keretében az OSZK, a szakkönyvtárak és a megyei
intézmények hozzáfoghatnak a tervszerű digitalizáláshoz.

Az első, de nagy lépés a
katalógusok közzététele lehetne a világhálón, ezt követhetné az
adatbázisok felépítése. Kérdés persze így is akad elég: például, hogy
lehet-e archiválni az internetes honlapokat, vagy hogy valóban mindent
digitalizálni kell-e, ami ma – akár sok évtized óta olvasatlanul, senki
által nem keresetten – ott lapul a könyvtári raktárakban. Az út
hosszúnak és rögösnek látszik – legfeljebb az adhat erőt, hogy a
reménybeli európai digitális könyvtár többi alapítója sem jár előbbre,
mint mi.