Hogyan
reagáljon a tanár, ha diákja váratlanul olyasmivel áll elő, hogy a
holokauszt nem is létezett?
(Forrás: Index)

Holokauszt-programot indít leendő tanárok számára az
ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán működő Interkulturális Központ,
hogy az egyetemről kikerülő tanárokat felkészítse a téma oktatása során
felmerülő problémákra. A program óráin a tanárok szembesülhetnek a
holokausztról élő legelterjedtebb téveszmékkel is, és megtanulják azt
is, hogyan reagáljanak, ha az egyik diák azt állítja, hogy a holokauszt
nem is létezett.

„Ahogy az igazságos
Mátyás király, a Gárdonyi Géza romantikától csepegő tollából
megszületett hamis Török Bálint kép, vagy éppen a leárulózott Görgei
Artúr 1849-es szerepének szándékos kiforgatása még mindig velünk élő
történelmi mítoszok, úgy a holokauszttal kapcsolatban is sok tudatos
vagy véletlen félreértés, legenda forog közszájon. Elég, ha csak az
olyan sommás kijelentésekre gondolunk, mint hogy a „holokausztért nem
mi, hanem csak Eichmannék, és általában a németek a felelősek, hiszen a
deportálásokat ők intézték” vagy akár hogy „minden magyar antiszemita
volt és mi voltunk Hitler utolsó csatlósai” – állítja Vági Zoltán
történész, az ősztől induló program egyik tanára, aki szerint
Magyarországon sokan relativizálni akarják a
holokausztot.

„Egy jó oktatónak meg
kell tudni értetni diákjaival, hogy a zsidók huszadik század közepén
végrehajtott kiirtása nem azért különbözik genocídiumoktól, mert
zsidókkal történt, és nem is az áldozatok magas, 5-6 milliós száma
miatt” – teszi hozzá Vági.

Jelenlegi
tudásunk alapján ugyanis a történelemben még soha nem fordult elő, hogy
egy modern állam kormányzata az utolsó szálig, kivétel nélkül halálra
ítélte saját állampolgárainak egy teljesen ártatlan,
vallási-faji-etnikai alapon megkülönböztethető csoportját. Vági szerint a
náci holokauszt azért is példátlan, mert kitervelői és lebonyolítói nem
elégedtek meg a hazai német zsidók megsemmisítésével. Éppen
ellenkezőleg, kontinentális-globális népirtásra törekedve, a megszállt
és szövetséges országok tucatjaiban élő zsidókat is meg akarták
ölni.

„A horogkeresztesek Rommel
észak-afrikai hadjárata során éppúgy deportáltak, mint ahogy
megtervezték a soha kezükre nem kerülő Nagy-Britanniában élő zsidók
kiirtását is. Ezzel szemben a törökök nem törődtek a más országokban élő
örményekkel, az amerikai lovasság sem akarta megölni valamennyi apacs
indiánt, és még Arkan szerb zsoldosai sem akarták lemészárolni a
világban szétszóródott horvátokat, bosnyákokat. A nácik azonban
valamennyi zsidónak, a csecsemőktől az aggastyánig, a szép nőktől az
idős asszonyokig, a koldustól a bankárig, a galíciai ortodox rabbitól a
kikeresztelkedett amszterdami orvosig ugyanazt a sorsot szánták: a
halált. Ettől a többi tömeggyilkosság egyáltalán nem kevésbé fontos, de a
náci népirtástól mégis sok szempontból különböznek” – világít rá a
holokauszt történelmi jelentőségére Vági Zoltán, aki szerint a
holokauszt-tagadás Magyarországon szerencsére csak legfeljebb néhány
tucat ember hobbija, és ezekkel a légből kapott érvekkel nem is érdemes
vitatkozni, ahogy az sem téma már jó ideje tudományos körökben, hogy
tényleg lapos-e a Föld.

Vági
szerint, ha egy diák mégis ilyesmivel áll elő egy órán, türelmesnek,
szakszerűnek és egy bizonyos határig toleránsnak kell lennie, és persze
mindvégig meg kell őriznie a hidegvérét.

A program kurzusai a téveszmék cáfolatai mellett
megpróbálják tényszerűen, felesleges moralizálástól mentesen bemutatni,
elemezni a holokausztot és fontosabb társtémáit.

„Nagyon sok elkötelezett tanár tartja fontosnak ezt a
témát, azonban a tragédia nagysága sokszor elbizonytalanítja őket, nem
tudják, hogyan és mit adjanak át a diákoknak. Mivel sok évtizedig semmit
nem tanultak és tanítottak erről a témáról, nagyon sok segítségre van
szükségük módszertani kérdésekben, és gyakran nem ismerik a tényeket
sem” – állítja Kovács Mónika, a program vezetője, aki szerint a
demokratikus társadalom jövője szempontjából nehezen lehetne megnevezni
annál fontosabb célt, minthogy megértsük és megtanítsuk a 20. század
legnagyobb tragédiáinak okait és következményeit.

Kovács Mónika szerint nem elég a második világháború
kapcsán foglalkozni a holokauszttal a középiskolákban, hiszen a
népirtások tanulmányozása révén átadhatunk valamit a demokrácia és
tolerancia értékeiből is.

A program
éppen ezért nem csak a holokauszt történetét mutatja be, a
tömeggyilkosok, bürokraták, zsidómentők és az áldozatok portréival, a
gettók és haláltáborok világával, az üldözöttek reakcióival is
megismerteti a leendő tanárokat. A tervek szerint a sokatmondóan
interdiszciplinárisnak nevezett képzés keretében neves hazai oktatók és
kutatók tartják a kurzusokat. Ezeken éppúgy lesz szó egyéb
tömeggyilkosságokról, így a Gulágról vagy az örmény népirtásról, mint a
holokauszt hazai és nemzetközi irodalmi feldolgozásairól, a témával
foglalkozó, filmekről, valamint az antiszemitizmus és egyéb társadalmi
konfliktusok pszichológiai és szociológiai
vonatkozásairól.