Baj van a jövő évi tankönyvrendelésekkel – írta Somogyi László
a Népszabadságban.

Most nem az
iskolák évek óta hangoztatott kritikai észrevételeit akarom újra leírni.
Már sokszor elmondtuk: a tankönyvellátás hatályos rendje nem szolgálja a
nyugodt oktató-nevelő munkát. A jelenlegi helyzetet kényszeredetten
elfogadjuk. Az életidegen rendelkezéseket hivatástudatból,
gyerekszeretetből igyekszünk a körülményekhez képest a lehető legjobban
végrehajtani.

Az idén azonban már
ez a mentalitás sem segít. A rászorulók ingyen kaphatják meg a
tankönyveket. Erre a célra az iskolák jogosultanként 10 ezer forintot
kapnak a központi költségvetésből. Tavaly járt még az iskoláknak minden
diákjuk után 2400 forint, amelyet további támogatásra fordíthattak. Az
előbbi forrásból nem tellett ki minden rászorulónak az ingyentankönyv,
de az utóbbiból kiegészíthették.

A
költségvetési törvény alapján most csak a jogosultaknak járó fejkvótát
kapják meg az intézmények, ennyiből nem lehet kigazdálkodni az ingyenes
tankönyvek árát. Ha az iskola minden tárgyból a hivatalos
tankönyvjegyzékben szereplő legolcsóbb tankönyveket rendeli meg, akkor
is kevés a pénz. A fenntartók többsége pedig nem képes kipótolni a
hiányt. Csak példaként említem, hogy a legolcsóbb tankönyvcsomag a 9.
osztályban kb. 13 ezer forint, de a 10. évfolyamon is meghaladja a 11
ezer forintot. S ha csak az ár alapján választunk tankönyvet, akkor hol
marad a szakmai igényesség szempontja? Nem is beszélve az oktatási
törvényben rögzített tanári szabadságról.

Megoldásként hivatalosan az úgynevezett tartós
tankönyveket ajánlják az iskoláknak, amelyeket kölcsönözhetnének a
rászoruló diákok. E kézenfekvő ötlet megvalósításához azonban olyan
minőségű könyvek kellenének, amelyek egy évnél hosszabb használatot is
kibírnak, márpedig a mostaniak többsége egy tanév alatt tönkremegy.
További gondot jelent az is, hogy a kiadó általában apró módosításokat
hajt végre az újabb kiadások során. Úgy pedig szinte lehetetlen
tanítani, hogy egy osztályban többféle tankönyv van.

Miközben azon kell törnünk a fejünket, hogy miképpen
tudnánk megoldani az újabb megoldhatatlannak tűnő feladatot,
reménytelenül álmodozunk egy olyan iskoláról, amelyben az iskolavezetés
az intézményben folyó nevelő munka irányítására, szervezésére tud
koncentrálni.

A szerző a budapesti
Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója