A
Múlt-kor cikkében adalékokkal szolgál a hirosimai és nagaszaki
atomtámadás történetéhez, mely a második világháborún túl egy korszakot
is lezárt.

1945. augusztus 6-án az
Egyesült Államok légierejének egy B-29-es repülőgépe atombombát dobott
Hirosimára. Három nappal később, 9-én atomtámadás érte Nagaszaki városát
is. Részben a rendkívül súlyos katonai vereségek, részben pedig a két
atomtámadás hatására Japán 1945. augusztus 14-én megadta magát, majd
szeptember 2-án aláírták a fegyverletételi okmányokat is.

1945 nyarára az új fegyver megérett a felhasználásra.
Sikeresen lezajlott a próbarobbantás is, a következő kérdés tehát az
atombomba alkalmazási körülményeinek eldöntése volt. Európa nehéz télnek
nézett elébe, az amerikai ellátmányok hiányában éhínség és járványok
fenyegettek. Truman elnök megvitatta a problémát Winston Churchill-lel,
aki a fegyver minél előbbi, közvetlen célpont elleni bevetését sürgette.
Véleménye szerint ez a háború azonnali befejezését hozta volna,
megkímélve az amerikai hadsereget a további vérontástól és lehetővé téve
Európa élelmezését. Truman elfogadta a brit miniszterelnök véleményét,
Churchill érvei végképp a háttérbe szorították azon nézeteket, mely
szerint a bombát először egy lakatlan helyre kellene ledobni. Ekkora a
háború Európában már véget ért, hiszen Németország 1945. május 9-én
hajnalban aláírta a fegyverszüneti megállapodást. Nyilvánvaló volt
tehát, hogy az atomfegyvert Japán ellen kell
bevetni.
 
A tervezési fázisban a célpont
kiválasztásának egyik alapfeltétele a hatótávolság kérdése volt. Az
okinawai győzelem után viszont az amerikai légierő gépei már Japán
bármely pontját elérhették, ez a probléma tehát megoldódott. A
támadásokhoz meghatároztak egy elsődleges és két másodlagos célpontot.
Ezekre az időjárási tényező miatt volt szükség, mivel bármelyik várost
felhőtakaró fedhette be, mely lehetetlenné tette volna a támadást. A
városok kiválasztásánál figyelembe vették, hogy mely nagy települések,
ipari centrumok maradtak viszonylag sértetlenek az amerikai
légitámadások során. Fontos volt, hogy a pusztítás kellően
,,szemléletes’ legyen, és pszichésen minél jobban sokkolja a japán
lakosságot a pusztítás méretével és a halottak számával. Akik az
atombomba bevetését szorgalmazták, komolyan hittek abban, hogy hatása
elrettenti Japánt a további háborútól. – ez annál is inkább fontos volt,
mivel még a mérsékelt amerikai elemzések is körülbelül negyvenezer
halottal számoltak arra az esetre, ha Japánt partraszállással és
szárazföldi harcokkal kellene elfoglalni, de voltak egymillió fős
lehetséges veszteségről szóló becslések
is.
 
Szintén szempont volt, hogy az
atomtámadás kellő erődemonstráció lesz a szovjet terjeszkedéssel szemben
is. Értelemszerűen az sem volt véletlen, hogy az atomfegyver első
bevetését éppen a potsdami konferenciára időzítették. Az
amerikai főparancsnokság július végére kijelölte a négy lehetséges
célpontot: Hirosimát, Nagaszakit, Kokurát és Niigatát. A támadás
végrehajtására Paul Tibbetts Jr. ezredes 509. vegyes repülőcsoportját
választották ki.