Unicef-tanulmány
a halállal végződő családon belüli erőszakról.
(Forrás:
Népszabadság)

Bár a tendencia csökkenőben van, nemzetközi
összehasonlításban még mindig nagyon sok a családon belüli
gyermekgyilkosság Magyarországon. A baj már az első pofonnal
elkezdődhet. A családon belüli erőszak legszélsőségesebb formája, a
halállal végződő bántalmazás többnyire a legtöbb értetlenséget és
felháborodást kiváltó bűnesetek közé tartozik. Nálunk 150, bizonyított
családon belüli gyermekbántalmazásra esik egy gyilkosság. Az okok a
boszszúvágytól a szerelemféltésig, a pillanatnyi elmezavartól a gyermek
születési rendellenességeit elviselni képtelen szülői kétségbeesésig
terjednek.

A családon belüli
agresszió hátterében leginkább az a közvélekedés áll, hogy
konfliktusainkat hamarabb meg lehet oldani egy-egy indulatkitöréssel,
mint higgadt beszélgetéssel. Ráadásul a segítséget kérőt közvetlen
környezete még el is ítélheti. Változásra csak hosszabb távon
számíthatunk, ha átalakulnak az erőszakkal kapcsolatos magatartásformák,
vélik a szakemberek. Minden látszat és az agresszió médiabeli túlsúlya
ellenére egyre elutasítóbbak vagyunk az erőszakkal szemben.

Hack Péter büntetőjogász szerint a
gyereknevelésről nem lehet vitatkozni, az rendszerint a gyakorlatban dől
el.

– Ha nem tartjuk be azt az
elvet, hogy a jóért jutalom, a roszszért pedig büntetés jár, akkor ez
csak nevelhetetlen gyermekeket eredményez – magyarázza Hack. Szerinte
sokkal nagyobb kárt okoz az érzelmi zsarolás vagy a szeretetmegvonás,
mint a megfelelő időben és jókor elcsattanó pofon. A büntetés mértékét a
jog tartja kordában: csak a sérülést nem okozó fenyítés megengedett.

Ez a felfogás több szempontból is
problematikus, mondja Tóth Olga szociológus, hiszen a fenyítés és a
bántalmazás határát szinte lehetetlen meghúzni.

– Mekkora erővel kell ütnöm ahhoz, hogy a gyereken ne
maradjon nyom? – teszi fel a kérdést. – Az sem mindegy, mikor vizsgálja
meg az orvos a gyereket, az ütés utáni öt percben, amikor még látszik az
ujjaim nyoma, vagy amikor már nem?

Tapasztalatai szerint a fizikai büntetések mögött
sokkal inkább a szülők frusztrációja, illetve a feszültség levezetése,
mint átgondolt nevelési elvek állnak. A fenyítés gyakorlatát már csak
azért is érdemes alaposan megfontolni, mert az esetek többségében a
rendszeres bántalmazás vezet el a súlyosabb testi sértésig, vagy végső
esetben az emberölésig. Ezt felmérések is alátámasztják. Az a férfi, aki
rendszeresen bántalmazza társát, az esetek 40-70 százalékában a
gyerekével is ezt fogja tenni, míg azon nők mintegy fele, akiket a
családban bántalmaztak, egy idő után a gyerek ellen fordul.

Az UNICEF által 2003 őszén
készített összehasonlító tanulmány a halállal végződő gyermekbántalmazás
és elhanyagolás eseteit vizsgálta öt egymást követő év statisztikái
segítségével a kilencvenes években. Ha mindezekhez hozzávesszük azokat
az eseteket is, amelyekben a hatóságok nem találtak megfelelő indítékot a
családon belüli extrém erőszakra, akkor már évi 1,3-ra nő az arány, s
ekkor már Mexikó (3,0) és az Egyesült Államok (2,4) mellett két
EU-tagállam, Franciaország (1,4) és Portugália (3,7) is „megelőz”
minket.

– A jelentés elkészítése az
első lépés volt, hogy a szétszórt eseteket rendszerezzék, és közös
jellemzőket találjanak – magyarázza Kecskeméti Edit, az UNICEF magyar
bizottságának igazgatója. – A szegénység, a stressz, az alkohol és a
család felbomlása a leginkább előforduló okok, amelyek végül az
erőszakhoz vezetnek. Az elemzők azt tapasztalták, hogy ahol magas a
felnőttek erőszakos halálának és a tragédiával végződő gyermekbalesetek
száma, ott a gyermekgyilkosságok adatai is megugranak. A vizsgált
magyarországi esetek közel felében egy év alatti gyermek volt az
áldozat.

A jelentés sürgeti, hogy
az egyes országok jogszabályban tiltsák meg a gyermekek családon belüli
bántalmazását. Ez azonban önmagában nem elég. Ausztriában például
törvény tiltja a gyermekfenyítést, és van jogszabály a bántalmazó
távoltartására is, az ország mégis a lista első harmadában foglal
helyet. Szemléletváltás nélkül a jogi keret fabatkát sem ér, magyarázza
Kecskeméti Edit.