A kormány által eddig
sikerként elkönyvelt NCA a maradványképzés áldozatává vált, s ezáltal
legalább tízezer szervezet ez évi programjainak finanszírozása
bizonytalanodott el – írta Várszegi Dóra a Népszabadságban.

Ismét nagy az érdeklődés a civil szervezetek
iránt. Az eddigi tapasztalatok alapján feltételezhetjük, hogy az
elkövetkező hónapokban a politikai pártok is kampánytémává fogják tenni a
civil szektort. Lesz is miért. A kormány által eddig sikerként
elkönyvelt Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) a kormány maradványképzésének
áldozatává vált, s ezáltal legalább tízezer szervezet ez évi
programjainak finanszírozása bizonytalanodott el. Az NCA mellett az
egyik legfontosabb érv az volt, hogy biztosítja a valódi civil
szervezetek működését és elősegíti az egész civil szervezeti kör
professzionalizálódását. A KSH 2003-ról szóló jelentése a szervezetek
közti differenciálódás erősödését mutatja. Ezt a tendenciát kellett
volna az NCA-nak megfordítania, de nem tudta. Az állam és az
önkormányzatok által létrehozott szervezetek (közhasznú társaságok és
közalapítványok) bevételei a többi szervezet rovására növekedtek
erőteljesen. Az állami hozzájárulás 52 százalékát a közhasznú társaságok
és a közalapítványok kapták, az alapítványok csak 19, az egyesületek
mindössze 15 százalékát. Megjelent a szervezeteknek egy köre, melyek
éves bevétele meghaladja az 5 milliárd forintot.

A civil szféra kettészakadhat: az egyik oldalon a nagy
összegekkel rendelkező közalapítványok, közhasznú társaságok szűk köre,
mely erősen kötődik – szerződéseken, támogatásokon keresztül – az
államhoz, önkormányzatokhoz, vagy ezek intézményrendszeréhez, a másik
oldalon pedig ott van a többség: az „alulról szerveződő” csoportosulások
(egyesületek, magánalapítványok), melyek naponta megküzdenek az életben
maradásukért, és létük rendkívüli mértékben függ vezetőik képességetől,
kreativitásaitól.

Az NCA
működésének első éve (a Magyar Államkincstár kezelőszervezetként való
megjelenéséből és bürokratikus működéséből származó problémákon túl) azt
mutatja, hogy ez a rendszer tovább erősítette a civil szektornak az
államtól való függőségét s a szervezetek közötti egyenlőtlenségeket.
Azáltal is, hogy az NCA hasonlóan más állami támogatásokhoz, elsősorban a
közhasznú és kiemelten közhasznú szervezeteket részesíti előnyben. A
„közhasznúsági törvény” megalkotásakor az volt az egyik cél, hogy a
közhasznúsághoz kapcsolódó (adó)kedvezményrendszerrel világos,
kiszámítható kereteket biztosítsanak a magán vagy vállalkozói
adományozók számára, erősítsék a bizalmat a közhasznúságból adódó
rendezett adminisztrációval, a nyilvánosságot megteremtő szervezeti
renddel. A magán- és az üzleti szféra bizalmát azonban a közhasznúság
intézménye nem erősítette a várt módon. A tőlük érkező adományok aránya
nem nőtt. A közhasznúság inkább az állammal való kapcsolatban vált
mindinkább meghatározóvá – különösen a pályázatok esetében.

A Kormány Civil Stratégiájának több
mint kétharmada nem teljesült ugyan, de az MSZP jobb káderpolitikájából
és a civil szervezeti szférába való mélyebb beágyazottságából
következően jobban érzékeli a szektorból érkező igényeket és inkább
képes azokat kormányzati politikájába beépíteni. Az e szervezetek
fejlődését elősegítő jogszabályok és intézkedések (1 százalékos tv.,
közhasznú tv., NCA, önkéntes tv. stb.) kivétel nélkül a
szocialista-liberális kormányoknak köszönhetők. Ez mindenképpen
elismerésre méltó, természetesen az NCA létrehozása is, de az elismerés
mellett hangsúlyozni kell, hogy ha elmarad a jogszabályok
felülvizsgálata, a kormányzati támogatási rendszer átláthatóvá tétele és
racionalizálása, az intézményi háttér újragondolása és megerősítése,
akkor a tíz éve bebetonozott egyenlőtlenségek egyre csak tovább
erősödnek. Miután az állami támogatás növekedésével párhuzamosan más
bevételi források csökkennek, félő, hogy megkezdődött a civil
szervezetek „államosítása”, vagy egyfajta „politikai gyarmatosítása”. És
a kormányok iránti bizalmatlanságot bizony az NCA-ra vonatkozó mostani
döntés tovább erősítette.

Áttörést
jelentő intézkedéseket hozni különböző érdekek sérelme nélkül nem lehet.
Az eddig megszületett törvények, intézkedések megteremtették a civil
szektor működésének kereteit, azok gyökeres átalakítását már csak a
jelenlegi „politikai közhangulat” sem teszi lehetővé. Most a struktúra
aprólékos átalakítása lenne a cél. Időszerű újragondolni az állam
szerepét, újra értelmezni az állami feladatok átvállalását a civil
szervezetek részéről, s ezen az alapon átláthatóbbá tenni a
finanszírozási rendszert s kiszélesíteni a normatív támogatások körét.

A szerző a Századvég Civil Akadémia
igazgatója