Megalázó
feladatokat kaptak, s a verést is tűrniük kellett az elsősöknek Szeged
egyik legnagyobb középiskolai diákszállásán.
(Forrás:
Népszabadság)

Az ominózus éjszakán
hajnali egykor ébresztették fel az elsősöket a felsőbb évesek Szegeden, a
Boldogasszony sugárúti Ortutay kollégiumban – ahol több középfokú
intézmény diákjai laknak -, felhívták őket a harmadik emeletre, hogy
részt vegyenek a beavatáson: volt, akinek a piszoárban állva kellett
síelést imitálnia, másnak székletbe kellett beleállnia, vagy vizelettel
kevert ételmaradékkal „szentelték fel”. Akadtak fiúk, akiknek egymással
kellett csókolózniuk, másokat vizes párnával vertek.

A most nyilvánosságra került „szertartás” még
májusban, a ballagás előtt történt, a negyedikesek az érettségi előtti
utolsó napjaikat töltötték a kollégiumban. A „bulira” harmadikosokat is
meghívtak.

Farkas István, a
diákotthon igazgatója közölte: a beavatás szervezőit eltanácsolták a
kollégiumból. Az érintettek nem várták meg a fegyelmit, kiköltöztek.
(Miután az eset a kollégiumban történt, a vétkesek leérettségizhettek.) A
büntetés azt a kilenc harmadikost sújtja inkább, akiknek a jövő
tanévben is szükségük lett volna a kollégiumi szobára. Őket kizárták az
intézményből, de tanulmányaikat ők is folytathatják.

Az éjszaka ügyelő nevelő ellen fegyelmi vizsgálat
indult, Balogh Tamás azonban csak másnap reggel értesült a történtekről.
Azt mondja: éjféltől az ébresztőig a szobájában töltötte az éjszakát.
Munkaköri leírása szerint nem feladata a járőrözés, csak rendelkezésére
kell állnia, ha a diákoknak segítségre volna szükségük. Azzal érvel: az
első emeleti szolgálati helyére nem szűrődtek le gyanús zörejek, nem
szólt neki senki.

– Egyetértek a
szülők felháborodásával, és sajnálom, hogy nem sikerült megakadályozni a
történteket – mondja. Felelősnek érzi magát a történtekért.

A diákok vérmérsékletük szerint
ítélik meg az eseményeket. Az egyik „beavatott” elsős fiú azt mondja: ő
kevéssel megúszta, jellemzően a nagyobb szájú évfolyamtársaira szálltak
rá a nagyok. Az egyik másodéves diák viszont azt tartja felháborítónak,
hogy egyesek ügyet csináltak a történtekből. Azt mondja: a gólyaavatás
évtizedes tradíció, ő maga is átélte már. Az a véleménye: az elsősöknek
csak a „rutinfeladatoknak” kellett eleget tenniük.