„Születtem
Magyarországon, nevelkedtem Ausztriában, életem formáló éveit
Franciaországban töltöttem, brit állampolgárrá vedlettem” – írja a
szerző önmagáról.
(Forrás: Múlt-kor)
Az író 1905. szeptember 5-én látta meg a napvilágot
Budapesten. „Tény, hogy abban a pillanatban jöttem a világra, amikor az
Ész Korszakára éppen ráborult a sötétség” – írta később önéletrajzában.
Családja 1919-ben Bécsbe költözött, ahol ő elektrotechnikát és
pszichológiát tanult. Egyetemi tanulmányait megszakítva, 1926-ban –
cionistaként – kivándorolt Palesztínába. Itt születtek első riportjai,
az iraki királlyal készített interjúja ismertté tette nevét. 1929-től
Párizsban, majd Berlinben élt, 1931-ben a Német Kommunista Párt tagja
lett. Ugyanabban az évben részt vett a Zeppelin léghajó északi-sarki
expedíciójában. 1932-ben a Szovjetunióba költözött.
1933-ban Bécsen keresztül Budapestre utazott, hogy
szüleit meglátogassa. Itt Németh Andor révén megismerkedett Karinthy
Frigyessel és József Attilával is. 1934 és 1939 között angol lexikonok
munkatársa, titokban a párizsi antifasiszta központ aktivistája volt. A
spanyol polgárháború idején eljutott Franco főhadiszállására és
leleplezte a német-olasz katonai segítséget. Később elfogták és halálra
ítélték, száz napot töltött a siralomházban. Ennek eredménye a Spanyol
Testamentum című műve és szakítása a kommunista párttal. Végül
nemzetközi tiltakozás szabadította ki.
1938-ban kilépett a kommunista pártból és élesen
szembefordult a kommunizmussal. Az antikommunizmus legnagyobb, s
legjelentősebb szellemi képviselői közé tartozott. Íróként és szónokként
hirdette azt a nézetet, hogy a bolsevizmus győzelme kultúránk bukását
jelentené. 1939-ben jelent meg első politikai regénye, a Gladiátorok,
amelyben a Spartacus-felkelés leveréséről írva negatív választ adott a
forradalom emberséggel való megvívhatóságának a kérdésére. A háború
kitörése után a franciák több hónapra internálták. A
Molotov-Ribbentrop-paktumot követően írta meg Sötétség délben című
nagyhatású antikommunista regényét. A háborúban az angol hadseregben
harcolt.
1945-ben barátságot kötött
George Orwell-lel. A Sötétség délben francia kiadása hozta meg számára a
világhírt 1945-ben. A jógi és a komisszár című, 1945-ben megjelent
esszégyűjteményében Gandhit és Lenint állította szembe egymással.
1952-ben és 1954-ben jelent meg két önéletrajzi kötete. 1954 és 1956
között a halálbüntetés eltörléséért hadakozott. Az 1956-os magyar
forradalom leverése után oroszlánrésze volt a bebörtönzött magyar írók
megmentéséért küzdő nemzetközi mozgalomban. Kapcsolatot teremtett az
56-os forradalom leverése miatt Nyugatra menekült magyar írókkal, s
lapjuk, a londoni Irodalmi Újság 1957. október 23-i számába A század
párbaja című cikket írta. Dominánsan antikommunista korszaka 1956-57-ben
érte el csúcspontját. 1976-ban jelent meg a zsidóság állítólagos kazár
múltját taglaló könyve A tizenharmadik törzs címmel. 1983. március 3-án
feleségével együtt lett öngyilkos Londonban.