Táncosnak,
matematikusnak, tengerbiológusnak készülő gyerekek a tehetséggondozó
csoportban, amelynek működését a Csányi Alapítvány segíti.
(Forrás:
Népszabadság)

Vad Klementina Imola
szombatonként buszra száll és Jászárokszállásról elmegy Jászberénybe.
Ott további nyolc társával találkozik: drámafoglalkozásokon vesznek
részt, a számítógép kezelését tanulják, kézműves tárgyakat készítenek,
előadásokat hallgatnak.

A nehéz
körülmények között élő, testnevelésben és matematikában az átlagon
felüli teljesítményt produkáló kislány tagja lett annak a
tehetséggondozó csoportnak, amelynek működését a Csányi Alapítvány
segíti. Az alapító, a Jászságból elszármazott OTP-vezető, Csányi Sándor
tavaly jelentette be, hogy magánvagyonából egymilliárd forintot fordít
olyan szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek életútjának támogatására,
akiknek tehetsége, kiemelkedő képessége valamilyen területen
megmutatkozik. A bankvezető származása révén a Jászsághoz, vállalkozásai
kapcsán viszont Somogy megyéhez kötődik, így az első közösségi házakat e
két megyében, Jászberényben és Nagybajomban hozták létre.

Jászberényben az önkormányzat a
város egyik legrégebbi épületét, a felújított Jászkürt fogadó egyik
szárnyát ajánlotta fel a közösségi ház számára: itt tartják majd a
hétvégi foglalkozásokat, melyeken a gyermekek családjai is részt
vehetnek. Egyelőre mindkét helyen nyolc-kilencfős csoportokat
indítottak. Arról, hogy milyen szempontokat mérlegeltek a gyerekek
kiválasztásakor, Deák Pétert, a Szolnok megyei gyermekotthon fejlesztő
tanárát, a tehetséggondozó program szakmai felelősét kérdeztük.

Elmondta: először a két térségben
lévő iskolákat keresték fel, s a pedagógusokat kérték meg, hogy
ajánljanak felső tagozatos gyerekeket. Nem csak arra törekedtek, hogy
hátrányos helyzetű tehetséges diákokat találjanak, hanem ezen belül is
olyanokat kerestek, akik a közösségi munkákból is kiveszik a részüket, s
valamilyen területen kreativitásuk is megmutatkozik. A program csak úgy
működik, ha a kiválasztott gyerekek családja is segíti a munkát – így a
toborzásnál a szülőkkel is elbeszélgettek. A Jászságban első lépcsőben
ötvenegy gyereket választottak ki, akik azután Budapesten egy
többfordulós, a tudásukat és a képességeiket egyaránt próbára tevő
teszten vettek részt. Az itt legjobban teljesítők kerültek be végül a
tehetséggondozó programba. Az alapítvány egy-egy mentort bízott meg
azzal, hogy hétvégenként fejlesztő foglalkozásokat szervezzenek a
gyerekeknek: ennek során minden képességüket egyénileg és komplexen
fejlesztik majd. A mentorok olyan tanárok, akik – Deák Péter szavai
szerint – a pedagógiai munkán túl szociális munkások, családgondozók,
művészek, de ha kell, akkor gépkocsivezetők vagy szendvicskészítők is.
Emellett a gyerekek hét közben délutánonként a saját iskolájukban külön
foglalkozásokon vehetnek részt azokból a tantárgyakból, amelyekben a
legjobban teljesítenek – a munkát irányító tanárok óradíját szintén az
alapítvány fedezi. A gyerekekkel és szüleikkel az alapítvány egyéves
szerződést kötött, amelyben minkét fél megfogalmazta elvárásait és
kötelezettségeit.

Csányi Sándor a
jászberényi közösségi ház megnyitóján kérdésünkre elmondta: nem
határoztak meg létszámlimitet, az alapítvány folyamatosan szervezi a
csoportokat, s azt tervezik, hogy minden megyében lesz majd egy-egy
közösségi ház. Nem állítottak fel sorrendet a képességek tekintetében
sem: ugyanúgy van a gyerekek között jó matekos, mint kiváló táncos vagy
rajzoló, de Somogyban akad olyan gyerek, aki már most biztos abban: ha
felnő, tengerbiológus lesz.

A
gyerekeket nemcsak a foglalkozásokkal és képzésekkel támogatják, hanem
azzal is, hogy segítenek a családok anyagi helyzetén. Deák Péter szerint
ezt megpróbálják nagyon finoman és tapintatosan tenni, s mindenhol
egyénileg mérik fel, mire van szükség. A kiválasztott gyerekeknek
általában több testvérük is van, akikre szintén odafigyel az alapítvány.
– Nem szeretnénk olyan helyzetet teremteni, hogy miközben az általunk
támogatott gyerek a legújabb lejátszón hallgatja a digitális zenét,
addig kisebb vagy nagyobb testvére mindezt sóvárogva nézi – ezért
döntöttünk úgy, hogy az egész családra odafigyelünk.

Vad György, a matematikában és sportokban tehetséges
Klementina édesapja maga is nagycsaládból származik, sok testvére van. Ő
volt a legidősebb közöttük, ezért neki dolgoznia kellett, miközben
öcscsei, húgai már tanulhattak. A családban egyedül neki nincs
diplomája. Most, hogy lányát kiválasztották a tehetségfejlesztő
programra, némiképp megnyugodott. Úgy fogalmaz: amit az élet tőle
elvett, azt most a gyerekén keresztül kamatostul visszakapja majd.