Az
oktatási reform olyan most, mint egy gyermek király. Már a fejére tették
a koronát, de még legyilkolhatják – nyilatkozta a Népszabadságnak
Magyar Bálint távozó oktatási miniszter, aki szerint a szocialisták
szimbolikus győzelmet akartak aratni tárcája átvételével.
(Forrás:
Népszabadság)

– Miért nem
szeretik Magyar Bálintot a szocialisták?

– Vannak szocialisták, akik kedvelnek, és vannak, akik
nem.

– Akkor miért nem
maradhatott oktatási miniszter?

– Az MSZP már 1994-ben és 2002-ben is szívesen vezette
volna az oktatási tárcát. Emellett az SZDSZ az előző kormányzati
ciklusban kétszer is szembement politikailag fontos ügyben a
szocialistákkal: egyszer, amikor a miniszterelnök-váltást
kikényszerítette, másodszor pedig a köztársaságielnök-választásnál. Két
ilyen, az MSZP számára szimbolikus vereség után Gyurcsány Ferenc a
miniszterelnök-jelölti vitában kijelentette, hogy szocialista oktatási
minisztert szeretne. Az aspiráns erre a helyre Hiller István, az MSZP
elnöke volt. Ez már jelezte, hogy nagyon kemény meccs
ígérkezik.

– Volt
egyáltalán esélye arra, hogy hosszabbítson?

– A koalíciós tárgyalások során az
SZDSZ végig kiállt mellettem, de elérkezett az a pont, amikor úgy
éreztem, hogy ki kell váltanom a pártomat ebből a konfliktusból.
Különösen azért, mert volt egy másik terület, az egészségügy, ahol a
szocialisták sem a programunkat, sem a miniszterjelöltünket nem akarták.
Hátrébb léptem, így erőteljesebben közelíthettek az álláspontok az
egészségügyi reformot illetően.

– Magyarán az MSZP-nek kellett egy jelképes
csatát nyernie azzal, hogy az SZDSZ-t leginkább szimbolizáló jelöltet
kilövik?

– Igen. Mondták
is, hogy velem nagyvadat lőttek. Mindemellett az MSZP-t támogatja egy
olyan szakszervezeti vonal, amellyel én a teljesítményelvű finanszírozás
és az egyéb reformok miatt komoly konfliktusban álltam. Ezek is nagy
nyomásként nehezedtek az MSZP-re, hogy miben engedjen, és miben ne.

– Ehhez képest a
koalíciós tárgyalásokon a szocialisták mégis az ön programját fogadták
el.

– Ez így van. Az
MSZP eddig is támogatta a reformjaimat: szavazataik nélkül nem tudtam
volna megtenni a változtatásokat. A közoktatási reformnál hallgatólagos
támogatást kaptam. A felsőoktatásnál a miniszterelnök-váltás idején
fölmerült, hogy a hátralévő másfél évben már ne legyenek reformok.
Gyurcsány Ferenc azonban tett egy ajánlatot: ha a szakma támogatását
megszerzem, akkor lehet új felsőoktatási törvény. Ez sikerült, bár a
szocialisták nemigen bíztak benne.

– A kompromisszum része volt az is, hogy
tandíjról ne legyen szó a törvényben. Most utólagos képzési
hozzájárulásként mégis szerepel a koalíció – nagyrészt ön által írt –
programjában.

– Miután a
Fidesz 1998-ban a tandíj eltörlésével nyert, a 2002-es választási
kampány központi témája volt a tandíj. Mindkét nagy párt megígérte, hogy
nem vezet be tandíjat. Ezek után a kormányprogramból is kimaradt, és
menet közben sem lehetett előjönni vele. Bár én öngyilkos módon
nyilvánosan többször is kifejtettem, hogy tandíjpárti vagyok, de
gyakorlatilag zárójelbe kellett tennem a kérdést. Ha nem ezt tettem
volna, semmilyen reform nem valósult volna meg a felsőoktatásban. Így
viszont átalakítottuk a felsőoktatást, úgy, hogy az első lehetséges
pillanatban az utólagos képzési hozzájárulás is bevezethető legyen. A
választási kampányban viszont már nem akartam hangsúlyos témává tenni a
tandíjat, mert a nagy pártok megint belekényszeríthették volna egymást
abba, hogy olyan éles nemet mondjanak rá, ami után ismét elodázódik az
egész.

– Az oktatás
egyébként sem volt hangsúlyos eleme az SZDSZ kampányának.

