A felsőoktatási
törvénynek, ha ma elfogadja a parlament, az lesz a legnagyobb érdeme,
hogy megvan végre – írta N. Kósa Judit a mai
Népszabadságban.
Ezzel a
szocialista-liberális kormány olyat mondhat el magáról, amit egyetlen
elődje sem: törvénykezési szinten megváltoztatta a közoktatás, valamint a
ráépülő felsőoktatás rendjét. Szándéka szerint a megváltozott
társadalmi rendhez, az átalakult valósághoz igazította azt az
intézményrendszert, amely a demokráciában, piacgazdaságban és az
egyesült Európában való életre hivatott felkészíteni a grádicsait
végigjárókat.
A cölöpök immár le
vannak verve. Képességfejlesztés, egyénre szabott haladás, helyi
igényeket követő tanmenet, kétszintű érettségi, majd általános képzésre
épülő magasabb szintű felsőoktatás. A rendszer készen áll, már csak
működtetni kell. A kiindulóponthoz képest persze sok minden meg is
változott az egyeztetés több éves folyamatában: ahogy az alsó
tagozatosok buktatásának tilalmából szülői engedélyhez kötött
évismétlésre utasítás lett, úgy szelídült meg az alkotmánybírósági körök
közepette az egyetemi tanácsadó testületekre vonatkozó elképzelés is.
Mivel ma még ilyesmi nincs, nem
tudni, lesz-e értelme a temérdek közpénzt felhasználó, nem mellékesen
hatalmas gazdasági potenciállal is bíró egyetemek „fölé” rendelt
gazdasági tanácsadó testületek felállításának. A jövő titka, hogy az
egyetemi autonómia politikai csorbítói (ellenzéki vélemény), a
mindenkori kormányközeli káderek számlázóhelyei (szkeptikus vélemény),
esetleg a megfáradt egyetemi élet pezsdítői, a racionális gazdálkodás
generálói (derűlátó kormányzati vélemény) lesznek-e. Lesznek és kész. Ha
előremozdítanak, tiszta szerencse; ha meg hátra, abból botrány lesz,
annak rendje és módja szerint.
A
lényeg azonban mégiscsak az, hogy ha ma a parlament rábólint a
felsőoktatási törvényre, akkor el lehet és el kell kezdeni végre
dolgozni. Akkor már nincs más hátra, mint szakról szakra, tanszékről
tanszékre újragondolni az egyetem feladatát, a képzés céljait és
lehetőségeit.