– Szerintem a három legfontosabb
téma egyike volt. Kovács Pisti is a több tudással kampányolt. De az
SZDSZ az egészségügy területén szintén kiépített egy
reformkényszerpályát magának. Azt lehet mondani, hogy az SZDSZ mindig
oda megy, ahol a legradikálisabb változtatásokra van szükség. Az
oktatásban a változások már megkezdődtek. Miután nem a Fidesz került
hatalomra, nagy esélyt látok arra, hogy folytatódnak is. A koalíciós
tárgyalásokra egy 163 pontos, részletes programmal készültem, amely
rögzíti a már megkezdett reformokat, ezek folytatását és vadonatúj
elemeket is. Az MSZP ezt a liberális oktatási reformcsomagot – kisebb
módosításokkal ugyan -, de elfogadta.

- Azért készült ilyen részletes
programmal a koalíciós tárgyalásokra, mert nem volt biztos benne, hogy
ön hajtja végre?

–
Komoly esély volt arra, hogy nem én folytatom. Ezért léptem így.
2002-ben erre nem volt szükség.

– Ez mikor dőlt el? A televíziós vita előtt
Gyurcsány Ferenc jelezte önnek, hogy oktatási miniszterként nem tart
igényt további munkájára?

– Nem.

–
Nem is sejtette?

– Azt
azért sejteni lehetett, hogy az MSZP nagyon szeretné megkapni az
oktatási tárcát. A miniszterelnök elkötelezte magát azon párton belüli
erők mellett, amelyek ezt követelték. Emellett gesztust tett a
reformoktól idegenkedő pedagógusoknak is, akiknek érdekeit sértették a
változások, és akiknek a szavazataira szükség volt.

– De ha Hiller István az ön programját
folytatja, akkor talán mégsem a reformjaival van baj. Nem arról van szó
inkább, hogy az ön személye már önmagában is konfliktusokat gerjeszt,
ami még nehezebbé teszi a reformok végrehajtását? A felmérések szerint a
politikusok népszerűségi listáján elég hátul áll.

– Az SZDSZ több szavazatot kapott,
mint négy éve, az MSZP pedig megnyerte a választást. Ezért a politikai
legitimáció szempontjából értelmetlennek tartom azt a felvetést, hogy a
személyem mekkora tehertétel. Utólag lehet azt mondani, hogy biztosan
lehetett volna puhábban is elindítani a reformokat. Néha ugyanannak a
politikának a folytatásával egy másik embert bíznak meg, pusztán azért,
mert a személyéhez nem kötődnek erős indulatok. Én készen álltam arra,
hogy folytassam a programomat. Bár az utólagos képzési hozzájárulás
bevezetése, a pedagógusok óraszámának emelése, a közalkalmazotti státus
átértékelése és a teljesítményalapú béremelés mind olyan kérdés, ami
jelentős ellenállást fog kiváltani. Egy ilyen ellenállás ráadásul sokkal
könnyebben artikulálódik, ha már meglévő indulatokra épül. A
személyemmel szemben vannak ilyen indulatok. Elképzelhető, hogy Hiller
István e tekintetben kap némi türelmi időt az érintett társadalmi
csoportoktól. Szerintem persze az ilyen „népszerűtlen” intézkedések
jobban illenek egy kis liberális párthoz, mint egy baloldali néppárthoz.
Ezért az igazi kérdés az, hogy folytatódnak-e a
reformok.

– Lát erre
garanciát?

– A
politikában természetesen semmire sincs garancia, de mégis nagyobb az
esélye, hogy megvalósul a program, ha a koalíciós partnerek között van
erről egy aláírt megállapodás. Ha olyan általánosságnál maradtunk volna,
hogy mindkét párt elkötelezett híve a gyermekközpontú oktatásnak vagy
az igazságosság elvének, akkor nem biztos, hogy a további konkrét
reformlépések megvalósulnak.

– Úgy érzi, sikerült megfelelő pályára
állítania az oktatást?

–
A reform, amit elindítottam, még olyan, mint egy gyermek király. Már a
fejére tették a koronát, de még legyilkolhatják. Benne van az is, hogy
felnő és túléli, de az is, hogy eltapossák.

– A reformokat védendő, kapcsolatban marad az
oktatással?

–
Közvetlenül nem. Közvetve a nemzeti fejlesztési terven keresztül
természetesen együttműködhetek a terület kormányzati
szereplőivel.

– Lát esélyt
arra, hogy valamikor visszatérjen az oktatási tárca élére?

– Nem igazi politikus az, aki nem
érti meg, hogy semmi sem „jár”, legfeljebb megadatik neki. Nekem kétszer
is megadatott, hogy az oktatásügyet irányíthassam.

– Milyen érzéssel távozik?

– Erre majd fél év múlva térjünk
vissza. Addigra kiderül, hogyan folytatódnak a reformok.